Happala-Kappala, dínom-dánom, Hakkinen-Raikönnen, uccu neki, csuhajja - avagy egy fél év Finnországban

2012. február 13., hétfő

Kykka VB! És evés. És korizás.

Péntekre Alexszel meghívtunk pár embert palacsintázni, így 7 óra körül már 14-en voltunk a konyhában. Az elmúlt pár nap amúgy elég zsúfolt volt, mert folyamatosan Litvánián pörgök, hova kéne menni, mit kéne megnézni, én vagyok a kapcsolat a szállásadókkal is, péntek délelőtt meg vásárlás meg palacsinta előkészítés, stb. Magát a kivitelezést Alex csinálta, nagyon jó eredménnyel. Szóval az este jól sikerült, kb. 11-ig játszottunk Time is UP! -ot, ami ilyen szokásos körbeülünk, szavakat írunk papírra majd mondjuk, mutogatjuk jellegű játék. Pont itt van a papír, úgyhogy leírom kik voltak. Duarte - Portugália, Rasa - Lettország, Ana - Mehíííkóóó, Da Jung és Yoon - Dél-Korea, Ville, Jouni - Finnország, Mirka és Jozef - Szlovákia, Brem - Belgium, Marléne - Franciaország, Fabian - Németország és Alex, András, Andi kis hazánk színeiben. Elég jó volt az este és maradt egy csomó lekvár ráadásul :):) Persze megint előkerült a pálinka, egy üveg gin, úgyhogy a mutogatós rész már elég jól ment mindenkinek. Este még elmentünk biliárdozni egy órát, így igencsak éjszaka volt már, mire nyugovóra tértünk.

Ville szombaton korán kelt, ugyanis elérkezett a nagy nap, Kykka VB volt Hervantában, ami egy nagy esemény (itt Finnországban). Igazából ez szerintem leginkább egy Dzsemborira hasonlít, mindenféle egyetemről voltak itt diákok, színes overálokban, mindenféle csapatruhában, irdatlan mennyiségű alkohollal, jókedvvel, szaunával felvértezve. A cserediákoknak külön bajnokság volt kiírva, úgyhogy hagyták a helyieket versengeni egymással és nekem úgy tűnt, hogy itt azért a mulatságon túl vannak komolyabb csapatok, akik már részt vettek pár ilyen eseményen. Az igazi funkciója a Kykka VB-nek talán ugyan az, mint a feleségcipelő versenynek, még egy ok az ivásra. Ennek megfelelően rengeteg ködös tekintettel, furán széles mosolyokkal és hangos biztatásokkal találkoztam. Rengeteg pálya volt és elég sok ember. Mivel itt, Finnországban nem lehet közösségi esemény szauna nélkül, ezért volt 3 mobilszauna és egy forró vizes dézsa is az egyetem előtt, így néha egy pár pucér arc mászkált a tömegben vagy szurkolt a pálya szélén. Voltak akik kolbászt sütöttek a szauna tüzifájával a havon, úgyhogy nagyon hippi esemény volt. Nehéz illetve lehetetlen leírni ezt a forgatagot, ami itt volt, így beszéljenek inkább a képek. Sok sok kép következik.

A legkonszolidáltabb résztvevők egyetemi ovarallban.
Jól látható a lényeg.
Finn lány Kykka versenyző.

Kis csendélet.
Készül a pálya.
A laposüveg elmaradhatatlan kelléke a sportnak.
Ilyen arcok voltak délután :) A vicces a háttérben a dézsa és az arcok, akik épp kimásznak.

Most még nevetve szánkóztak, estefelé már inkább kényszerből :)
Ugyan már, egy két kolbász a tömegben fel sem tűnik... Háttérben a szauna.
TUT mókázás idején. Középen dézsa forró vízzel, 3 szauna, vursli, zene, mi kell még?
A vége felé határozottan romlott az egyenes.

Everybody shout, hooostaaaggge!
Alexnak még van egy csomó érdekes képe, mivel én videóztam, ezért elég hamar betelt a kártya.



Kykka után átmentünk Bramhoz és Yoonhöz, mert meghívtak minket egy "little food party"-ra, amit mi tényleg littlenek gondoltunk és csak pár péntekről megmaradt csipszet és fantát vittünk, ami itt úgysem fogy el. Egész sokan voltunk és Yoon a dél-koreai ismerőseivel egy tonna rizses-salátás-darálthúsos étket készített meglehetősen sok csípős valamivel, ami egy gyanús dobozból került elő. De finom volt. Alex és András leléptek 9 körül, mert közben Gábor foglalt szaunát és kártyázást tervezett, de én inkább maradtam dumálni a többiekkel. Kiderült, hogy Bram is repül csak ő vitorlázóval, meg még nincs meg a jogsija, de a nyáron megszerzi. Mutatta a sífutó lécét is, mert ő is jár Franciaországba síelni, csak éppen sífutni, mondta, hogy majd menjünk és próbáljam ki. A kezem már majdnem jobb, mint új korában, így két hét múlva szerintem sort is kerítek a sífutásra, a mostani hétvége úgyis kimarad Litvánia miatt. Szóval maradtam még, majd oszladozni kezdtek a népek, Yoon pedig mondta, hogy f12 körül lelép, mert mennek korizni éjfélkor a dél-koreai csapattal. Úgyhogy több sem kellett, elkértem Alextól a korit és csatlakoztam hozzájuk. F2-ig koriztunk, nagyon jó volt, jól is esett ( :) ) , na meg megismertem megint pár új arcot. A dél-koreaiak nagyon szimpatikusak egyébként, Yoon rettentő udvarias, normális és amikor mond valamit, akkor abban tényleg van mondani való. Egyébként András fantasztikus általános műveltségének köszönhetően megtudtuk, hogy a koreaiak is finn-ugor gyökerekkel bírnak és kiderült, hogy a ragozás valóban hasonló,  még ha a betűket nem is ismerik. Vacsora közben amúgy tiszteletbeli dél-koreai lettem, mert Da Joun megtanított pálcával enni, amit kb. 2 perc alatt megtanultam és mikor elkezdtem a rizsszemeket egyenként felszedni, akkor odáig voltak és nem akarták elhinni, hogy most használom először, mert állítólag ez a lépés a legutolsó és elvileg nehéz. Úgyhogy szombaton (illetve vasárnap hajnalban) is úgy feküdhettem le hogy ma is tanultam valamit.



Vasárnap eseménytelen volt, belekezdtem a wear of materials háziba, most délután is azt toltam, közben még egy kis management, ez-az, így most tanulgatás is akad azért. Az idő rettenetesen meleg, -3 fok volt vasárnap és most sincs 5-6-nál több, sőt Lappföldön volt +2 is! Ez amúgy a Golf áramlatnak köszönhető, Kanadában ugyanezen a magasságokon mindig jóval hidegebb van. Kissé élettelen a bejegyzés, nem vagyok most morálisan a toppon, kisebb fajta nyomottság lett úrrá rajtam, de Litvániát már nagyon várom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése