Egy kis szocializálódás

Először írok még a tegnap estéről kicsit, mert egy az itteni életemre nagy hatást gyakorló ismerettségre tettem szert. Megjött András német szobatársa, akiii, akiiii, akiiiiiiii igen, siklóernyőzik, itt van az ernyője, ami egy UP Katenga és pont az én méretem :) Szóval beszélgettem vele csomót, még jófej is, úgyhogy nemsokára megyek kicsit kutyázni vele elvileg. Legalább nem jövök ki a gyakorlatból. Amúgy pont tegnap volt repülni, kb. 60 km-re van egy reptér, ahol 3 euroért csőrölnek. Azon gondolkodom, hogy hogy lehetne kihozni ide a cuccomat, mert mutatott nyári légifotókat és egyszerűen elképesztően gyönyörű a táj!

Dél körül elmentünk a vadasparkos hegyre ahol tudtam csinálni pár panoráma képet, és majdnem láttuk a napot is. Holnap remélhetőleg nem csak majdnem fogjuk látni, mert kezd tisztulni. Elég jó volt ez a séta, nagyonnagyon szép ez a tavas vidék, olyan mélysötétek a tavak, nagyon jó ez az árnyalat, sosem láttam még ilyen színeket, pedig volt szerencsém erre-arra járni a világban.

A mai nap főleg a szaunáról szólt, ugyanis elmentünk Tampere város egyik publikus szaunájába. Ez itt a finnek legnagyobb közösségi eseménye, szerintem itt még csajozni is mernek :) Ami jó, hogy ami elsőre beugorhat az otthon maradottaknak, hogy úúú publikus hely, akkor biztos nagyon gány, na nem. Nincs zárható szekrény itt sem, de itt sincs rá szükség. Ja igen, ez ugyanakkor nem a kolbászrázós verzió, hanem a fürdőgatyás. Szóval a szauna kb. 40 fős volt, voltak itt lokál hárdkór arcok, nagyon kedvesen nekiálltak beszélgetni velünk, viccelődtek azon, hogy kezdők vagyunk, egy idősebb fószer pedig rögtön rácápázott Anára és jót beszélgettek az egész szaunás procedúra alatt. Megjegyzem igen csinos finn lányokat láttunk, akik különösen Jün fantáziáját pörgették fel :) Szóval lássuk akkor a procedúrát. Adott egy 9 fokos tó (meleg), egy -11 fokos havas táj (meleg) és egy 110 fokos fadoboz 3 emeletnyi padsorral. Veszel egy zuhanyt, majd bemész a fadobozba, ahol a sok magába fordult finn üldögél. Felfigyelnek rád, és érdeklődve nézik mit lépsz. Rögtön látják, hogy kezdő vagy, mert se sapkád, se ilyen feszülős cipőd vagy "hó zoknid". 3 szint van ugye, fent van a legmelegebb ez az expert level, a legalsó az entry level, mondhatni beginner fokozat :) A páratartalmat ugye a melegített kövekre locsolt vízzel lehet állítani. A lokál arcok között megvan ez a kimondatlan összhang, hogy néha az egyik néni vagy valamelyik kigyúrt fiatal rátol pár litert a kövekre valamint a bátrabbak hoznak friss vizet. Ami érdekes, hogy valahogy tényleg megvan a sorren, a munkamegoszlás, anélkül, hogy szólnának egy szót is. Szóval a beginner fokozat nem is annyira meleg, először rögtön a legmagasabb helyre ültünk, ami király volt egészen addig, amíg a lokálarcok meg nem izzasztottak minket egy vödörnyi vízzel ( a köveken), ekkor olyan iszonyatosan forró volt fenn, hogy egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy hogy bírták ki. A középső szint teljesen jó volt. Az ember egy idő után érzi, hogy "kész van" és akkor kimegy a fagyba, elsétál a tóig, úszik egy kört, üldögél kicsit, majd visszamegy, vesz egy langyos zuhanyt, vár pár percet és kezdi először. Amikor odaértünk csak elszörnyedve néztük ezeket a lemmingeket, ahogy mennek sorba bele a jégbe, de aztán amikor először mentem ki annyira jól esett, hogy nem is tudnám még elmondani sem, nemhogy leírni. A víz kifejezetten jó volt. Alex alkotott, papucsba indult a vízbe, szép óvatosan lépkedett lefelé a lépcsőn, majd mellmagasságnál realizálta, hogy elúszik a jobb papucsa. Hát nem vetette magát utána. Aztán kifelé jövet elúszott a bal is, szomorúan konstatálta, de nem ment vissza értük, mert kb. egy perc után lebénul az ember, szinte alig tud mozogni. Kifelé jövet egy finn nő vadul magyarázni kezdett neki finnül, aztán angolul, hogy elúszott a papucsa, mire Alex szinte szégyenkezve mondta, hogy ja, hát ez van. Mikor legközelebb kijöttünk ott volt a papucs az épületnél az egyik fakkban :):) Nagyon jó volt ez az egész, teljesen felfrissültem.
Ezután Ivy mutatott egy kávézót, ami akár Budapest egyik romkocsmája is lehetett volna, ittunk egy forró csokit és megpróbáltuk elmagyarázni Andrással a magyar kártyát, de mivel én nem nagyon tudok játszani vele ezért elég hamar belesültem a traditional hungarian magyar kártyába :) Utána hazajöttünk leölni a csirkéinket, mert éhen pusztultunk, úgyhogy főztem végre valami értelmeset is, mondanom sem kell, hogy az utolsó szemig elfogyott. Holnap visszamegyünk szánkózni a hegyre elvileg, várom már. Közben durvul az idő, most -12 van, holnapra -16-ot írnak, de igazából nem fázom.

A fényképek még mindig itt vannak, úgyhogy akit érdekel ez tegye be a kedvencekbe, mert többször nem fogom linkelni szerintem.

https://picasaweb.google.com/gyandras/Januar?authuser=0&authkey=Gv1sRgCMLP5-6WzZbocg&feat=directlink

Kis főzöcske

A mai reggel f10 körül keltem és próbáltam összekaparni magam, mert hajnali 3 körül feküdtem le az éjjel. Mire sikerült, már kopogtatott is Ana és András, tegnap megbeszéltük, hogy ma főzőcskézni fogunk. Gyorsan magamhoz ragadtam a fakanalat, hagymát aprítottunk, krumplit szeleteltünk és f 12 körül már készen is volt a paprikás krumpli kolbásszal. Természetesen Ivynak is szóltunk, de mivel ő állandóan alszik, ezért fél1 körül kaptam egy smst, hogy lehetetlen, hogy időben ideérjen. A kajának nagy sikere lett, jól sikerült, Ana legalább 2x repetázott, a vicc az volt, hogy egyedül én nem ettem belőle, mert túlságosan bereggeliztem.

Azért ebédeltünk ilyen korán, hogy még időben el tudjunk menni sétálni (értsd világosban, mert itt kb f10-kor kezd értelmes fény lenni, ez kb. a fele egy borongós otthoni napnak, majd 3 körül ez is kezd megszűnni és 4-kor már tök sötét van), szóval ott tartottam (... hogy egy délután :):), Emil Rulez! ), hogy elmentünk sétálni. Találkoztunk Ivyval Mikontalonál ( a ház, amiben lakik), majd elvezetett minket a két legközelebbi tóhoz. Elég jó, hogy a pnaelblokkok mellett fenyőerdő van, rengeteg áfonyával és tavakkal, nagyon szép. Ami még külön tetszik, hogy oké, hogy nem magas, de nem sík, hanem dimbes-dombos, mindenhol kilátszik ez a masszív balti pajzs, teljesen olyan, mintha az Alpok vagy a Tátra 1000-1200 méteres sávja lenne kiterítve. Láttunk csomó sífutót, mindenki csorgatta a nyálát, lehet, hogy veszünk közösen majd egy lécet, mert Ivy mondta, hogy eléggé drágák még használtan is. A tavakon a jég még nem elég vastag, de nagyon jót lehet sétálni körülöttük. Láttunk egy finn párt is, akik épp fürödtek (gondolom előtte szaunáztak, mindenesetre sapkában úszkáltak a tóban. Nem akartam nagyon pofátlan lenni, a finnek nagyon tiszteletben tartják a másik ember privát szféráját, uh. nem mertem telibefotózni őket, de azért csak sikerült megörökíteni ezeket az őrülteket. Nem volt különösebben hideg, -7 fok körül van és nem nagyon fúj most a szél.

Hazafelé Ivy behívott minket egy teára és végül 6-ig ottragadtunk dumálni. MIndenféléről beszéltünk, amagyar történelemtől kezdve a kínai szocális helyzetig a valláson át mindenféléről, nagyon jó volt. Alex a vége felé lelépett hamarabb, de Anaval és Andrással maradtunk még, András eléggé sok mindent tud a történelemről, nagyon jó az általános műveltsége, ami ilyenkor elég hasznos. Hazafelé természetesen megtanítottuk Anának az egyetlen magyar igét, amit mindenféle módon lehet ragozni :) de úgy gondolom, hogy ez itt kötelező, a nemzetközi kommunikáció alappillére.

Természetesen lecsekkoltuk a kukákat, miután tegnap szereztünk egy hibátlan porszívót és egy egészen ép kanapét Andráshoz, szóval be tudtam rendezni kicsit a szobámat pár kötelező kolis dologgal, lásd a képeket :)

 Ennyi mára, épp buktát sütünk, kíváncsi vagyok hogy sikerül.

Ja meg szoktatom magam a hideghez, ma már nincs rajtam aláöltöző a szobában, egyre jobb. Elvileg most keményebb napok jönnek, de már írják ezt egy ideje, uh. kíváncsi vagyok. Jó lenne, ha -20 alá menne, mert egyrészt nagyon kíváncsi vagyok rá, másrészt szeretnék nyugodtan korizni, meg kipróbálni a kite-ot valamelyik tavon.

További képek itt, köztük egy szép nagy panorámával a tóról:

https://picasaweb.google.com/gyandras/Januar?authuser=0&authkey=Gv1sRgCMLP5-6WzZbocg&feat=directlink

PS: Nagyon meglep, hogy nap 70-80 oldallátogatás van, persze lehet, hogy ez a családomat takarja percenkénti frissítéssel :) Talán kicsit túl sűrűn írok, már kezd high school musicalhez hasonlítani, de hát ez van. ÉÉs ójessz, beállítottam, most már nem a csendes-óceáni középídőben lesz a dátum, hanem finnben.

Comics

-Hey guys, do You want to play some snooker in the pub?

-Of course we want!

 

Of course there was a dresscode. The traditional TISZA shoes.

 

We tried to do our best.

But finally the girls had beaten us 5 times so we went home.

Exactly like this.

Csekk disz áut

Tádááá:

Csili-vili, még kicsit szárad és már kényelmesebb pozícióból írhatom a következő bejegyzést.

Ez volt a mai nap legnagyobb durranása, délután kis bevásárlás következett, előtte meg végre sikerült pár képet csinálnom az egyetemről, így ezeket meg lehet tekinteni a picasa albumban:

https://picasaweb.google.com/107329999989112145637/Januar?authkey=Gv1sRgCMLP5-6WzZbocg#

A bevásárlásról pár szót talán érdemes ejteni. Átmentem a másik bevásárlóközpontba, ami nem olyan gány, mint a Lidli.Nagyon nagy a választék, de egy magyar embernek annyira nem szerencsés. Nincs rendes leveszöldség, nincs gyökér, zeller, a sárgarépa is meg van csupasztva és be van zacskózva. Kínai kel (pedig kinek kell...) bezzeg van. A húspultban láttam halat párat, de lényegében ez van illetve előre megsütött fél marhák, amivel nem nagyon tudnánk mit kezdeni, mert nincs mikrónk. Bár ki tudja, ha ilyen jól haladok a gyűjtögetéssel :):) Halból a lazac 15 euro/kg körül van, de totál friss, láttam még valami más halat, de az már 30+ euro/kg uh azt annyira nem néztem meg :). Persze tejföl nincs, de ez nem lepett meg. Ami durva, hogy papírzsebkendő sem nagyon van, A lidliben 180 db papírzsepi 2+ euro, ami elég hardcore. Ha már kaja: csináltam pár képet én is az ebédről ázsiai mintára, a lazac elég jó volt, de nem nagyon tömített.

Pár szót beszélgettünk a finn sráccal, jó fej, vettem neki répát, mondta, hogy nem kellett volna és nyugodtan használjuk a konyhai evőeszközeit. Na megjött most András, átmegyünk Anához és megnézzük, hogy megmaradtak-e még a kocsmában a biliárd asztalok tegnapról.

Like

Van most egy ora szabadidom, igy irok kicsit innen bentrol az egyetemrol. Persze ekezet nelkul es felcserelt zy-al, uh. elore bocsi, annak, aki el akarja olvasni.

Tegnap beigazolodott a naprol-napra novekvo gyanum, miszerint elkepzelheto, hogy a 3. lako megsem koltozott ki, csak hazament nyaralni. Hat igen, tegnap megjott, en meg nem tudom milyen, mert bulizni voltam, Alex hamarabb lelepett es o talalkozott vele. Egy nyugis finn, uh. mindenfele szempontbol szerencsenk van, egyelore igy gondolom. Egyreszt nem olt meg minket ejszaaka, mert megettuk a kajajanak egy reszet es kitakaritottuk a hutot, masreszt, mert nem lesz hangos party arc. Egyebkent meg koszonhet nekem egy vacsi uj felmoso vodrot felmosoval egyutt, amit tegnap kukaztam. Kosz a tippet az erasmusos haveroktol, azert fel szemmel mindig erdemes rapillantani a kukatarolora, mert a kiikoltozo diakok nem tudnak mit csinalni a hazi eszkozokkel, igy egyszeruen kidobjak oket, nekunk ez meg sulyos eurokba kerulne. Lehet, hogy ez kicsit magyar, de igy legalabb egyel tobb sort tudtam inni tegnap este :):). Ana egyebkent talalt egy takarot is a kukaban, de azert ennyire mar azert megsem....

Ategnapi buli nagyon jo volt, elmentunk egy helyi panel kocsmaba, ahol biliardoztunk mag volt oriasi karaoke es a sok uj arc. a sor es a cider 4-4,5 euro korul van, a sor nem a legjobb, igy en egy cidert ittam, ami viszont eleg jo volt. Jot biliardoztunk, kozben megismertem par uj arcot, pl. egy finn lanyt, aki 5 eve spanyolorszagban el es most ide jott erasmussal de valojaban irnek nez ki :). Beszelgettem csomot Fabiannal, a nemet arccal, telejsen jo fej, uh. kicsit csokkentette az eredendo ellenszenvemet a nemetekkel kapcsolatban, bar lehet, hogy azert,  mert kelet-nemet. Ivyval hulyultunk egy sort, Andrast es alexot agitaltuk, hogy tegyen szert egy kis nemzetkozi afferra, Alex hazament, Andras meg vegul egy kedves francia lannyal beszelgetett, akivel (Matild) es a baratnojevel Camilleal egyutt ebedeltunk. Nagyon vicces volt, mert Ivy folyamatosan kerdezgette, hogy szerintem melyik lany szep, mert o nem tudja eldonteni. Meselt arrol, hogy az europai emberek kozul egyszeruen nem tudja, hogy ki szep es ki nem. Mar kezdett keso lenni, Ivy is lelepett, Ana karaokezott Junnel en meg odacsapodtam egy asztalhoz, ahol megismertem egy torok sracot, egy eszt es egy finn lanyt es az egyik finn sracot valamint ott volt meg Vittorio, az olasz srac, akit mar ismertem korabbrol, igy eleg jot beszelögettunk, kb. n1-ig. Kaptam eszt folkmetalt meg megbeszeltem a finnekkel, hogy az Ensiferum mekkora jo :) Kerdezgettem a stoppolasrol is, de teljesen csodalkoztak rajtam, szerintem kicsit orultnek tarthatnak emiatt meg a repules miatt :) az eszt lany szerint meg a sieles is veszelyes, de o ki akarja probalni a sifutast, uh majd megprobalom megbeszelni vele, hogy mira jutott.

LABJEGYZET: A sieles pedig ugye nem is veszelyes, csak ha eszetlenul toljak es GPS-el max sebesseget tesztelnek az orult magyarok ugyebar :)

Talalkoztunk meg egy magyar lannyal is, aki Szegedrol van, hazafele pedig a maradaek emberrel setaltunk, kozben volt kis hogolyozas, ami a finnek szerint gyerekes, Ana meg mi elegge elveztuk. Andrassal meg vacsoraztunk egyet 1 korul, mert jo itt a kaja, csak tul egeszseges, semmi zsir meg olaj meg rendes hus, tiszta okobionyultap, uh elegge konnyen megehezem.

Most eloadasok vannak epp a kolunbozo (basszus nem jut eszembe magyarul) ooo tanszekektol! Talaltam egy par targyat, ami tok erdekes, uh most komoly problemaim vannak, hogy mennyit tanuljak, mennire b*llsh*t targyakat vegyek fel vagy mennyire inkabb szakmaba vago de munkasabbakat. 30-35 kreditet siman tudnek, de ugye 21-et kell teljesiteni, uh nem biztos, hogy megeri. Na megyek is, Andras nemsokara vegez aztan meg amig vilagos van (max egy ora) gyorsan probalok par fotot csinalni.

UI: Nemsokara lajkolhattok arctaron, mert muszaj lesz regelnem, itt mindenki tolja, kulonosen az azsiaiak, akik csinalnak fotot az ebedrol, meg az ures tanyerrol es mar osztjak is meg (otthon anzuval vagz nem tudom :) ), de lenyegeben minden info ott van. Juoni-val beszeltem tegnap, hogz felesleges erolkodni az antiarctarral, o sem szereti, de elengedhetetlen mar szinte...

UI2: Ja meg kozben tesztelem a nyilvanos fogast, uh. ha nem irok tobbet, akkor elloptak a kabatom es megfagytam a hazafele uton vagy megvett egy tamperei verrenszarvas.

OTP, te drága vs. finn bürokrácia

Sajnos a második finn bejegyzést rögtön a magyar bürokrácia fantasztikus voltának ecsetelésével kell kezdenem. Muszáj, mert másnak hasznos lehet, engem meg megesz az ideg. Szóval tegnap este gondoltam átutalom a lakbért, mert 6-áig van a határidő és utána jó kis 10%-os kamat jön rá. Eddig olyan flottul ment itt mindent, hogy nyugodtan bepötyögtem a számokat, megnéztem 2x, majd nyomtam neki a neksztet. Aztán jött az én kedves OTP-m hibaüzenete, hogy mivel én devizáról akarok utalni mobil aláírást kell csinálnom, aminek beállításához leszek szíves befáradni a legközelebbi fiókba vagy esetleg hívjam fel őket telefonon. Hát kissé berágtam, mert ehhez tartozik egy kis előtörténet. Mikor a számlát csináltattam, ecseteltem a Kedves OTP-s Segíthetek Anettnak, hogy külföldre utazom, sok időre, sok pénzzel, így mindenféle limitet tegyen [nagyonnagyszám]-ra, hogy pl. ha át kell utalnom a lakbért vagy ki kell vennem kápéban, akkor ugyanmár kedves, ne legyen probléma. Bősz bólogatások után akkor azt a választ kaptam, hogy természetesen. Persze itt még követtem el egy apró hibát, nem jeleztem külön, hogy devizakártyára is szükségem lenne, mert hát a kedves ügyintézőnek azokból a kulcsszavakból, hogy "külföld, deviza, átutalás, készpénzfelvétel" nem következett automatikusan, hogy szükségem lenne egyre. A bankkártyaigénylést utána 3 különböző fiókban próbáltam meg, kb. 4 óra összvárakozással, mire sikerült összehozniuk, ezek után azt gondoltam naívan, hogy egyszerűen már semmi sem állhat az utamba. Persze még a mobilszámomat sem sikerült 3 év alatt átírniuk a mostanira... Oké, hát bocsánat a panaszáradatért, elképzelhető, hogy a finn levegő miatt van, mindenesetre az OTP-t kerüljétek el. Ez itt nem a reklám helye volt.

Na de akkor ezen az apropón írok kicsit a finn ügyintézésről. Gyors, pontos, egyszerű. Ennyi. Mindenki tud angolul, mindenki kedves, mindenki türelmes, mindenki minden úton-módon segít. Voltam bankban befizetni a féléves diákszövetségi díjat (ami a diákkedvezményeket meg ilyesmit fedez, illetve mindenhová jó), nem is kellett szenvednem azzal, hogy elmagyarázzam a néninek, aki mellesleg 60 körül volt, hogy mivan, már csinálta is. Persze ez egy általános befizetés a diákoktól, de hát akkor is. Voltam buszkártyát csináltatni, eddig 2,5 euróért utaztam (ami egy órára elég), most 1,1 euróért utazok vele. A BKV-s néni pörfikt angollal elmondta, hogy mit hova és mennyiért, a legnagyobb gondot az okozott, hogy a "milyen színű tokot kérek a kártyához" kérdésre hirtelen köpninyelni nem tudtam, mikor mondtam, hogy kéket, akkor még volt egy kis advanced course, hogy világosat vagy sötétet. Menzára elfelejtettem elvinni a papírt, ami igazolja, hogy diák vagyok (még nem kértem el a diákomat), a néni mosolyogva mondta, hogy legközelebb feltétlen hozzam magammal. Szóval ilyen a finn ügyintézés. Egy magyar ember számára ez kb. a hihetetlen kategóriába tartozik (szerintem...).

És akkor most írok a tegnapról is kicsit. Most így hirtelen nem jut eszembe semmi, mert annyi volt az input, hogy már elkezdtem ma jegyzetelni az érdekesebb dolgokat. Szóval ott kezdődött, hogy kialudtuk magunkat és kb. 10-kor keltünk. Az alvás azért annyira nem ment jól, még meglehetősen szokatlan a hely, meg pörög az agy lefekvés előtt. Nekem 1-től volt eligazítás az itteni neptunról, a POPról (ami működik...). Előtte teljesen rápörögtem arra, hogy még nem szereztem meg a user/pass-t az itteni rendszerekhez, így nem fogok tudni ott felvenni az órákat és hajjaj, itthon kb. így zajlanak a dolgok az egyetemen, de nem volt semmi. Ms. Heidi Fordell tartott kis bemutató prezentációt, kényelmesen, érthetően, szájbarágósan arról, hogy hova kell kattintani ahhoz, hogy meglegyenek az óráink. Ez a hölgy az Int. Office vezetője, az elmúlt félévben mindig készségesen válaszolt az emailjeinkre és élőben is hasonlóan kedvesnek bizonyult. Utána megszereztem a hozzáférést és este fel is vettem az óráimat, amikről majd írok külön. A hivatalos program ennyi volt aznapra.

Mivel Ana kivételével a többiek a másik csoportban volt, így mi együtt ebédeltünk és beszélgettünk egy órát, főleg Mexikóról. Elég durva dolgokat mesélt. Ő Mexikó északi részén lakik, amit a drogkartellek uralnak, itt jár egyetemre is Montereyoba. Az utcai lövöldözések majdnem rendszeresek, este már nem mernek kimenni az utcára, tavaly még pár vétlen diákot is lelőttek a gengszterek, így a diákok nagy része otthagyja az egyetemet. Mesélt azért jó dolgokat is, pl. náluk az egyetemkertben őzek és pávák laknak, amik a kezedből esznek :) Dél-Mexikó teljesen békés, ott a hadsereg képben van, sok a strand és mindig meleg van, mindenki issza a Tequilát és pengeti a gitárt. Kérdeztem, hogy mennyire lehet tudni, hogy ki a rossz fiú és ami kicsit meglepő/durva volt az az, hogy azt mondta, hogy bármelyikük lehet, nem mernek erről nyilvánosan beszélni, mert a hőbörgőket simán elrabolják és egy zsákban végzik valahol. Ezek voltak a kifejezései: "keep a low profile", "hidden enemy", elég meredek. Később csatlakoztak hozzánk a többiek is (A, A és J) és elmentünk a párna és takaróosztó helyre. Sajnos kicsit későn értünk oda, így takaró csak pár maradt, de én szereztem egy ócska párnát, ami egész kényelmes, Ana pl. először egy függönnyel próbálkozott, majd szerencséjére talált egy takarót, Alex és András is tudott pár értelmes dolgot szerezni. Utána bementünk a belvárosba buszkártyát csináltatni, majd sétáltunk egy nagyot. A séta után meghívtuk őket egy teára hozzánk, amiből egy nagyobbacska beszélgetés kerekedett. Jün(g)(?) is kezd feloldódni már, kérdeztem tőle, hogy mi a helyzet Észak-KOreával, akarnak-e a D-Ki emberek egyesülni vele, vannak-e rokonok, ilyenek, de teljesen elutasító volt, azt mondta, hogy az egy teljesen már ország. Mint kiderült, ő már elmúlt 25 is (talán), mert 2 v. 3 évig katona volt, ahol rendesen megtanították lőni. Megkínáltam őket kolbásszal, nagyon ízlett Anának és Jünnek is. Utána meséltünk nekik a magyar disznóvágásról ("The National Pig Killing Day" :):)), mutattam nekik a pálinkát, de egyikük sem merte megkóstolni. Szóval volt nevetés meg ilyenek. Azt hiszem, hogy ezek után bátra mondhattam, hogy Magyarország egy békés ország, maximum néhány dakota töri rád az ajtót álmodban vagy rabol ki az Astorián egy buli után, esetleg egy (az aktuális) kormány elleni véres tüntetésen szórakoznak az emberek vagy a bátrabbak elugranak a Mátra környékére egy barátságos brazil-magyar mérkőzésre. Ez volt tegnap, este nem tudtam elaludni, pörgött az agyam, így ma elég fáradtan ébredtem (megint).

A mai nap korán indult, 9-kor. Fél 8-kor keltem, de tök sötét volt és elég komoly hóvihar dúlt kinn. Egyébként itt még mindig meleg van, 0 fok körül, így a finnek teljesen kétségbe vannak esve, hogy micsoda tél ez. Global Warming, jú nó. A lakásban meg még mindig nincs meleg, most éppen tökig tekert főzőlapokkal toljuk a sütőnek. Szóval délelőtt előadások voltak egészségügyről, sportról, az egészségünkről, a lakásról, ilyesmi. Úgy tűnik nekem, hogy itt még a biztonságtechnikai szakértő is valóban komoly ember, elmondta, hogy hogy kezeljük a jelszavainkat, mutatott példákat feltörésekre, egyszerűen tök jól képben volt, nem az a Józsi volt a MEGVÉDELEK SZEKURITY KFT-től. Az előadások után találkoztunk Juoni Papaa-val, aki az egyik finn mentorunk és odaadta a finn sim kártyáinkat, amit még nem próbáltam ki, de ahogy nézem feleannyiért tudom hívni Mo-t, mint az otthonival.

Az előadások után egy buszos városnézés következett. Megnéztük TAmpere összes panelházát, lényegében csak az van, bár az idegenvezető Hölgy lelkesen mondta, hogy melyiket ki tervezte, különbség kb. csak az ablakok méretében és a színben volt. A belváros szebb, régi tégla gyárak (:)) vannak felújítva, bennünk üzletek bújnak meg, de ezt már láttuk tegnap a sétán. Tampere legmagasabb pontja egy kb. 160 m-es domb, ami viszont tök jó, ilyen ligetes, budakeszi vadaspark beütéses hely, az itteni házak már mások, ~30-as években épültek és állítólag 5000 euro/m2 az áruk, ami nem kevés. Megtudtuk Hervantáról (a negyed, ahol lakunk), hogy a '80as években gettó volt, de az egytem miatt szépen fejlődik, valamint, hogy jóval magasabban van mint a belváros, így speciális az éghajlata. Speciálisan hideg :), ez igaznak is bizonyult, mert a belvárosban olvadt a hó eléggé, nálunk szépen megvan az a 15-20 centi, ami eddig esett. Miközben utazgattunk egyszer csak ÁTFUTOTT A BUSZ ELŐTT EGY BAZI RÉNSZARVAS!!! Na jó, még nem, sőt kiderült, hogy itt a környéken csak farkasok, medvék és rókák élnek, a rénszarvasok csak Lappföldön laknak a mikulással. Láttunk az út alatt egy népviseletes cigány asszonyt, aminek kapcsán az idegenvezetőnk bőszen mesélni kezdte, hogy nyáron kéregetnek és ők bizony nem finnek. Mesélt még arról, hogy mindenki Nordic Walkingol, először nevettek rajta de aztán rájöttek,h ogy nagyon jót tesz a felsőtestnek, így már mindenki űzi. Azt hiszem jellemző a finnekre, hogy a néni szerint az elmúlt időszak legnagyobb krízise az volt, hogy elfogyott a vaj a boltokban, mert mindent exportáltak. Hát erre nem tudtam mit mondani.

Jouni mondta ebéd közben, hogy itt nagyon magasak (?) az adók (20-30%), de a szociális ellátás nagyon jó emiatt. Pl. az egyetemen nyugodtan otthagyja mindenki a kabátját a belső fogasokon, sokszor a laptopját is, mert egyszerűen túl fárasztó lopni. Aki munkanélküli az kap elég pénzt ételre, szállásra, megélhetésre, de mindenki jobban érzi magát, hogyha a saját pénzével fizet. Eddig eléggé mintaszerűnek tűnik a dolog, kíváncsi vagyok később mi lesz a benyomásom. Eddig nagyon tetszik, az emberek intelligensek, belátják, hogy nem éri meg csalni, lopni bunkónak lenni, mindenki tisztességesen végzi a dolgát. Kérdeztem Jouni-t, hogy nem unja-e ezt így, de azt mondta, hogy nem bírja elviselni, ha valamilyen értelmetlen plusz munkát kell csinálni vagy ha nem a megfelelő mederben folynak a dolgok.

Egyelőre ennyi, elfáradtam, 8-tól van valami buli, de még kicsit pihenni is kéne előtte. Képeket nem csináltam most, mert egyszerűen csúnya az idő, szürke, se nem havas, se nem süt a nap. Majd tavasszal akarok nagyokat sétálni, szerintem ráér akkor, így aki képregényesen szereti, annak várni köll.

Mindenkinek szép napot odahaza!

Welcome to Tampere!

Sziasztok Mindenki!

Megérkeztem épségben és most megpróbálom gyorsan összefoglalni az aggódó közönségnek (már ha van ilyen), hogy mi a szituácija a nagy vízen túl. Gyorsan, mert az első érdekes információ számunkra az volt, hogy itt GMT +2 h van, szóval már javában dúl a zajtilalom a koliban, értsd az írást 22:12-kor kezdtem vala. Agyilag halott vagyok, bár ez gondolom már kiderült.

Szóval. Január 1-jén egy kicsit kései starttal vette kezdetét a táv, melyet livetracken lehetett követni (flightradar24 :) ), mondhatni eseménytelen repülés volt, Helsinkibe 9 után kicsivel érkeztem, így úgy érzem az átlagsebesség nem volt rossz, a behelyezkedésnél kicsit várni kellett a leszállóra, így az S-elgetés alatt nagyon szép látványban volt részünk, mert Helsinki fényei alulról világították a kis kumókat. A helsinki-i reptér amúgy irdatlan nagy, volt egy óránk az átszállásra (ja igen, többesszám, Alex barátommal indultunk közösen), gondoltam körülnézek, milyen egy finn reptér, így hát bátran elindultam a folyosón a beszállókapuknál. 100 m gyaloglás után elértem a 21-es kaput (miénk a 20-as volt), majd megláttam kiírva, hogy a 39-es 19 perc sétára van, uh. gondoltam visszafordulok. Ezután a nagy story után annyi következik, hogy felszálltunk egy légcsavaros lélekvesztőre, ami 20 izgalmas perc alatt tette meg a maradék kis utat. Ezen a gépen találkoztunk az első echte finnel, egy magas, szőke, rezzenéstelen arcú, kékszemű stewardessel. Kábé ennyit elég is elmondani róla, mert teljesen jól leírja. n1 körül érkeztünk Tamperébe, ahol összeszedtünk még egy magyar srácot, Andrást, aki szintén ide jött. A tiszteletünkre irdatlan hóvihar kerekedett. Najónem, de mindenesetre elkezdett esni a hó. És akkor egyszer csak ELÉNKUGROTT EGY BAZI RÉNSZARVAS ÉS HUSS ÁTNYARGALT A KIFUTÓN!!! jajaja izé, itt még nem. Szóval innen pikk-pakk eltaxiztunk Ivy Fu-hoz, aki egy itt tanuló kínai lány, már előre leegyeztettük vele, hogy az első éjjel aludhatunk nála. A lakása, amiben még egy lány lakott, nagyon rendetlen volt és egy menekülttáborra hajazott, mint kiderült egy német sorstársunkat is befogadta. Nem nagyon ment ekkor még a kommunikáció, elég fáradtak voltunk, így hát elcsaptuk magunkat aludni. Ami nem ment, mert egy kényelmetlen kanapén húztuk meg magunkat, egy lepedővel takarózva és a hazai exportinfluenza utolsó kegyelemdöféseit nyögve.

Frissen fiatalosan ébredtem kb. 1 óra alvás után reggel 9-kor, ami kb. egyenlő a magyarországi reggel 7-el, majdnem sötét volt. Siettünk bizniszelni, beszereztük a lakáskulcsokat és átvettük a kecónkat. Alexszal (Alexxal, Alexsszal, Alekszal, Alex-szal, stb. sokat gondolkodtam rajta) lakunk kb. 70 m2-en + még egy fő, aki egyelőre ismeretlen, mert még nem jött meg. A dizájn a korai hetvenes évek letisztult formáit idézi meg, ám teljesen igényes állapotban, mondhatni trendi retrolakás. Az előző lakók hagytak nekünk pár dolgot itt-ott, például a hűtőben, így a kefírek és joghurtok lejárati dátumából és a répák rohadtsági fokából arra következtettünk, hogy valamikor Karácsony körül mehettek el, de rendes volt tőlük, hogy ezekkel megpróbálták segíteni az első estés túlélésünk. Voltunk Lidliben vásárolni, vettünk minden finomat, persze utána néztük meg mi van a szekrényben, így olajból, cukorból, sóból egy atomcsapásra elegendő van. Most írok a lakásról, valójában az idővonal nem így haladt. Szóval van pár trükkös része. Pl. vacsora közben betört a Finn hóvihar, (ami azóta is dúl) a konyhánkba, ugyanis az elvetemedett erkélyajtó nyílásai az egészséges infiltrációnál (energetikus javítsanak :) (ha mernek ;) )nagyobb mennyiséget engednek be, mindezt hóval vegyítve. A problémát 5 perc alatt orvosoltuk a csomagjainkról levágott fóliából készített szigetelőcsíkkal, ami kopirájtos. Szintén kopirájtos a sajátmagadmegszivatóajtózár kivédése. Ez ugyanis olyan, hogyha behúzod, akkor már kattan is, és elzárja utad a meleg ágyikótól, ha benn felejtetted a kulcsod. Mehetsz egyszál alsógatyában a TOAS irodába, mely két városrésszel arrébb található és csak reggel 8-kor nyit, pótkulcsot kérni. A helyzetet még megbolondítja a már említett infiltráció, melynek hatására az ajtóm hajlamos önálló életet élni. Írtam, hogy meleg ágyikó, amiben csak az hibádzik, hogy egyelőre nincs fűtésünk, így a hőmérséklet a szobában ~15 fok körül lehet, egyelőre még a 0 fok felett. Ideális az infulenza tenyésztésére. Tudni kell, hogy nincs semmilyen ágyneműnk itt, délután nem volt energiánk kibuszozni a halálba venni egyet az IKEA-ba, na meg lehet, hogy holnap kapunk ingyen. Hála Andrásnak, most szereztem egy valamiféle matracbehúzót, ami elég vastag és zipp záros, így akár hálózsákként is funkcionálhat. Ezek a lakásos, ügyintézős kalandok.

Pár szóban az emberekről. Napközben Ivy bemutatta az egyetemet nekünk és közben még jobban megerősödött bennünk, hogy nagyon jó fej. (most elmegyek kicsit, mert a srácok valaminek nagyon küldik egy valamivel, mindenesetre nagy hangja van). Csatlakozott hozzánk még egy mexikói lány, Ana, aki most látott először havat, valamint Jün (vagy valami hasonló) Dél-Koreából, mindketten jófejek, egyre jobban oldódott a hangulat és az angollal sincs gond.

Most így hirtelen elpilledtem és egyre hidegebb van, uh. mára azt hiszem ennyi.

Csekk disz áut, aki nem szeret olvasni annak itt van röviden, képekben:

https://picasaweb.google.com/gyandras/Januar?authuser=0&authkey=Gv1sRgCMLP5-6WzZbocg&feat=directlink

Remélem túléljük az éjszakát és holnap írok még.