Happala-Kappala, dínom-dánom, Hakkinen-Raikönnen, uccu neki, csuhajja - avagy egy fél év Finnországban

2012. január 5., csütörtök

Csekk disz áut

Tádááá:

Csili-vili, még kicsit szárad és már kényelmesebb pozícióból írhatom a következő bejegyzést.

Ez volt a mai nap legnagyobb durranása, délután kis bevásárlás következett, előtte meg végre sikerült pár képet csinálnom az egyetemről, így ezeket meg lehet tekinteni a picasa albumban:


A bevásárlásról pár szót talán érdemes ejteni. Átmentem a másik bevásárlóközpontba, ami nem olyan gány, mint a Lidli.Nagyon nagy a választék, de egy magyar embernek annyira nem szerencsés. Nincs rendes leveszöldség, nincs gyökér, zeller, a sárgarépa is meg van csupasztva és be van zacskózva. Kínai kel (pedig kinek kell...) bezzeg van. A húspultban láttam halat párat, de lényegében ez van illetve előre megsütött fél marhák, amivel nem nagyon tudnánk mit kezdeni, mert nincs mikrónk. Bár ki tudja, ha ilyen jól haladok a gyűjtögetéssel :):) Halból a lazac 15 euro/kg körül van, de totál friss, láttam még valami más halat, de az már 30+ euro/kg uh azt annyira nem néztem meg :). Persze tejföl nincs, de ez nem lepett meg. Ami durva, hogy papírzsebkendő sem nagyon van, A lidliben 180 db papírzsepi 2+ euro, ami elég hardcore. Ha már kaja: csináltam pár képet én is az ebédről ázsiai mintára, a lazac elég jó volt, de nem nagyon tömített.



Pár szót beszélgettünk a finn sráccal, jó fej, vettem neki répát, mondta, hogy nem kellett volna és nyugodtan használjuk a konyhai evőeszközeit. Na megjött most András, átmegyünk Anához és megnézzük, hogy megmaradtak-e még a kocsmában a biliárd asztalok tegnapról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése