Vadászat az Aurorára

... ami jelen esetben nem az orosz cirkáló, nem a Vörös Október, hanem a sarki fény. De egyelőre ne ugorjunk ennyire előre. Látva blogom népszerűségének rohamos csökkenését, a statisztika monoton fogyó jellegét, pikk-pakk jobban lett a kezem. Marketing okokból muszáj folytatnom, hisz most veszíthetem el tekintélyes olvasóközönségem egy jelentős hányadát. Amúgy meg már nem is fáj annyira, fáslizom, meg kenegetem minden nap, úgyhogy 2 hét türelmi időszak és aztán eldönthetem, hogy iszik vagy korizik.

Kicsit elsötétedett az életem :)

 Majdnem egy hét telt megint el, méghozzá ez volt a 4. és azért már akadt tanulás is. Hétfőn csak délig volt órám, így ebéd után, 4 körül leültem és neki estem a Thin Film Technologies házimnak, amit a filmek teszteléséről kell írnom. Már említettem, hogy a tanár nő 72 oldalnyi anyagot küldött, de mivel több forrást is kell használni, ezért kihasználtam az egyetem adta lehetőségeket és a springerlinkről letöltöttem kb. még 70 oldalnyi anyagot. Ez eddig szép és jó, még a téma is érdekes, csak írás közben szembesültem a problémával, hogy ezt bizony 3-5 oldalban összefoglalni lehetetlen, így vért izzadva is 7 oldalas lett. Nem szeretek ilyen  munkát csinálni, mert idegesít, hogy egy külső olvasó számára úgy tűnik, hogy huh ez a gyerek aztán nem vitte túlzásba a dolgokat, jó nagy rizsa az egész. Na mindegy, éjfél körülre megvolt teljesen, szépen megformázva az itteni diploma szempontok alapján, színes-széles vásznú referenciával, remélem ennyi elég is lesz. A héten végül megcsináltam hozzá a prezentációt is, ami szintén elég jónak tűnik, majd azért kicsit be kell gyakorolnom, mert sajnos ami magyarul a legnagyobb erősségem, hogy egy képről vagy egy szövegrészletről egy ránézés után is tudok annyit rizsálni, hogy meg legyen a továbbjutás, angolul nincs meg. Hjaj, az a drága fizika vizsga, most nosztalgiázom kicsit...

A keddi nap egy fájó pont az életemben. Történt ugyanis, hogy napközben már be voltunk zsongva, mert 3-kor volt az elmúlt 10 év egyik legnagyobb napkitörése, aminek egyenes következménye, hogy sarki fény várható még itt, Tamperében is. Már mindenféléről vízionáltunk, megszerveztünk egy kis csapatot sok ázsiaival meg Bram-el, az újonnan megismert állandóan optimista belga gyerekkel (aki olyan, mint ha egy Monthy Pytonból lépett volna ki...) és kitűztük az indulás időpontját 8 körülre. Körbekérdezgettem, a többi csoport 9 körül akart indulni, már mindenki lázban égett. 4-ig volt sulink, utána még összegyűltünk kicsit a menedzsment házival kapcsolatban, ami akkora trágya, hogy az hihetetlen, 16 oldalnyi szöveget kaptunk, aminek tényleg semmi értelme. Na ebből para lesz 3 oldalt összehozni, de majd csak megoldjuk. Amúgy a menedzsmentet nem mazochizmusból csapatjuk, hanem még jól jöhet otthon töltelék kreditnek...

Szóval 8kor startoltunk és kimentünk Tampere északi oldalára a Näsijärvi partjára, oda ahol a public sauna is van. Innen északra nincsenek városi fények, csak kb. 40 km tó, így szép sötét horizontot látni. Az idő is adta, -16 volt és alig felhős. Álltam, s reménytelenül vártam őt, de f12-ig nem történt semmi. A csoport nagy része már karikára fagyott (hála a jó égnek a hegymászós hiperszuper aláöltöző nagyon tudja a dolgát), pl. Bram egy farmerban álldogált és mivel az utolsó busz 23.40-kor ment a centrumból, leléptek. Andrással maradtunk, visszaszaladtunk az erdőbe, mindenfelé cserediákok bolyongtak, mint a holdkórosok. Sajnos hülyék voltunk és 23.20 körül megfutamodtunk, hogy ne kelljen 15 km-et gyalogolni hazafelé, így mi is hazamentünk a centrumból a busszal. Persze mire hazaértünk már fenn volt arctáron, hogy wuhuu láttuk a sarki fényt. Mármint az a pár ember, aki maradt. Tiszta hülyék voltunk, nem is ismerek magamra, régebben simán végigálltam volna az egész éjszakát akár mezítláb is, úgy érzem öregszem :) Na mindegy, hát ezt elcsesztük, Andrással másnap meglehetősen idegesek voltunk, én az éjszaka kb. 3x ébredtem fel és rohantam az ablakhoz, de persze nem volt semmi. Mondjuk ez a sarki fény nem az az igazi volt, amikor az ember feje felett van, a távolban látták a tó felett. Utána néztem kicsit a neten és 2005-ben olyan sarki fény volt itt, hogy még Hervantában az utcai lámpák mellett is simán látszódott az égbolt közepén. Persze ettől nincs jobb kedvem.

Mi ezt láttuk

Pedig ezt kellett volna :(

Szerdán este 6-8-ig van a Finnish Society & Culture c. tárgyunk, ami 3 kredit, semmi szükségem nincs rá, de érdekel, így felvettem. Nem hiszem, hogy kemény lesz, 10 előadáson kell ott lenni és karikázós a vizsga :) A lényeg, hogy az UTA-n van, ami a University of Tampere, benn a belvárosban. Andrással megbeszéltük, hogy ha már úgyis megyünk be, körbenézünk előtte kicsit, így 4 körül bezúztunk és sorra vettük a második kéz (használt cuccok :) ) boltokat, amiknek itt elég komoly hagyománya van. Olyanok mint a devecseri bevásárló- és otthonteremtő központok, minden sz@r van mindössze 20 centért :) Ez elég hangulatos volt, találtunk hokiütőt 2 petákért, úgyhogy alig várom, hogy lekerüljön a kötés a kezemről. Ja igen, amúgy az eredeti cél természetesen a kori volt.

Érdekes kompozíció

Kis finn románc a VHS korszakból :)

Hopp! Hopp! Aki keres, az talál!

Wuhuu X-man finnül :)

Nőknek ajánlanám ezt a boltot...

Még a városba menet találkoztunk Balázzsal, aki egy magyar srác és mint kiderült 2 éves korában költöztek ide a családjával. Folyékonyan beszélt magyarul, ami meglepő volt, de mondta, hogy magyarul beszélnek és minden nyáron Debrecenben van a nagyszüleinél. Amit mesélt, abból kiderült, hogy szakmunkás szülők gyermeke, neki nincs is szakmája, gimi után dolgozik. Mellesleg van házuk, autójuk és szemmel láthatólag nem gáz a túlélés nekik... Erről jut eszembe, hogy Ville mondta, a kezdő fizetés idekint 3000 euro egy végzett mérnöknek. Ja, az állam pedig havi 500 eurót fizet minden fiatalnak, 7 féléven át, ha gimi után elmegy tanulni. Hát elég kemény az otthoni állapotokhoz képest, ahol ha elbukom a Égmeszelés menedzselése c. 2 kredites humán-gazdasági tárgyat, akkor fizetnem kell érte.

Szerk.: Hogy miért fontos ez? Talán ráférne Kis Hazánkra egy kis gondolkodás. Itt sincs kolbászból a kerítés, de úgy tűnik, elég nagy a létbiztonság, magasabb az intelligencia. Talán ha Magyarország politikai elitje az elmúlt 20 évben nem azzal lett volna elfoglalva, hogy hogy lopja szét az országot valamint a magyar értelmiség egy jelentős része kicsit jobban megerőltette volna/megerőltetne magát és nem húz el az országból, mint a vadlibák, mondván, hogy ott a mesés nyugaton mennyivel jobb, akkor mi is itt tarthatnánk. Az ország jelentős ingyenélő részét már meg sem említem, mert jobbára a rossz politika és a lustaság, amit megengedhettek maguknak, szülte őket.

Mert mi van itt a finneknek, ami nekünk nincs? Semmi. 5 millió ember a fagyos erdőkben. Csak a finn nénike a 4 euros plasztik paradicsomot veszi, mert rá van írva, hogy Suomi. Ja, meg nem minden vacsi új, viszont nincs szétverve. Nem az a menő, ha Q6-ossal csapatod 90-el a városban. Ecetera. Ezek után kötve hiszem, hogy van olyan cserediák, akinek nem fordul meg a fejében, hogy mi a francért menjünk haza küzdeni a sok idiótával. Milyen szép lenne, ha komolyan vennék az emberek a BME eskü utolsó pár sorát; "Megszerzett tudásomat embertársaim és hazám javára használom fel."

Jó lenne, ha ilyenkor mindenki arra gondolna, hogy azért mert lehet, hogy az én családom akkor már nyugodtabban és biztosabban élhet a Balatonnál, a Mecsekben, a Hortobágyon vagy valahol Kis Hazánkban.

A boltok után bementünk az UTA-ra, ami hasonlóan impresszív, mint (minden egyetem?), mint a TUT. Az órán mindhárom tamperei egyetemről voltak diákok (TAMK, UTA, TUT). Az első óra finn történelem volt, egy elég jó előadó tartotta. Meglehetősen színes és érdekes volt egy történelem órához képest, bár a közepe kicsit kezdett hosszúra nyúlni. Meglepő módon az egyik francia lány úgy döntött magában, hogy mégsem lehetünk emberevő barbárok és megtisztelt minket jelenlétével, így hazafelé már beszélgettünk is vele, ez igazán meglepő volt. Várom a következő órát, jól esik egy kis mesedélután így szerda esténként.

Szőlő az UTA-n

Ma este van a Teekkari (mérnökhallgató) szauna, ami egy irdatlan nagy parti állítólag. Az egyetem alagsorában van pár nagyobb szauna (35 fős kb.), előtte pedig klubhelység, így a szaunából kijövő táncolhatnak törölközőben illetve a keményebbek lóbálhatják ritmusra, mindenesetre kíváncsi leszek, fél 10-kor mi is elugrunk csak a poén kedvéért. Sajnos én a szauna részt tutira kihagyom, nem akarom komolyabb hőfeszültségnek kitenni a csontjaim :) Ja igen, lehet, hogy az ugrálós részt is.

Egyelőre ennyi, welkám bekk mindenkinek, akit nem vesztettem el, igyekeztem a csillog-zenél-beúszik bejegyzéssel a meggyőzés minden eszközét bevetni :)