Dilemma

Tegnap este komoly dilemmám volt, mert az időjárás előrejelzés estefelé hirtelen megváltozott és teljesen kitisztult az ég. Ugyan az aurora előrejelzés nem volt a legtutibb, mégis valahogy éreztem, hogy ki kéne nézni, hátha. Atacant kérdeztem, mondta, hogy ő sem megy, aztán úgy döntöttem, hogy inkább elmegyek Brammal síelni, mert már nagyon olvad, Ville is lelép két hét múlva, úgyhogy annyira már nincs sok lehetőségem. Szokásos 8-kor találkoztunk Suolijärvinél. A srác meglehetősen frusztrált volt, 7-re ment suliba, 7-ig csapatta a méréseket és még este is vissza kellett mennie. Látszik is rajta, hogy napról-napra fárad. A pálya nagyon jó volt, egész nap olvadt, de mikor kiértünk már fagyogatott, így eszeveszett gyors volt, nagyon csúszott. Bram az első kanyarban bele is állt a mély hóba, mert annyira nem sikerült bevenni az ívet :) Elég mókás, ahogy a hórihorgas srác 2 méteres lécekkel beleáll a fél méter hóba :) Semmi baja nem lett persze, azért így, hogy nincs lerögzítve a sarok, nem kell annyira félni az esésektől. Csapattuk tovább, már jól megy, már élveztem teljes mértékben és nem is fáradok el olyan hamar, eddig a technikám még nem volt túl olajozott, ezért 3x annyi energiát használtam, de most már sokkal jobb a helyzet.

Kis intermezzo következik; mikor indultam síelni, Ville meglátta, hogy farmerban megyek és teljesen megbotránkozott. Mondta, hogy nem mehetek farmerban síelni. Csak így, pont. Kérdeztem, hogy miért nem, eddig is így voltam, mire annyit mondott, hogy "mert fura" és nem, majd bement a fürdőbe, kihozta az egyik sífutó nadrágját és szó szerint hozzámvágta, hogy "take it, it's clean" :) Persze nem kezdtem el öltözködni, mert már így is lenyúlom a lécét, nemhogy még a ruháját is vigyem, így befejeztem az öltözködést és épp mentem ki az ajtón, amikor megláttam a szemében a döbbenetet, hogy farmerban megyek, tényleg. Szóval a pályán a második körnél elment mellettünk egy igazi pro finn, aki a szaunában született sífutó léccel a lábán, és igen, az ő szemében is láttam a megbotránkozást, egy pillanatra elfelejtette, hogy finn és megnézte ezt az iszonyatos kihágást. Mondtam ma reggel Villének az esetet, aztán kérdeztem, hogy most akkor mi van, annyit mondott, hogy az ő cucca ugye komoly versenycucc, így fura, ha egy farmeros ember megy vele, mert ez így a finn logikával sehogy sem magyarázható :) Azért jófej volt és azt nem tette hozzá, hogy farmeros ember megy vele, sz@arul :)

Megint jól kihajtottuk magunkat, majd visszafelé beszéltem Andrással telefonon, hogy mentek-e ki a tóhoz, de mondta, hogy valami movie night van a suliban, mindenesetre azt lekéstem, ő meg most lelépett Helsinkibe szüleivel. Még vacsoráztam egyet, majd csatlakoztam Bramhoz a suliban, mert persze ment vissza mérni, 10-től hajnali 3-ig ott voltunk, a srác napi 17 órás rabszolga munkát csinál épp. A tegnapi mérések 45 fokon 70%-os páratartalommal mentek, így minden alkalommal bementem vele a klíma kamrába, hogy minél gyorsabban tudjunk munkadarabot cserélni, mert egyszerűen nagyon gyilkos volt benn. Ráadásul fáradt és elég egyszer elfelejtenie leellenőrizni, hogy fesz alatt van-e még a dolog. Átdumáltuk az éjjelt, majd mikor hazaértem itthon vártak az aurorás képek, Atacannak végül semmi dolga nem volt, kiment és megint látta, annak ellenére, hogy az előrejelzés nem volt biztató. Mindegy, igazából én a síeléssel is jól éreztem magam, ma este pedig überriasztás van érvényben, az idő is tiszta lesz elvileg, úgyhogy ma megyünk ki össznépileg.

Találtam közben egy nagyon-nagyon jó videót pont a tegnapi auróráról, így akit érdekel, megnézheti itt, kissé jobb minőségű, mint az én képeim :)

http://vimeo.com/38653299

A tökéletes finn este

A mai nap (is) emlékezetes nap marad. Suli után segítettem Andrásnak lazacot sütögetni, majd megérkeztek a felmenői, így Alexszal és a Németh családdal ebédeltünk, s mint kiderült vannak rajongóim :)

7 körül már készülődtem síelni, elkértem Villétől a cuccot, mert megbeszéltem Brammal, hogy ma este is csapatjuk. Lesétáltam hát a pályához, felcsatoltam és elsiklottam a Suolijärviig, ahol az öltöző van. Ez amúgy totál ingyenes, van benne zuhanyzó, wc, meg egy nagy terem, nagyon igényes. Kicsit várnom kellett Bramra, mert késett, közben betoltam egy fél tábla csokit, úgyhogy újult erővel vágtam neki, immáron professzionális tempóban. Persze zakó azért akadt, de alapjába véve már adta eléggé, élveztem is, így 25 perc alatt lenyomtunk egy kört. Sajnos félreértettük egymást és Bram lelépett, mert azt hitte, hogy később van, 20.40-et mondtam, amit 20.14-nek értett és meggyőzött, hogy nem állítottam át az órát a sports trackerben finn időzónára. Mivel én lelkes voltam, mondtam, hogy tolok még egy kört, azért majd figyelje a telefonját, hogyha nagyon összetöröm magam, akkor ráírok. De persze nem volt semmi, a második kör is jól ment, már a brutál kanyart is simán bevettem 40-el. Nagyon jó volt, tök egyedül voltam. A nyugis siklás közben pont azon filóztam, hogy tisztulgat az ég, milyen jó lenne ma Aurorát látni, de persze hiába lestem az eget, nem történt semmi. Befejeztem a kört a tó körül, csak biztos, ami biztos, majd visszafordultam a Paawola irányába (mert amúgy ez egy kis kerülő, oda-vissza volt). Az ég már totál tiszta volt, így gyorsan átvettem a cuccom és már zúztam is hazafelé, hívtam Andrást, hogy mivan, mondta, hogy ők már a buszon ülnek a tó felé. Hazaértem, csekkoltam a menetrendet, 5 perc alatt átvedlettem, bedobáltam a hűtőből a kaját a táskámba jó igényesssen, majd rohantam le a buszmegállóba. Még az utolsó pillanatban elbizonytalanodtam, mert észak felé igencsak felhős volt, de szerencsére nem fordultam vissza.

10,5 km, 50 min, max speed 43 km/h.

30-assal berobogtam a centrumba és vártam a 2-est, ami 20 perc múlva jött. Gondolkodtam , hogy gyalogolok, de kb. ugyanannyi lett volna és 15 km síelés után annyira nem volt kedvem. Álldogáltam, néztem az eget, majd egyszer csak megláttam megint. Annyira erős volt, hogy még így a főutcáról is láttam, sajnos pont ekkor jött a busz, aminek az ablakai nagyon fénylettek, így nem tudtam tovább nézegetni. Persze minden nénikének pont most kellett buszoznia, így minden megállónál megálltunk, András meg hívott, hogy mivan már, egyel előbb szálltam le mint kellett volna... Aztán rohantam mint állat, majd kiköptem a tüdőm, közben folyamatosan a tó felé nézegettem és láttam is folyamatosan az Aurorát. Majd leértam a sötét részhez és még egy 5 percig pont elkaptam a végét. Találkoztam Andrással és szüleivel, akiknek azt hiszem, hogy írtózatosan borzalmatos nagy mákjuk volt, pont volt is aurora, meg a felhők is pont eloszlottak. Ott volt még Atacan, a török gyerek és a barátnője Daphné, Atacan nagy aurora fan és rengeteget fotózik, így miután András lelépett szüleivel én még velük ott maradtam a tónál, hátha visszajön. Mármint az Aurora. De nem jött, pedig nagyon vártuk, annyira, hogy végül a 20-25 perces sétát a centrumba az utolsó 30-asig 15 perc alatt kellett lefutnunk, hogy elérjük a buszt. Mondanom sem kell, eleget sportoltam ma. De megérte. Holnap is kimegyek, akármi lesz.

Happy Borzday!

Ezt csak úgy az elejére.

Akik vagánykodni akarnak vagy unják az életüket és másokat szórakoztatnak, azok szokjanak le a sípályán gyalázásról és a leszálló feletti wingover húzogatásról, kössék fel a gatyát és csatlakozzanak a leghétköznapibb tavasz eleji finn extrém sporthoz. Mi kell hozzá? Nem sok minden, túrd fel a papád szekrényét, vedd elő a trapééézgatyááát, hímezz rá sok-sok virágot, ja nem, ez amúgy más, de a lényeg, hogy szerezz egy százéves tornacipőt, focicipőt, tiszacipőt, ami már laposra van koptatva és a nedves egyetemi márványlépcsőn is halálos, majd vedd fel, kösd meg szorosan és irány ki a tamperei utcákra. Felejthetetlen mozdulatsorokban lesz élményed, nem csak saját részedről de az utcán közlekedő többi versenyzőtől is. Amellett, hogy fegyelmezi az elmét és tarkítja a káromkodás repertoárod, folyamatosan karban tartja az egyensúlyi szervrendszert. De nagyon élvezetes minden esetre.

Kedden átsegítettük Andrást és Da Jungot a 22. életévükbe meg csatlakozott hozzájuk Chiara (az új olasz lány) és Alex is, de ők már olyan öregek, hogy illetlenség lenne leírni. Hát az átsegítés elég keményre sikerült, egy idő után már mindenki születésnapját ünnepelte mindenki. Szóval 4-ig volt aznap óránk Alexszal, aki hétfő délelőtt még focizott és szép színesre és nagyra dagadt lábbal érkezett haza. Így kedden, óra után rábeszéltem, hogy bizony nem ártana egy röntgen annak a lábujjnak. A buli 8 körül kezdődött, 7-kor nekiláttam tortát sütni, mert milyen szülinapi buli az, amin nincs torta, úgyis mindenki csipszet fog hozni meg sört. Szépen be is fejeztem n9 körülre, egy egész tepsi lett, még 22 is volt rajta lekvárból. Ville-t beizzítottam, hogy menjünk, felmentünk, persze még nem volt kb. senki. András 11 embert hívott, aztán csak gyűltek a népek, fogytak a székek, előkerült a teljese litván és észt dutyfree bolt alkohol választéka, zenét is vittem, így a végén már 26-an voltunk és meg sem lehetett mozdulni a lakásban. Mindenki jókat dumált, a sütinek meg nagy sikere volt :) Éjfél körül a dél-koreaiak megint indulni készültek a szokásos éjjeli korcsolya szeánszukra, kiderült, hogy Chiara meg még nem is korizott, de szeretne, úgyhogy mondtam, hogy akkor épp itt az ideje, mert már nem sokáig lesz jég. Úgyhogy éjfél körül egy óra korizás következett, kis fejszellőztetés, felkészülés a további megpróbáltatásokra. Még visszamentünk Andráshoz, ahol közben újabb arcok jelentek meg, Duarte és Michael is megjött, Ana meg betolt megint egy üveg pálinkát :) Én 2 körül leléptem mert reggel 8-tól órám volt, mint ahogy amúgy Anának és Andrásnak is, de őket ez akkor annyira már nem zavarta :)

22

Ez már nagyon hajnal...

Na meg a másnap reggel

A túlélőszék :)

 Reggel bementem az órára, testben és félig lélekben is ott voltam, ez új lesz amúgy, fenntartható fejlődés, ráadásul a véleményünkre kíváncsi a fiatal, lelkes kislány, aki tartja, úgyhogy azt hiszem kezdhet rettegni. A lényeg, hogy 10-kor már otthon durmoltam megint, majd beszaladtam ebédelni 2 körül, hívtam Andrást, hogy mivan, de csak annyit válaszolt, hogy; Jaaaaj ennniiiiii, azt most kössz, inkább nem. Mondtam, hogy jó, majd felugrok ha visszaértem, de amikor 3 körül hívtam csak annyit mondott, hogy jajj visszaaludtam kicsit :) Na végül fél5 körül Alexszal kivakartuk a szemétből :) hogy tudja fogadni a Németh család felmenőit este. Kedves András, aki legény éjjel, legyen legény nappal is ;) Minden esetre a buli nagyon jó volt és reggel megtaláltuk a fényképezőgépet is :) Én nem vittem, Andrásnál vannak képek, meg Mirkánál, majd egyszer elkérem.

Tegnap este meg tök jó előadás volt finnish societyből a finn innovációról és technologiákról, előtte kivetítették, hogy március 1-14-ig volt Tannhäuser a tamperei Operában, úgyhogy kicsit ideges lettem, hogy pont lekéstem, minden esetre megnéztem most a jegyárakat és rögtön meg is nyugodtam. Itt nincsen 500 ft-os kakasülő, csak 55 euros kakasülő :)

Hjaj de nincs is szebb egy szerda esti lefolyótakarításnál 10-11 között. Mióta itt vagyunk haldokolt a wc-ben a csap, nem nagyon akart lemenni a víz, Alex meg unatkozott este és szétszedte, kitakarította az ülepítő részt, majd egy fél órás szenvedés után kopogott az ajtón, hogy össze kéne rakni. Hát beálltam én is vízszerelőnek, összeraktuk. Majd boldogan megnyitottuk a csapot. És ugyanúgy nem ment le a víz :) Na hát mit lehet még itt szétszedni, nézzük csak, hát van még a földből kijövő fél méteres acél cső. Ezt is kirángattuk és igen, tényleg itt volt a bibi. Még szerencse, hogy van egy törött partvisnyelünk, mert ennek köszönhetően 5 perc múlva nyakik álltunk a sz@rban. Majd egy újabb 15 perces szenvedés után sikerült addig állítgatni ezeket a nagyszerű csatlakozásokat és a százéves tömítéseket, hogy a víz is lefolyt és még csak nem is a padlón kötött ki :) Élvezet volt feltakarítani, viszont most már csillog-villog minden, spóroltunk egy csomó pénzt és aznap is tanultunk valamit.

Most meg gyorsan felvarrok egy kokárdát és bemegyek a városba, keresek valamit, ami ellen lehet tüntetni, megpróbálom kicsit feldobni a hangulatot, felgyújtani pár kukát, ilyesmi :)

Vaara! High Voltage!

Tegnap napközben végre rendet raktam a szobámban, a vizsgahét meg a mozgalmas hétvége alatt igencsak felgyűlt a szennyes meg ez-az. Végre megjavították a szárítót, így 2 hónap óta először nem kellett teregetnem. Azért megszokásból kilógattam a ruhákat a szobába, hogy ne legyen olyan üres. Anának új szobatársa van, Chiara Olaszországból, nagyon jól kijönnek egymással (két mediterrán leányzó...) és mivel a lány jófej is érlelődött a gondolat, hogy ő lehetne az 5. ember Lappföldre. Igen, mert akiknek eddig mondtuk mind félrebeszéltek meg ahamajdjövök, de egy igen/nem-et egyikből sem tudtunk kihámozni, így mondtam Andrásnak, hogy nehogy már másokra várjunk, majd megoldják, ha akarnak jönni, egy hónapja mondjuk nekik, hogy megyünk. Úgyhogy este átmentünk Anához meg Chiarához, akinek épp születésnapja volt és elmondtuk neki, hogy ez bizony nem hotelben alvós bevásárlókörút lesz, de mindezek ellenére boldogan mondott igent, így azt hiszem a legjobban alakult a csapat.

Egyelőre a menetrend úgy néz ki, hogy Rovaniemiig vonat, utána bérlünk egy autót, mert a busz majdhogynem drágább lenne + semmi szabadságunk nem adódna. Autóval megyünk Inariba, ott 4 éjszakát foglaltam már. Egyik nap elugrunk a rénszarvasfarmra, másik nap a Jeges-tengerhez Norvégiába, egy napra pedig egy 14 kmes kis túrát tervezünk a Lemenjoki Nemzeti Parkba, ott aludnánk egy éjjelt a semmi közepén, elvileg vannak ilyen ingyenes cottage-ok az erdőben.

Finnországi túrautak itt:

http://www.retkikartta.fi/retkikartta.php?lang=en&id=868

Közben Tallinnt is szervezem Brammal ezerrel, a hajójegyek már megvannak, sikerült kb. legolcsóbban foglalni, így március 30. péntektől április 1. vasárnapig Tallinnban leszünk, előtte még alszunk egyet Helsinkiben remélhetőleg, megnézzük Hämeenlinna várát odafelé, vasárnap meg Helsinkit. A tallinni couch már megvan, egy családnál fogunk lakni, van vagy 100 pozitív visszajelzésük, az anyuka tanár és ahogy olvasgattam még reggeli kakaót is készít az arra vetődő utazóknak, úgyhogy 2 estéig megint gyerekek leszünk azt hiszem :)

Ja és hogy miért ez a veszély? Bram ugye villamosmérnök, most írja a szakdolgozatát és baromi sok szigetelőt mér meg vizsgál, így van kulcsa a Nagyfeszültségű laborhoz. Itt tölti a fél életét manapság, reggel 7-től hajnalig, mert rengeteg minta, rengeteg mérése van. Úgyhogy tegnap este csatlakoztam hozzá, miközben méregetett kerestük a helsinkii szállásokat.

Nem kicsi.

Bram játszótere, elég kúl :)

Valójában "csak" ezekkel dolgozik, meghalni ettől is meglehet :)

Wuhuu CS tervezés

XC

Wuhuuu megvolt az első XC élményem nem siklóernyővel! És nagyon frankó volt!

De először az előzmények, mert az is legalább olyan jó volt!

Ugyanis kiugrottunk délután szánkózni egy közeli dombra. A nap vakított, a hó szikrázott, az idő kellemes volt és megfelelő mennyiségű műanyag teknőnk volt, így neki is vágtunk. A pálya elég ugratós volt, így párszor azt hittem, eltöröm a testem rajta, de baromi jó volt, néha fél méterekre szakadtam el a talajtól, mondhatni repültem :) Ana is nagyon felbátorodott, bár a kontrollálás annyira nem ment neki, így többször hátrafelé sikítva esve-kelve csúszott le, néha már összenéztünk, hogy hhu azért ez kemény volt, de vigyorogva mondta, hogy azt hiszi, lesz pár kék foltja holnap :D Hát igen, Ana kemény mexikói leányzó, nem csak a pálinkát bírja :) A közepe felé megjött Bram is a sífutó lécével és mivel Ville megengedte, hogy használjam az övét és a hétvégén amúgy is lőni volt (ez külön sztori :D ), visszanyargaltam, felkaptam a cuccom és mentünk is Suolijärvihez Brammal. Hát az első 20 perc nagyon vicces volt, először a tavon mentem, freestyle technikával, mert Ville léce csak arra jó, ez a korcsolyázós mozgás, majd Brammal ráálltunk a tó körüli útra. Hát mit mondjak, nem gondoltam, hogy a repülés, a síelés, hegyekben mászkálás után még lesz valaha halál félelmem. Minden esetre volt. A léc sokkal keskenyebb, mint a normál, irdatlan gyors, nagyon könnyű és kicsit máshol van a súlypont vagy nem tudom, de minden áron hanyatt akartam esni az első métereken. arról ne is beszéljünk, hogy a sarkad mozog :) Szóval a tavon, síkon elég jól ment, lényegében korcsolyázni kell, a mozgást meg amúgy is sokszor csináltam normál léccel, így "csak" arra kellett koncentrálnom, hogy sokkal keskenyebb a léc, meg mozog a sarkam, a botok meg olyan nagyok, mint én. Vagy inkább olyan kicsik, nézőpont kérdése :)

Ők voltak az ellenfelek :)

Ana épp ugrat

Aztán megjöttek a local heroe-k is

A piros magától annyira nem csúszott, ezért újítani kellett :)

Na ráálltunk a pályára, az első finom dimbes-dombos rész nagyon jól ment, csapattuk elég gyorsan, AMIKOR EGYSZER CSAK ELÉM VÁGOTT EGY VÉRRÉNSZARVAS SÍTALPAKON ÉS FÚJTATVA ELNYARGALT MELLETTEM, majd jött egy bazi lejtő. Bazi lejtő = kék pálya. Mondta Bram, hogy vagy hóeke vagy bele kell állni a nyomba és golyó, nem kell félni. Persze nem mertem beleállni a nyomba, nem a sebesség miatt, hanem mert nagyon nem tetszett a gondolat, hogy nyílegyenesen 50-el menjek egy vályúban, úgyhogy a hóekét választottam. Azonban ezeknek a léceknek nincs élük, a hóeke még ment, de a lejtő alján megeresztettem a léceket, amik persze rögtön szétfelé mentek, amit reflexből éllel akartam megtartani. Csak épp az nem volt. Így akkorát zakóztam, mint állat :) De gyorsan tanul az ember, a következő lejtőnél már beleálltam a nyomba, utána pedig már a hóekés fékezés + nyomba lépés+nyomból kilépés, korcsolyára váltás is egész jól ment. Bram amúgy nagyon meg volt elégedve. Egész hamar egész jól ment, az idióta hosszú botokat nem tudtam megszokni, meg hogy néha elfelejtettem, hogy sífutó lécen vagyok és lassú sebességnél majdnem hanyatt estem. De mégsem :) Még egy nagyot zakóztam, amikor elvétettem egy nyomba lépést, úgyhogy kicsit féloldalasan ülök a széken, de minden rendben :)

Egyébként ez az esések után van, mégis vigyorgok :)

Wuhuu csapassuk

A mester

Thumbs up!

Amundsen & Scott

Miután kalandokra vágytunk a tavon folytattuk az utat, letértünk a pályáról és csak úgy szimplán átvágtunk, mint Amundsen és Scott. Még csomóan lékhorgásztak meg volt pár sífutó is. Az út második felében már eléggé kifáradtam, azért nem vagyok hozzá szokva ehhez a mozgáshoz, de Bram kb. 50 perc alatt szokta teljesíteni ezt az utat, amikor csapatja, most kb. 80 volt kettőnknek, úgyhogy meg vagyok elégedve :)

Ja és amúgy ez teljesen hihetetlen, de sokkal jobb, mint a sima síelés. Sokkal. Sosem gondoltam volna. Ha valaki tud, akkor érzem, hogy ez nagyon nagyon jó lehet, gyorsan, dinamikusan fel-le. Arról nem is beszélve, hogy mennyire fárasztó. Ville már felkelt itt este a másnaposságból, aztán beszéltünk a síelésről, mutatott pár mozdulatot itt a konyhában, remélem lesz még alkalmam kipróbálni, de most pár napig azért összekaparom magam. Most meg irány a szauna, aztán beszaladok Bramhez az Egyedembegyedemre, mert hajnalig kutat és a mérések között van csomó ideje, amikor foglalhatunk Helsinkibe Couchsurfinget.

Az utolsó képsorok

Tegnap Andrással a kötelező esti szauna után sétálni indultunk. Elég szomorú volt, hogy 9 körül eső esett, de mire elindultunk már átváltott hóba. Valahogy olyan hihetetlen itt az eső. Amióta itt vagyok hideg van és pont. Minden héten úgy voltam vele, hogy oké, mist csak -5 van, de majd jövő héten megint jön egy frankó hóvihar -20-al. Hát tegnap rádöbbentem, hogy tényleg nem. Most már a mínuszok is eltűnnek tényleg. Így muszáj volt kihasználni az utolsó hóesős éjszakát. Persze a tó felé vettük az irányt, hisz már azon sem lehet sokáig mászkálni. Végül hajnali nem tudom, talán fél 2-ig kóboroltunk, ellőttem talán az utolsó tóról készült képeket.

Ma reggel szikrázó napsütésre ébredtem, 0 fok, az éjjel lehullott 5 centi hó már javában olvadozik, így gyorsan kimentem az erkélyre és csináltam -egy talán utolsó- friss havas panorámát.

Tényleg szomorú.

Most még elmegyünk szánkózni egyet.

Éjjeli fények a tavon