Happala-Kappala, dínom-dánom, Hakkinen-Raikönnen, uccu neki, csuhajja - avagy egy fél év Finnországban

2012. január 8., vasárnap

Napsütés!

Mielőtt írnék arról, hogy milyen jó, hogy süt a nap, mesélek a tegnap estéről. 11 körül elindultunk Andrással világot látni, közben dumáltunk, aztán eljutottunk ahhoz a tóhoz, ami délről keretezi Tamperét, itt készültek a tegnap esti képek. Elég sokáig sétáltunk, visszafelé f1 körül jöttünk itt a Telepen, amikor lelassított mellettünk egy rendőrautó (az amúgy kihalt utcán). Zzzzz leengedte az ablakot, kitette a bácsi a könyökét és odavetette, hogy Are u finnish? Mivel András teljesen fekete cuccban volt, feketet kötött sapkában én meg teljesen beöltözve, az arcomba húzott sállal, kb. a legdurvább arcok lehettünk az elmúlt 10 évben itt Tamperében. Aztán mondtuk, hogy csak magyar cserediákok vagyunk, amire csak annyit reagáltak, hogy áhh, magyarok és tovább mentek. Nem tudom eldönteni, hogy ezek alapján jó-e, hogy magyarok vagyunk vagy sem :). A képeket már láttátok, úgyhogy el tudjátok képzelni mennyire szép volt. Sajnos az állványt nem vittem, így a teliholdas havas tájat nem tudtam megörökíteni, most meg már nincs erőm kimozdulni. Jöjjön akkor a mai nap.






Igen, a mai nap végre láttam a Napot. 3/4 10-kor vakító napsütésre ébredtem, ekkor már több, mint fél órája fenn volt a Nap! Eléggé eltököltük az időt, de talán 1 körül elindultunk sétálni, arrafelé, amerre tegnap Andrással. NAgy nap volt a mai, mondtam Anának, hogy ne törődjön semmivel, csak hozza a lakótársa (aki ekkor még javában aludt) szánkóit és menjünk. Mentünk hát és Ana életében először szánkózott, amit HÁDÉ minőségben meg is örökítettem :) Gyorsan kialakultak a szabályok: a sétáló finnek 10 pontot, a kutyák 5 pontot érnek :) A tónál csináltam jó pár panorámát, a jégre meg még nem nagyon mertünk rámenni, bár András (the Second) és én (the first) rámerészkedtünk. Nagyon érdekes, hogy hiába volt -16 fok, mégis vizes volt a hó a jégen, amikor rátérdeltem fotózni, de simán elbírt, ugráltam is rajta (hehe milyen okos, ügyes, bölcs nagyfiú vagyok én :) ). Ana nagyon hősiesen bírja a hideget, igazából nekem úgy tűnik, hogy még jobban mint mi, így tovább sétáltunk a tóparton, majd be az erdőbe. Nagyon nagyon szép volt. Ez a vidék nyáron ilyen mocsaras lehet, és a víz itt is elég meleg lehet, mint a szaunánál, mert a rohadt hideg ellenére nem fagyott be a leeresztő patakocska. Közben Ana talált két rénszarvast, így ahol lehetett Andrással húztuk a szánkóval. Kb. egy órás séta lehetett, de lehet, hogy több volt, nem tudom, végül oda lyukadtunk ki, ahová először vitt minket Ivy (ahol először fotóztam fürdő lemmingeket). A nap már alig pislákolt, lemenőben volt, így beszéltünk róla, hogy el kéne érnünk a kilátót és megnézni a naplementét, de végül leragadtunk egy second-hand boltnál, amiben érdekesebbnél érdekesebb dolgok voltak. Majdnem vettem egy originál angol Kázmér és Huba képregényt, de végül úgy gondoltam, hogy félreteszem azt a 1,5 eurot az utazgatásra. Még jó, hogy benéztünk a szomszéd boltba, mert akciós volt a kötözött sonka, így gyorsan vettünk is 2 kilót :). Utána hazajöttünk, megsütöttem ugyanúy a csirkét, ahogy tegnap, közben rohangáltunk Alexszal a mosodába, mígnem a végén Alex kizárta magát a szobájából. Hát egy ideig próbálkozott bejutni, közben már javában sötét volt, így miután kiteregettem a cuccainkat (mert nem száradt meg a szárítóban... és még jó, hogy hozta spárgát, mert tudtam improvizálni viszont a száradással kapcsolatban vannak fenntartásaim...) én elmentem a kilátóba (a gombába itt az előző képen), hogy csináljak egy kivilágított panoráma képet, amíg még ilyen szép az idő. Marha jó a flexibilis állvány, köszi a Jézuskának, rá tudtam tekerni a korlátra a gépet (a tátongó mélység fölé) és így nagyon jól sikerült a kép. Vicces volt, hogy a szingapúri Ivie is csatlakozott hozzánk, aki elmesélte, hogy most zárta ki magát a szobájából :) potom 40 euróért beengedték (Alexnak ez elvileg ingyen lesz, csak el kell mennie holnap a TOAS irodába reggel). Ez rövid séta lett, mert én jöttem haza szkájpolni meg egyébként is még nedves volt az aláöltözőm, a kilátón meg -16 volt és fújt a szél :) de magamon legalább megszáradt gyorsan. Szóval ennyi, nem nagy sztori, holnap beindul a tanulás egyelőre egy délutáni angolórával, kíváncsi vagyok milyen lesz. Persze ki más segítette volna ki Alexet, ha nem Ivy, akitől kapott matracot meg takarót, így a konyhában alszik.


Ja még egy vicces utóirat: lassan egy ebayes accountot kéne nyitnunk. Tegnap ugyanis szereztünk egy 15" LCD monitort, egy DVD lejátszót és egy asztali lámpát. Az asztali lámpa elég jó, sokkal nagyobb most az értéke, mint egy DVD lejátszónak, viszont majdnem sikerült meghalnom :) Ugyanis nagy boldogan bedugtam, örültem, hogy működik, majd kihúztam és észrevettem, hogy sérült a kábelen mindkét ér. Így kb. 2,5 cmre voltam egy sokkoló élménytől, de még szerencse, hogy van nálam szigszalag, mert így orvosoltam a problémát. Most kéretik szépen, hogy a szülők valamint a szűk családi és baráti kör ne forduljon le a székről, a DVD lejátszóval majd jobban vigyázunk ;)

1 megjegyzés:

  1. Azt hiszem, így 4 és fél hónap után, most már ideje körülnézned a konyhaszekrényben...:)

    VálaszTörlés