Sajnos a második finn bejegyzést rögtön a magyar bürokrácia fantasztikus voltának ecsetelésével kell kezdenem. Muszáj, mert másnak hasznos lehet, engem meg megesz az ideg. Szóval tegnap este gondoltam átutalom a lakbért, mert 6-áig van a határidő és utána jó kis 10%-os kamat jön rá. Eddig olyan flottul ment itt mindent, hogy nyugodtan bepötyögtem a számokat, megnéztem 2x, majd nyomtam neki a neksztet. Aztán jött az én kedves OTP-m hibaüzenete, hogy mivel én devizáról akarok utalni mobil aláírást kell csinálnom, aminek beállításához leszek szíves befáradni a legközelebbi fiókba vagy esetleg hívjam fel őket telefonon. Hát kissé berágtam, mert ehhez tartozik egy kis előtörténet. Mikor a számlát csináltattam, ecseteltem a Kedves OTP-s Segíthetek Anettnak, hogy külföldre utazom, sok időre, sok pénzzel, így mindenféle limitet tegyen [nagyonnagyszám]-ra, hogy pl. ha át kell utalnom a lakbért vagy ki kell vennem kápéban, akkor ugyanmár kedves, ne legyen probléma. Bősz bólogatások után akkor azt a választ kaptam, hogy természetesen. Persze itt még követtem el egy apró hibát, nem jeleztem külön, hogy devizakártyára is szükségem lenne, mert hát a kedves ügyintézőnek azokból a kulcsszavakból, hogy "külföld, deviza, átutalás, készpénzfelvétel" nem következett automatikusan, hogy szükségem lenne egyre. A bankkártyaigénylést utána 3 különböző fiókban próbáltam meg, kb. 4 óra összvárakozással, mire sikerült összehozniuk, ezek után azt gondoltam naívan, hogy egyszerűen már semmi sem állhat az utamba. Persze még a mobilszámomat sem sikerült 3 év alatt átírniuk a mostanira... Oké, hát bocsánat a panaszáradatért, elképzelhető, hogy a finn levegő miatt van, mindenesetre az OTP-t kerüljétek el. Ez itt nem a reklám helye volt.
Na de akkor ezen az apropón írok kicsit a finn ügyintézésről. Gyors, pontos, egyszerű. Ennyi. Mindenki tud angolul, mindenki kedves, mindenki türelmes, mindenki minden úton-módon segít. Voltam bankban befizetni a féléves diákszövetségi díjat (ami a diákkedvezményeket meg ilyesmit fedez, illetve mindenhová jó), nem is kellett szenvednem azzal, hogy elmagyarázzam a néninek, aki mellesleg 60 körül volt, hogy mivan, már csinálta is. Persze ez egy általános befizetés a diákoktól, de hát akkor is. Voltam buszkártyát csináltatni, eddig 2,5 euróért utaztam (ami egy órára elég), most 1,1 euróért utazok vele. A BKV-s néni pörfikt angollal elmondta, hogy mit hova és mennyiért, a legnagyobb gondot az okozott, hogy a "milyen színű tokot kérek a kártyához" kérdésre hirtelen köpninyelni nem tudtam, mikor mondtam, hogy kéket, akkor még volt egy kis advanced course, hogy világosat vagy sötétet. Menzára elfelejtettem elvinni a papírt, ami igazolja, hogy diák vagyok (még nem kértem el a diákomat), a néni mosolyogva mondta, hogy legközelebb feltétlen hozzam magammal. Szóval ilyen a finn ügyintézés. Egy magyar ember számára ez kb. a hihetetlen kategóriába tartozik (szerintem...).
És akkor most írok a tegnapról is kicsit. Most így hirtelen nem jut eszembe semmi, mert annyi volt az input, hogy már elkezdtem ma jegyzetelni az érdekesebb dolgokat. Szóval ott kezdődött, hogy kialudtuk magunkat és kb. 10-kor keltünk. Az alvás azért annyira nem ment jól, még meglehetősen szokatlan a hely, meg pörög az agy lefekvés előtt. Nekem 1-től volt eligazítás az itteni neptunról, a POPról (ami működik...). Előtte teljesen rápörögtem arra, hogy még nem szereztem meg a user/pass-t az itteni rendszerekhez, így nem fogok tudni ott felvenni az órákat és hajjaj, itthon kb. így zajlanak a dolgok az egyetemen, de nem volt semmi. Ms. Heidi Fordell tartott kis bemutató prezentációt, kényelmesen, érthetően, szájbarágósan arról, hogy hova kell kattintani ahhoz, hogy meglegyenek az óráink. Ez a hölgy az Int. Office vezetője, az elmúlt félévben mindig készségesen válaszolt az emailjeinkre és élőben is hasonlóan kedvesnek bizonyult. Utána megszereztem a hozzáférést és este fel is vettem az óráimat, amikről majd írok külön. A hivatalos program ennyi volt aznapra.
Mivel Ana kivételével a többiek a másik csoportban volt, így mi együtt ebédeltünk és beszélgettünk egy órát, főleg Mexikóról. Elég durva dolgokat mesélt. Ő Mexikó északi részén lakik, amit a drogkartellek uralnak, itt jár egyetemre is Montereyoba. Az utcai lövöldözések majdnem rendszeresek, este már nem mernek kimenni az utcára, tavaly még pár vétlen diákot is lelőttek a gengszterek, így a diákok nagy része otthagyja az egyetemet. Mesélt azért jó dolgokat is, pl. náluk az egyetemkertben őzek és pávák laknak, amik a kezedből esznek :) Dél-Mexikó teljesen békés, ott a hadsereg képben van, sok a strand és mindig meleg van, mindenki issza a Tequilát és pengeti a gitárt. Kérdeztem, hogy mennyire lehet tudni, hogy ki a rossz fiú és ami kicsit meglepő/durva volt az az, hogy azt mondta, hogy bármelyikük lehet, nem mernek erről nyilvánosan beszélni, mert a hőbörgőket simán elrabolják és egy zsákban végzik valahol. Ezek voltak a kifejezései: "keep a low profile", "hidden enemy", elég meredek. Később csatlakoztak hozzánk a többiek is (A, A és J) és elmentünk a párna és takaróosztó helyre. Sajnos kicsit későn értünk oda, így takaró csak pár maradt, de én szereztem egy ócska párnát, ami egész kényelmes, Ana pl. először egy függönnyel próbálkozott, majd szerencséjére talált egy takarót, Alex és András is tudott pár értelmes dolgot szerezni. Utána bementünk a belvárosba buszkártyát csináltatni, majd sétáltunk egy nagyot. A séta után meghívtuk őket egy teára hozzánk, amiből egy nagyobbacska beszélgetés kerekedett. Jün(g)(?) is kezd feloldódni már, kérdeztem tőle, hogy mi a helyzet Észak-KOreával, akarnak-e a D-Ki emberek egyesülni vele, vannak-e rokonok, ilyenek, de teljesen elutasító volt, azt mondta, hogy az egy teljesen már ország. Mint kiderült, ő már elmúlt 25 is (talán), mert 2 v. 3 évig katona volt, ahol rendesen megtanították lőni. Megkínáltam őket kolbásszal, nagyon ízlett Anának és Jünnek is. Utána meséltünk nekik a magyar disznóvágásról ("The National Pig Killing Day" :):)), mutattam nekik a pálinkát, de egyikük sem merte megkóstolni. Szóval volt nevetés meg ilyenek. Azt hiszem, hogy ezek után bátra mondhattam, hogy Magyarország egy békés ország, maximum néhány dakota töri rád az ajtót álmodban vagy rabol ki az Astorián egy buli után, esetleg egy (az aktuális) kormány elleni véres tüntetésen szórakoznak az emberek vagy a bátrabbak elugranak a Mátra környékére egy barátságos brazil-magyar mérkőzésre. Ez volt tegnap, este nem tudtam elaludni, pörgött az agyam, így ma elég fáradtan ébredtem (megint).
A mai nap korán indult, 9-kor. Fél 8-kor keltem, de tök sötét volt és elég komoly hóvihar dúlt kinn. Egyébként itt még mindig meleg van, 0 fok körül, így a finnek teljesen kétségbe vannak esve, hogy micsoda tél ez. Global Warming, jú nó. A lakásban meg még mindig nincs meleg, most éppen tökig tekert főzőlapokkal toljuk a sütőnek. Szóval délelőtt előadások voltak egészségügyről, sportról, az egészségünkről, a lakásról, ilyesmi. Úgy tűnik nekem, hogy itt még a biztonságtechnikai szakértő is valóban komoly ember, elmondta, hogy hogy kezeljük a jelszavainkat, mutatott példákat feltörésekre, egyszerűen tök jól képben volt, nem az a Józsi volt a MEGVÉDELEK SZEKURITY KFT-től. Az előadások után találkoztunk Juoni Papaa-val, aki az egyik finn mentorunk és odaadta a finn sim kártyáinkat, amit még nem próbáltam ki, de ahogy nézem feleannyiért tudom hívni Mo-t, mint az otthonival.
Az előadások után egy buszos városnézés következett. Megnéztük TAmpere összes panelházát, lényegében csak az van, bár az idegenvezető Hölgy lelkesen mondta, hogy melyiket ki tervezte, különbség kb. csak az ablakok méretében és a színben volt. A belváros szebb, régi tégla gyárak (:)) vannak felújítva, bennünk üzletek bújnak meg, de ezt már láttuk tegnap a sétán. Tampere legmagasabb pontja egy kb. 160 m-es domb, ami viszont tök jó, ilyen ligetes, budakeszi vadaspark beütéses hely, az itteni házak már mások, ~30-as években épültek és állítólag 5000 euro/m2 az áruk, ami nem kevés. Megtudtuk Hervantáról (a negyed, ahol lakunk), hogy a '80as években gettó volt, de az egytem miatt szépen fejlődik, valamint, hogy jóval magasabban van mint a belváros, így speciális az éghajlata. Speciálisan hideg :), ez igaznak is bizonyult, mert a belvárosban olvadt a hó eléggé, nálunk szépen megvan az a 15-20 centi, ami eddig esett. Miközben utazgattunk egyszer csak ÁTFUTOTT A BUSZ ELŐTT EGY BAZI RÉNSZARVAS!!! Na jó, még nem, sőt kiderült, hogy itt a környéken csak farkasok, medvék és rókák élnek, a rénszarvasok csak Lappföldön laknak a mikulással. Láttunk az út alatt egy népviseletes cigány asszonyt, aminek kapcsán az idegenvezetőnk bőszen mesélni kezdte, hogy nyáron kéregetnek és ők bizony nem finnek. Mesélt még arról, hogy mindenki Nordic Walkingol, először nevettek rajta de aztán rájöttek,h ogy nagyon jót tesz a felsőtestnek, így már mindenki űzi. Azt hiszem jellemző a finnekre, hogy a néni szerint az elmúlt időszak legnagyobb krízise az volt, hogy elfogyott a vaj a boltokban, mert mindent exportáltak. Hát erre nem tudtam mit mondani.
Jouni mondta ebéd közben, hogy itt nagyon magasak (?) az adók (20-30%), de a szociális ellátás nagyon jó emiatt. Pl. az egyetemen nyugodtan otthagyja mindenki a kabátját a belső fogasokon, sokszor a laptopját is, mert egyszerűen túl fárasztó lopni. Aki munkanélküli az kap elég pénzt ételre, szállásra, megélhetésre, de mindenki jobban érzi magát, hogyha a saját pénzével fizet. Eddig eléggé mintaszerűnek tűnik a dolog, kíváncsi vagyok később mi lesz a benyomásom. Eddig nagyon tetszik, az emberek intelligensek, belátják, hogy nem éri meg csalni, lopni bunkónak lenni, mindenki tisztességesen végzi a dolgát. Kérdeztem Jouni-t, hogy nem unja-e ezt így, de azt mondta, hogy nem bírja elviselni, ha valamilyen értelmetlen plusz munkát kell csinálni vagy ha nem a megfelelő mederben folynak a dolgok.
Egyelőre ennyi, elfáradtam, 8-tól van valami buli, de még kicsit pihenni is kéne előtte. Képeket nem csináltam most, mert egyszerűen csúnya az idő, szürke, se nem havas, se nem süt a nap. Majd tavasszal akarok nagyokat sétálni, szerintem ráér akkor, így aki képregényesen szereti, annak várni köll.
Mindenkinek szép napot odahaza!
Ez fasza Andris, így tovább:)
VálaszTörlés