-Szia!
-Szia!
-Nincs véletlen borsotok, főzünk és elfogyott.
-Nincs sajnos.
-Áhh, mindegy. Úgyis csak TÁRSASOZNI akartam.
-Ja! Miért nem ezzel kezdted? Pont azon gondolkodtam, mikor ajtót nyitottam, hogy milyen kár, hogy nincs borsunk, mert akkor TÁRSASOZHATNÁNK.
-Hagyjuk már ezt a borsot.
-Jó, hagyjuk. Viszont jó a cipőd.
-Ja, kösz. Tradícionális magyar Tisza.
-Jé, igen? És az elég jó már arra, hogy végre begyere?
-Aha, gondolom, ez már így elég jó alapnak tűnik. Megpróbáljuk megint?
-Oké.
-Szia! Arra gondoltam, hogy megmutatom a szuper Tradícionális magyar cipőmet! És akkor TÁRSASOZHATNÁNK!
-Ó igen? Tényleg jól néz ki, de ez így nekem nem elég. Próbáljuk meg még egyszer!
-Oké.
-Szia!
-Szia! Mit szeretnél? Jó a cipőd.
-Köszi! Csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy van-e borsotok, mert...
-Jaaaaaj ne gyere már megint ezzel a borssal. Viszont már 5 perce beszélgetünk, úgyhogy bejöhetnél végre. Csak vedd le a cipőd, mert saras.
-Ó, most tényleg?
-Igen, gyere csak.
-Oké, amúgy tényleg nincs borsotok? Mert TÁRSASOZÁS előtt még befejezném akkor a vacsorát.
-De van, tessék. Mennyi idő még?
-5 perc.
-Oké, majd csöngess.
/A szaunázás eredménye és fikció.
Valahol, valakik között talán így is folyhatna.
Bátran lehet commentelni ha túl sok.
De azért egy kis írást megért szerintem./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése