Ma bizony éhen maradunk...

Sétálni indultam ebéd után, szokás szerint le a tóhoz, mert nagyon szép napsütéses idő volt. Teljes turistaút van már rajta, így azon sétálgattam céltalanul, utam lékek sorozata mellett ment el, de mindegyik havas volt, párat megnéztem csak úgy. Ahogy mentem tovább egyszer csak feltűnt, hogy az egyik lék szélénél feltűnően friss jég van, odamentem megnézni, hát látszott, hogy frissen fagyott, mai termésről van szó, de be volt fagyva. Nézegettem, majd hátha betörik alapon elkezdtem rugdosni, és láss csodát, betörött, kb. 2 cm jég volt csak rajta. Találtam egy darab gallyat nem messze és a lehető legjobban kitágítottam a törést, majd nyargaltam hazafelé. Zakatolt az agyam közben, legalább fél óra amíg hazaérek, meg gyorsan elő a horgokkal és cináklival, amit bedobtam még otthon a cuccba. Hazaértem és hála a mutánsnak hitt oposszumtetemnek, volt annyi eszem, hogy átvettem a farmeromat a Columbiára, felkaptam a horgászcuccot, a svájcit,  betáraztam kis kinkkuval és edami sajttal, még egy zacsit is bedobtam a zsebembe, mint optimista horgász, majd robogtam is visszafelé. Totál stressz volt az út, -15 körül van most, nem akartam, hogy megint befagyjon a lék, ez a kis forduló pedig legalább egy 40-50 percembe kerül. Szó szerint rohantam a tóhoz, közben folyamatosan azon agyaltam, hogy ha esek, akkor a jobb oldalamra :)

Leértem, persze be volt fagyva a lék, de pár határozottabb rúgással megjavítottam. Gyorsan elő a cuccot, persze mivel a Balcsin használtam utoljára még rajta volt az úszó, így kezdtem egy kis makraméval a -15-ben, ami egy nagyon kellemes tevékenység. Persze utána sem lett jobb, mert mikor letekertem kiderült, hogy csak kb. 1 m damil van rajta, ami azért a fenékhez kevés lesz. Kb. 2-3 perc alatt megoldottam a problémákat, majd felcsaliztam. Volna, ha addig nem fagyott volna meg a zsebemben a sajt és a sonka :) Meglehelgettem, előrágtam a halaknak, mint egy gondos anyuka, majd tényleg felcsaliztam és már vígan dobtam is be a horgot. Azaz dobtam volna, ha 2 perc alatt nem fagyott volna megint be a lék. Teljesen hihetetlen volt. A faággal kitisztítottam, majd ment le a szerelék a mélybe és csak vártam. Lemértem, hogy kb. 90 mp elég arra, hogy behártyásodjon a lék teteje, annyira, hogy a damil bele is fagy. Fantasztikus látvány volt, a víz felszínén a jégkristályok szinte szemmel követhetően növekedtek, nyilván magát a növekedést sosem láttam, csak az az érzésem volt, hogy ahogy nézem, folyamatosan nő és tényleg :) Innentől kb. 40 perc küzdelem következett, a nap lemenőben volt, a szél elég jól fújdogált a tavon, hordta kicsit a havat és közben 1,5 percenként léket kellett tisztítani. Amikor kivettem a cuccot a vizes damil azonnal lefagyott, a sonka pedig pillanatok alatt kőkemény lett. Az első 10 perc ezért kicsit küzdelmes volt, de aztán kialakult a technika és végülis lógattam a cajgot. Aki horgászik, az tudja jól, hogy más nem számít, csak lógjon a cucc a vízben. Én lettem volna a legjobban meglepődve ha fogok valamit, de persze a felkészületlenség miatt esélyem sem volt. Trehány horgász vagyok, nem volt összekészítve a nagyhalazó :) Mindenesetre egy szűk óra után megfutamodtam, ennyi elég volt a jégen térdelésből. Fázni amúgy nem fáztam annyira, de melegem sem volt, nemsokára pedig órára kell mennem.

Ma is tanultam valamit. Lékhorgászás alapokat. Az pedig száz, hogy ezentúl a kabátomban nem csak az állvány, pótakku és fényképezőgép lesz az állandó tartozék, hanem egy horgászcucc is, amit a héten valamelyik nap megcsinálok. Aztán már csak a lékcápázás van hátra :)

Na így fagy be 90 mp alatt a víz.

Csendélet.

PS: A gallyal megmértem, hogy milyen vastag a léknél a jég, csak úgy kíváncsiságból, majd méretre törtem és itthon az IKEA-s szalaggal (ugye megmondtam, hogy jó lesz ez még valamire) validáltam. 35 cm adódott. Na erre már lehet, hogy rá lehetne menni egy Hummerrel :)

Telihód és csillagok

Még az Íjász öve is látszódik! Jobbra a Blokk felett :)

Katt és türelem (5,7 MB) a valódi méretért!

Surfing in Litvania!

Na akkor most kiderül, hogy miért volt ez a nagy csend ily sokáig és hogy honnan ez a nagy lelkesedés a ryanaiirel kapcsolatban. Valamikor a napokban András vagy Andrással, a gyökerek nem tiszták, kiderítettük, hogy van promós jegy Kaunasba innen direktbe, meg vissza. 19 euróért, az első 20 foglalónak mindenféle plusz költség nélkül. Hát mondanom sem kell, lázba jöttem, így elkezdtem utánanézni, mint állat a dolgoknak. A menetrend pont jó, szerda este indul, éjjel ér Kaunasba, ahonnan van rögtön busz Vilniusba, 1.40-re ér oda, visszafelé a repcsi meg vasárnap jön. pénteken csak egy előadás van, csütörtök sem vészes, így nyilvánvalóvá vált számomra, hogy menni kell. Beszéltem Brammal, teljesen lázba jött, hétfő este megvoltunk 4-en, de még volt pár kör hátra. Couchsurfingen azonnal kezdtem szállást keresni. Bram diplomát ír, így neki el kellett kéreckedni, Alex ég húzta a száját kicsit, hogy meg fogunk halni, András kitalálta, hogy lehet, hogy máskor is mehetnénk, nekem meg kiderült, hogy péntekre esik egy üzemlátogatás, amit még nem tudtam, hogy kötelező-e. A lényeg, hogy végül mindenkinek megjött a kedve, el tudunk lógni és a többi hétévégn sokkal drágább a jegy, így tegnap mindent lefoglaltunk, szállást is kapunk két éjszakát Vilniusban és két éjszakát Kaunasban két helyi fiatalnál. Sajnos ez alatt az egy nap alatt elkapkodták a promó jegyeket, így nem 20, hanem 35 euróból fordulunk meg, a busz pedig 20 lesz, így egyelőre úgy tűnik, hogy kb. 60 euróból fogunk eltölteni 4 napot Litvániában, ami nem tűnik rossznak :) Ja és olcsó a sör, úgyhogy még lehet, hogy egy értelmes este is belefér.

Sajnos eszembe jutott, hogy micsoda csapás ez a világnak. Leáldozott a road-moviek kora, kiszámoltam, hogy ennyiből kétszer tudnék leautózni a Balatonra egy kis fogyasztású autóval. Ami elég gáz. 600 km autózás vs.1400 km repülés + 200 km vonat. De ha egyszer menő mérnök leszek, senki sem akadályozhat meg abban, hogy egy csillogó, sárga, kétütemű Trabival meghódítsam Gibraltárt. Megint.

Egy hónapja Finnországban...

Ennek a ténynek semmi köze nem lesz ehhez a bejegyzéshez, csupán egy ténymegállapítás. Egy hónap telt el és még 4 maradt élvezni a klímát. Próbáltam összefoglalni, de semmi értelme, közben meg pörögtek az események, úgyhogy akkor következzen az elmúlt napok históriája!

A látogatós hétvége

Talán csütörtök körül veszett el a szál megint és az események láncolata pénteken indult be újból, innen érdemes tehát kezdeni. Ezen a napon megérkezett András haverja, Peti. Malév géppel, ami ugye egy külön történet, ezért ide rögtön egy CSILLAG kerül a mondatba. Valamint megérkezett Csabi is, aki gépész évfolyamtársunk és Lappenrantában tanul, ami szintén érdemel egy CSILLAGot. Most a CSILLAGoktól eltekintve, unalmas lineáris, narratív technikával folytatom. Tehát megérkeztek, így közös programot szerveztünk. A legutolsó Finnish Society and Culture (ami innentől csak FSC lesz) órán mondták, hogy a Vapriikki múzeum péntekenként 3-6-ig ingyenes, így eléggé kézenfekvőnek tűnt, hogy ide megyünk délután. Alexszal 4-ig van óránk, utána még ment a tökölés, így végül 5-re voltunk a múzeumnál, maradt egy óránk megnézni. Igazából pont elég volt, de szívesen visszanézek majd még egy-egy ingyenes estén. Hogy mi volt benne? Hát ilyen tipikus, amit találtak a tamperei pincékben és padlásokon, egy teljes cipőgyártó sor, sok-sok hokicucc, egy adag csinos motor, kis háborús kesergés, kis büszkeség a vízi erőművel kapcsolatban (ha jól sejtem Tampere volt az első város, ahol az egész városban volt villany közvilágítás vagy valami hasonló, de a lényeg, hogy mivel van 18 méter a két összeérő tó szintje között, itt állandóan van, és könnyedén van, villany). Ja és volt egy dinó makett is, ami persze kötelező tartozék minden múzeumban. Szóval érdekes volt, látványos és igényes, egy csomót fotóztam, amiből a képregény kedvelők mindjárt kapnak is párat.

Álarcos bál. Régi hoki kapus cuccok.

Mindig is tudtam, hogy a lelkem mélyén ez vagyok.

Elég szép darab.

Ez se kutya.

Utána mi más következett volna, ha nem a public sauna CSILLAG , ami azért sokat változott az utolsó alkalom óta, ugyanis a tó befagyott, a hőfoka 8-ról 1 fokra esett, míg a kinti hőmérséklet -20 körül járt. Isteni volt megint, most kipróbáltuk a száraz szaunát is (amiről eddig nem tudtam, de itt van az épület másik végében) és 3x is megmerítkeztünk a tóban, amiben csinálnak egy kis vízmozgást a lépcsőnél, hogy ott ne fagyjon be. Vicces, ahogy az ember haja és szemöldöke tényleg 2-3 perc alatt keményre fagy, az élmény meg leírhatatlan(ul jó). Este Csabival dumáltunk, míg András Petivel felült a vonatra és elmentek Ouluba, majd Rovaniemibe.

Na de héélóó, hát most hol lehet így úszkálni?

Szombaton gyakorlatilag az első program az ebéd volt CSILLAG. Alex meg Csabi bementek a városba megnézni aztat, nekem annyira nem kívánta a testem, így inkább hazazúztam és befejeztem talán valami házit vagy nem csináltam semmit. Ja amúgy nem ez volt, mert szombat reggel -28 fokra ébredtünk, így eljött az idő, hogy kipróbáljuk a Mpemba effektust, melynek a lényege, hogyha kidobsz az ablakon 2 dl forró vizet, akkor az nem ér le víz formájában, egyrészt elgőzölög irdatlan gyorsan, másrészt meg a porlasztott víz/gőz mondhatni vízgőz azonnal hóvá fagy. Mivel hihetetlen, ezért meg is örökítettem, így imígyen nosza hát vala, tessék lehet ámulni-bámulni, itten van no nézzétek felebarátaim HáDé minőségben:

Mpemba

Most kis hétköznapok a Szabó-családban következik. Szóval épp elnök választás volt az elmúlt időszakban és ami ebben itt jó, hogy ha nem mondják, akkor nem veszed észre. Nem lép minden nap egy aláírásgyűjtő a szádba és nagy vigyorgó fejek sincsenek mindenhol. Amúgy ezek a giganagy, gigaronda plakátok itt ábszolúte nem jellemzők.
A persze sztori a finn-magyar hasonló szavakkal kapcsolatban. Történt a minap az Úrteremtő Sárkány évének 636. napján, hogy Alextól megkérdezte reggel Ville CSILLAG, hogy vehet-e a teából, mire Alex gondolkodás nélkül rávágta, hogy persze. Kissé meghűlt a levegő, Ville kérdezte, hogy mi? Alex mondta, hogy ja bocs, ez magyarul volt, mire kiderült, hogy finnül ez s*gget jelent és egy gyenge káromkodás. Mármint a persze. És persze csontra ugyanígy ejtik. Úgyhogy kedves nyelvszakértő olvasóim, vannak közös szavak, igen vannak, leástam a gyökerekig és kiderült hogy léteznek ilyenek, csak kissé eltorzult a jelentésük az évek során.
Eljött a mosás napja tegnap, így meglepő módon kimostam a cuccaimat. A probléma csupán az, hogy egyik szárító sem működik, sőt a centrifuga is meghalt, a mosógép, amivel csapattam, az meg nem tudja eme igencsak praktikus funkciót, így 21.50 perckor kissé tétlenül ácsorogtam a mosodában, miután egy óra szárítózás után csurom vizes volt mindenem. Majd végigteszteltem az összes mosógépet és kiderült, hogy kettő is tud külön centrifuga programot, aminek nagyon megörültem. Szerencsére pont megjött Ville, aki hasonló cipőben járt és szerencsétlenségére betette az egyik csilivili masinába a cuccát centrifugázni, míg én egy régebbit választottam. Közben csorogtak a percek, 22.05 volt, így könnyen kiszámítható, hogy hány percet töltöttünk anyázással. Mindenesetre már boldogan forogtak a dobok, amikor pjüüüüüüüü elment a villany, ugyanis záróra volt. Hála a mutánsnakhittoposszumtetemnek, az én gépemet mechanikusan ki lehetett nyitni, azonban Ville, hát ide nem tudok megfelelően cizellált szót tenni, beszopta, az övé csak elektromosan nyitható, így kénytelen volt ma reggelig várni, mire kivehette. Azért a centrifuga nem volt annyira tuti, este hallottam, ahogy kopogott a linoleumon a víz, néha pedig egy kettő a nyakamba is hullott, de a lényeg, hogy már majdnem szárazak.


Csillagok, csillagok, mondjátok el nekem...

Szóval egyenes ágon a csillagok.
Malévval jött a srác, majd újabb 160 euro befektetéssel haza is tud repülni, valami mással. Egy nappal később. De legalább elmondhatja magáról, hogy egyike volt az utolsó utasoknak. A lényeg, hogy a Ryanair rácápázott, így van most már Budapesten is. Stay tuned, ahogy a művelt bangladesi mondja, mert akár 20 euróból meg lehet fordulni Malagában. És hogy ezt most így honnan? Következő bejegyzésből kiderül ez is...

Szóval Lappenranta szívás, örülök, hogy nem oda kerültem. A szép finn álom is foszladozik azért, épp itt volt az ideje. Csabi mesélte, hogy napi 7 km-et biciklizik a -25-ben, 80 euro a havibérlet a buszra, egy hónap után kapott diákot. Amivel ugyanúgy 80 euro a helyi tömegközlekedés, mert csak a helyi diákoknak van kedvezmény. Azért a vonatokra és buszokra megvan az 50%-a, de azért ez micsoda szívás már.

Eszembe jutott a szaunában, hogy mondják, hogy a finnek intim szférás buborékja meglehetősen nagy, még Jouni is mesélte. Teljesen elkezdett érdekelni, de hiába kerestem a neten, egy nagyokos bölcsésznek nem jutott még eszébe ezt valahogy megmérni, kimutatni. Vagy csak én voltam béna. A lényeg, hogy mennyire érdekes, hogy a szaunában ez teljesen megdől. Mindenki hozzácuppan a másikhoz, még beszélgetnek is és Ville mondta, hogy családon belül, baráti társaságban mindenki mindig meztelen, teljesen természetes ez. Mintha ez is valahogy ilyen ősi gyökér lenne, hogy a meleget, biztonságot adó épületekben azért nem azok a jégemberek.

Ez kicsit személyes, de hurrá, nagy csoda történt. Stabilan átléptem a 60 kg-ot, ez a minden nap fél kg saláta meg nyugi azért elég jó hatással van az emberre. Persze felvetődhet a kérdés, hogy ezt honnan tudom, de ezért jó, ha az ember second hand shopokba jár és kipróbálja a mérlegeket, hogy melyik mennyire jó :) Sajnos a színe egyiknek sem adta, így nem vettem egyet se. De lehet, hogy a jövőhéten...

Ville sajnos nem tudott hozni lékfúrót, így most ez elmarad :(

Sok dolog van még, azt a következő bejegyzésben...