NYÚLVADÁSZAT

De előtte más egyéb. Kiköltözött ma Ville. Csak úgy elment és itt hagyott minket. Najó, nem csak úgy, megvan mindenkinek mindenféle kontakt és elvileg jön októberben Budapestre maratont futni. amit amúgy már teljesített egyszer.

Elmaradt a bloggal most, mert elmaradtam magammal is, pörögtek az események a héten. Áprilisban egy hetet fogok mindössze itt tölteni, ugyanis kb. 5000 km utazás vár rám. Mindenféle jegy foglalás meg éjfélig filózás meg repülőjegy, vonatjegy vétellel voltam elfoglalva. Végre lefoglaltuk az autót Lappföldre, szerdán este indulok is, már nagyon várom.

Össze-vissza jönnek a gondolatok, így kissé hektikus lesz a bejegyzés, csak egy koherens sztori lesz a végén, mert az friss. Szóval először kis finn gasztronómia. Ami nem létezik és most Ville meg is erősítette ezt az érzésünket. Ugyanis közeleg Húsvét és a polcokra kerül a híres-neves Mämmi. Jó kérdés, hogy miből van, rozsdara talán kátránnyal vagy valami gumiipari hulladékkal keverve, mindezt masszív, zselés állapotban. Ville vette nekünk, bejött a konyhába, a szokásos flegma fejjel bevágta a hűtőbe, majd megjegyezte, hogy; mämmi. külföldieknek. a japánok biztos sokat fizetnének érte. Csináltunk kis Ville búcsúbulit, aminek a hangsúlya a hűtőben található maradék vodkára és a pálinkára helyeződött. Átjött Bram, itt volt András is és ment a beszélgetés. Na meg a mämmi evés. Ville tapasztalt módon kivett egy egész kanállal, elénk rakott egy doboz tejszínt és cukrot, majd mondta, hogy ez talán segíthet valamit a dolog. Hát igen, mit ne mondjak. Ez az ízvilág semmihez sem hasonlítható. Egyszerre nagyon édes és nagyon nem, nagyon rossz de néha ehető, az elején még azt hiszed, hogy akár még egy kanállal is meg tudsz enni, a végén meg azt sem érted, hogy ennyit hogy sikerült. Azért legyűrtük. A fél dobozt. Ville mondta, hogy neki a következő 5 évre elég is lesz, András meg eleresztett egy hülye poént, hogy neki ízlik és vehetne neki Ville még egy dobozzal, erre tessék, Ville elment, a Mämmi meg ott figyel a hűtőben. Mindegy, 2013-ig eláll, úgyhogy jó lesz még a következő lakóknak :)

Jól érezhető az állaga...

Hmmm

Bye-bye Ville.

 Közben úgy döntöttem, hogy nem megyek most el Tallinnba, bár a hátam már elég jó, minden nap tornázok legalább 3x meg egy tonna magnéziumot eszek, inkább rápihenek Lappföldre. Még azt is sikerült elérnem az Eckerő Line-nál (értsd, addig idegesítettem őket), hogy visszakaptam a hajójegy árát, így gyakorlatilag semmit nem buktam, csak egy 1,5 euros akciós vonatjegyet Hämeenlinnából Helsinkibe. Mert Hämeenlinnába elmentem azért. Brammal szóltunk a CS hostoknak, hogy nem megyek és ő a kapcsolattartó, remélem minden rendben megy most nekik. Bram amúgy totál ko, pár napja kipurcant az egyik sütő, amiben épp 1 millió volttal kísérletezett, így maradt kb. 3 hete befejezni a diplomáját. Így is minden nap 17 órát van az egyetemen, de most még ez is hátráltatja...

Szóval elmentem Hämeenlinnába a srácokkal. Az út jól indult, Tampere vasútállomáson egy finn alkoholista meghallotta, hogy angolul dumálunk, majd odajött ő is pörfikt angollal társalogni. Igazából teljesen rendben volt a fószer eltekintve az alkoholfelhőtől.Utána ripsz-ropsz Hämeenlinnában voltunk, ahol lényegében csak egy vár van, az idő amolyan tavaszias volt, kis szitálás aztán nap. Maga a vár belseje zárva volt már de körbe tudtuk járni meg az udvarba is bemehettünk, majd megmásztam a falát, úgyhogy jó volt. Nagyon hasonlított a hely amúgy Trakaira, de mindjárt jönnek itt a képek. Ja meg találtam egy biciklit. Igaz, a tóban volt egy méter mélyen :)

Vár innen...

Vár onnan...

Legolcsóbb vonat volt, de 160-al csapatta :)

Visszafelé tartva a vasútállomásra  még belefutottunk egy Iron Sky promó vetítésre, ahol ingyen pólót osztogattak azoknak, akiknek volt jegyük. Mivel tök nagy tömeg volt, gondoltam bejátszom a dolgot, de a végén akkora hülye voltam, hogy megkérdeztem, hogy mennyibe kerülne egy, ahelyett, hogy annyit mondtam volna, hogy egy L-est légyszi. Így lecsúsztam róla. A sok finn geek meg együtt fotózkodott a nácinak öltözött igen tehetséges hostess lányokkal :)

Na meg pár szót megér a leghazaibb élmény. A vasútállomáson belefutottunk egy igazi dzsippó bandába, románul zajongtak, betelepedtek a meleg váróba, meghekkelték az 1 eurossal működő wc ajtót, hogy bent mosni tudjanak, a lopott iPhoneokat töltögették a csomagmegőrző konnektorából miközben a váró közepére köpködték a narancsmagokat. Persze gondosan a kamera holtterében. Ja és 8-an. Csak azért nem haltunk meg, mert volt egy kamera...

Na és akkor egy kis NYÚLVADÁSZAT :) Visszajött a tél, hurrá :) Fagy és szakad a hó, így miután András új lakótársát (aki Sebastian, francia és kábé egyelőre ennyi elég is róla) lefektettük aludni, elmentünk sétálni. Sétáltunk itt a Telepen, dumálgattunk, mikor a szemem sarkából megláttam egy irdatlan tapsifülest, ahogy a parkoló autók között vágtázik. Nahát, usgyi neki, a friss hó a barátunk, rögtön egy karoló hadművelettel kezdtük és ki is ugrasztottuk a dögöt az egyik autó alól. Egy bő 15 perces nyúlvadászat lett, többször bekerítettük, igazából olyan nagyon nem volt szívbajos. Mint ahogy az a két kacsa sem, akikkel útközben találkoztam, a járdán totyogtak éppen hazafelé és nem értették, hogy miért fotózom őket 1 méterről :) Sokat próbáltam a nyulat lekapni, végül az utolsó bekerítő manővernél egy autó mögül nagyjából sikerült is, kb. 5 méterre volt. Igazi vérnyúl volt, fehéres szőrrel és meglehetősen nagy testmérettel. Mondjuk úgy, hogy Andrással kettőnknek elég lett volna egy hétvégére. De úgy tűnik, hogy ma is éhen maradunk :)

A préda.

A vadász és az üldözött.

Kacsák. Éjfélkor, hóesésben, a Telepen.

Állati jópofák voltak. Így utólag belegondolva igazából az egyik Andrásnak, a másik nekem egy vasárnapi ebédnek jó lett volna...

Holnap április? Ugyanmár kérem, azért itt még javában küzdeni kell.

A legjobb kép a vérnyúlról, ami alapján simán egy macska is lehetne. De sajnos nem pózolt...