Ragyogás

Ezen látható. Csak nagyítsd ki, ha érdekel. A sok kis fehér pixelhiba (nem a hó :) ) valójában csillogó szemcse a levegőben :)

Kis délelőtti séta

... de előtte még pár szóban a tegnapi szaunázásról. Este elugrottunk a srácokkal a szaunába 9 körül, mert muszáj kipróbálni, hogy milyen kimenni a -22 fokra. Ville is csatlakozott, mert egész nap matekozott és kissé zombi volt. Na, hát jó érzés kimenni, nem tudom mennyit töltöttünk kinn egy-egy kör után, de nem hiszem, hogy 3 percnél többet, minden esetre a hajam teljesen megfagyott ennyi idő alatt. Maga az 1 órás procedúra pedig nem kis bőrfiatalító hatással jár :)

A ma reggel szörnyen indult, mert éjjel sokáig fenn voltam és ma 7.50-kor kellett kelnem :) Hopp közben töltöm le a képeket a gépből és rájöttem, hogy február van, most már tényleg. Szóval szörnyen is folytatódott, ma egy db. órám van 9-10-ig, thin filmből, ahol a oszttársak adnak elő, hát a mai különösen unalmas volt, de legalább időben felkeltem. Ragyogó napsütés, -20 fok körül van még mindig, sőt az előrejelzés most durvult, -30 - -35-öt írnak péntek szombatra, kb. 300 km-el északabbra most is annyi van. Végigszenvedtem az órát, majd itthon eldöntöttem, hogy ilyen szép időt kár kihagyni, irány le a tóhoz, mert már rég jártam arra. Igazából ezen olyan sokat nem kellett gondolkodni.

Vigyázat, a továbbikban a nyugalom megzavarására alkalmas panoráma képsorozatok (MEGINT? VÁÁ!)  jönnek a változatosság kedvéért hóval, fenyőfával és tóval, ami akár egy mező is lehetne, de nem az!

Sétám elejét pont az ovi és a napközi sétáltatós idejére sikerült időzítenem, így sikerült pár képet lőnöm a finn gyerkőcökről. Szinte biztos vagyok benne, hogy fagyálló folyik a kis lurkók ereiben. Eddig is láttam kisgyerekeket a játszótéren, de akkor csak -10 volt max, most meg azért mégiscsak a duplája van. Mindenesetre ez itt senkit nem izgat. Óvónénik állnak a játszótéren a kis pufókák meg ugyanúgy csúszdáznak, mintha +20 lenne, kúsznak-másznak, fetrengenek, havat esznek. Az általános sulinál a foci ment éppen nagyban.

Jól esett ezután az erdő nyugalma, így gyorsan leértem a partra. A tó felett megint a szokásos leírhatatlan, lefényképezhetetlen jelenség volt, a tó alkotta mélyedésbe beülő pára megfagyott formában kavargott és szikrázott a napsütésben. Bele is gyalogoltam gondolkodás nélkül, elég sok nyom volt már a tavon. Út közben már motorosszán nyomokkal is találkoztam, a tó közepén, így gondolkodás nélkül mászkáltam. Nem egy léket is találtam, letakarítottam a havat és láttam, hogy ott bizony szép vastag a jég. Ez a magabiztosság egészen addig tartott, amíg két motorosszán nyom között átvágtam és egyszer csak elmerült az egyik cipőm. Azonnal hátrébb léptem, de igazából semmi vész nem volt, nem repedt a jég, csak valahogy a tetejében volt egy vízzárvány. Minden esetre bokáig merültem, ami megint szörnyen hangzik, de megintcsak nem az. Mivel jól be volt waxolva a bakancsom, a nagyja azonnal lepergett, a maradék meg kb. 3 perc alatt jégpáncéllá fagyott a cipőn. Mindenesetre a továbbiakban maradtam a motorosszán nyomon, gondolván, hogy ott ahol egy ekkora cucc nem szakad be, én sem fogok. (Még közben gyorsan azt is átgondoltam, hogy vajon mekkora felületre jut a súlya, mekkora lehet a felületi terhelése :D:D, biztos, ami biztos). Mászkáltam tovább, mígnem egy olyan részre jutottam, ahol szemmel láthatólag megint vizesedni kezdett a jég teteje valamint a motorosszánoknak is akadt gondja. Itt egy keményebb sávon haladtam, ami látszott, hogy már egyszer vizes volt és újrafagyott, de simán elbírt, mígnem újból beszakadt az egyik lábam. Újabb hátraarc, mivel a part 10-men belül volt gondolkodtam, hogy kimegyek, de ekkor megjelent egy finn kutyasétáltató leány, aki szemből közeledett felém. Kettőnk között egy nagy, vizes rész volt, ahol látszott, hogy a szánok is legalább 15 centin besüllyedtek, nem is tudom hogy jöhettek ki. A leányzó szintén beszakadt, de szemmel láthatólag nem izgatta magát, kicsit kijjebb ment és kikerülte a vizes foltot majd szó nélkül elment mellettem. Miután felmértem kettőnk lehetséges tömegkülönbségét arra jutottam, hogy ez bizony nekem kedvez, így a nyomában átvágtam a pocsolya mellett, gond nélkül. Érdekes volt a motorosszán-beszakadós rész, még gőzölgött vagy párolgott a víz onnan, a jég egész friss volt, pedig a nyomok szerintem nem maiak voltak. Biztos, hogy vannak hőforrások a föld alatt vagy valami, mert ilyen foltokban van ez a jelenség és az az érdekes, hogy annak ellenére, hogy besüllyed az ember, meg beszakad, elbír, ilyen több rétegű, szivacsos a jég.

Miféle élőlény hagyhat ilyen nyomot?

A tett színhelye. (lékhorgászat :) )

El tudnám fogadni...

Itt bizony akadtak problémák

Készül a jég.

Hazafelé még fel akartam menni a víztoronyba, igazából ezért volt ez az egész tavas irány, hogy ne az erdőben kelljen kerülővel visszamenni. A torony lábánál pont elkaptam a korcsolyapálya készítést, ami itt azért annyira nem bonyolult. Sajnos a pizzázó a toronyban (és ezzel a torony) 12-kor nyit, de 12.17-kor nem jött a lift, így nem tudtam felmenni. A maradék pár száz méteren még találkoztam egy kutyasétáltatóval, aki két szelídebb farkast terelgetett.

 

Ennyi volt a séta, most ebéd, aztán korivásárlás aztán Finnish Society and Culture az UTA-n és este átjönnek Bramék elvileg, kipróbálunk valami kis trükköt ebben a hidegben.

Kilátás a mai napon.

Jó reggelt!

Napsütéses jó reggelt kívánok minden Kedves Olvasónak!

Ez a hideg egy nagyon szép jelenséggel jár együtt, amit sajnos nem tudok lefotózni. A köd, ami itt gomolyog, megfagy és milliónyi kis szikrázó jégszemcse lebeg a levegőben. Olyan, mint a porcukor, nem esik le, csak kavarog és tündöklik rajta a napfény.

This is the beginning of a beautiful friendship (maybe).

Ott búcsúztam el  utoljára, hogy irány a Tekkari sauna. Na hát irányba is vettük csütörtök este, de nem volt valami nagy durranás. Igazából ezek az erasmusos bulik egy idő után nem túl változatosak, tekintve, hogy ugyanaz a 90 ember van mindig. Mondjuk most ahogy ezt így írom, eszembe jut, hogy mégiscsak egy igen komoly lépcső volt egy kapcsolatban, mondhatni egy egész folyamatban. Ugyanis mikor mentünk el, megkérdeztem Villét, hogy nem tart-e velünk, tekintve, hogy az elmúlt időszakban itt integrálgatott egész nap meg benn ül a gép előtt folyamatosan. És jött is velünk, úgyhogy átugrottunk Anáékhoz, elkortyolgattuk Vilmos maradékát majd elindultunk a Tekkari saunába, amit legalább Ville tudott, hogy merre van. András közben hozta a formáját, ami engem is triggerelt, így megfelelő mennyiségű hülyeséggel is el voltunk látva út közben. Maga a sauna helye tényleg elég jó buli hely, van egy kb. 35 fős szauna (ez akkora, mint a public), előtte pedig egy kb. 100 m2-es kis tánctér, pulttal és üveg fallal, így táncolás közben mindenki röhöghet azokon, akik a hóban fetrengenek kinn vagy éppen az egyetem előtti obeliszkig rohannak oda-vissza egy szál kolbászban csak úgy a hecc kedvéért. Na meg pár fuksi pontért, aminek az a lényege, hogyha 300-at összeszed valaki, akkor a májusi diák avatóban ő is részt vehet a finnekkel. Egyébként ezt poén lenne csinálni, csak meglehetősen sok plusz költséggel járna, nem csupán hülyeséggel, szóval annyira azért már nem éri meg. Na visszakanyarodva, a buli mindezek ellenére nem volt jó, nagyon hangos és rossz zene szólt, de volt 5 euróért 4 db (3dl-es...) sör, ami itt az év bizniszét jelenti, így a srácok még söröztek is, sőt András meghívott egyre, ami bár nem volt esszenciális igényem rá, de jól esett, így lógok neki eggyel minimum. A kezemmel sajnos nem mertem szaunázni, így az élvezeti faktor nekem még alacsonyabb volt, fél 1-kor le is léptem, többiek még maradtak, Ville meg valamikor hajnalban érkezett haza.

Ködös reggel az erkélyről

Pénteken nem nagyon csináltunk semmit, én tovább építettem a kapcsolatot, este néztünk filmet 3-asban, megnéztük A Source Code-ot, ami egész jó volt. Szombat sem volt extra, délután Alexra rájött a sütögethetnék, először piskótát gondoltunk, de elég hamar meggyőztem, hogy felverni 4-5 tojást habosra habverő nélkül azért annyira nem móka, valószínűleg több kalóriát vesztenénk alatta, mint amennyit a sütivel nyernénk, így gyorsan váltottunk muffinra, amit viszont akárki meg tud csinálni. Hát el is fogyott már.

Vasárnap délelőtt rám meg rámtört a takaríthatnék, volt pár kellemetlen pont a lakásban, így pl. hárman körülálltuk a fürdőszoba szekrényt, és kidobtuk az összes gyanús dolgot, amiről mi eddig azt hittük, hogy Villéhez tartoznak, de kiderült, hogy még valahonnan az őskorszakból ragadtak itt a cserélődő cserediákok örökségeként. Ebéd után belevágtam a rengetegbe, vittem kamáslit, heti hideg élelmet, fejlámpát és kipróbáltam milyen csak úgy nyílegyenesen haladni a 70 cm hóban, Hát mókás :) Elcsatangoltam Tampere déli részére, mászkáltam a jégen, fotóztam vityillókat, összesen 3 órát töltöttem a -10 - -16-ban, kb. 15 km-t sétálgathattam és meglehetősen melegem volt, úgyhogy már tényleg kezdünk hozzászokni.

Vityillók

Naplemente az erdőből

Mikor hazaértem Ville pont vacsorát csinált, akkor jött meg a sífutásból, Alex még Anával valahol a belvárosban volt (felmentek a kilátóba Tampere cityben), így végülis Villével vacsoráztunk. Beszélgettünk a seregről, mesélte milyen volt 80 km-t sífutni/gyalogolni 41 órán át alvás nélkül, menetfelszereléssel, hogy kell -25-ben bivakzsákban aludni és elméletben megtanított hómenedéket építeni Lappföldön, fenyőfa nélkül, úgyhogy meglehetősen izgalmas volt. A poén az, hogy a srác olyan kaliberű mint én.

Ma menedzsmenten az előadó mondta, hogy hétvégén lékhorgászni volt és jó is, hogy említette, mert eszembe jutott, hogy mostmár a tettek mezejére kéne lépnem ez ügyben is, cuccot hoztam, korcsolyázni úgysem tudok, az idő szép, a jég tegnap elbírt és a hétre -25 fokot írnak, úgyhogy ez csak javulhat, szóval szó mi szó beindult az agyam. Hazafelé azon filózta, hogy múltkor láttam a lékhorgász csókánál a nagy fúrót, amivel lukat csinált, de hát nekem semmi ilyenem nincs, mit tudok tenni. Egyetlen ötlet jutott eszembe, ez pedig a forró víz. Láttam, hogy Ville sífutáshoz egy kb. 3-4 literes övtáskát hord, amibe mindig forró vizet tölt, így mikor hazaértem elkértem az övét és ki is fejtettem az elméletem. Na ilyenkor, amikor két mérnök találkozik, rögtön elindul az agyalás. Mondta, hogy szerinte nem elég ennyi forró víz, meg hogy könnyen ki lehet számolni. Én meg mondtam, hogy oké, de nincs más eszközöm, egy próbát azért megérhet. Egy szó, mint száz, már majdnem mondtam, hogy fogadjunk, amikor mondta, hogy amúgy neki van ilyen fúró cucca és nem is nagy dolog elhozni a vonaton, így addig dumáltam, amíg rá nem jött, hogy már évek óta nem csinálta és úgy tűnt van kedve hozzá. Úgyhogy még puhítom kicsit, meg közben Alexsznak is megtetszett az ötlet, és akkor lehet, hogy két hét múlva megyünk lékhorgászni.

Amúgy Ville kérdezte, amikor hazaértem vasárnap, hogy merre jártam meg milyen volt, aztán mondtam neki, hogy a toronyból kb. 10-15 kmre láttam egy "hegyet", valamelyik hétvégén el akarok oda ugrani. Kérdezte, hogy tudok-e arra utat, mondtam hogy még nem, de ha nincs az sem baj, mert van kamáslim (ezt kénytelen voltam megmutatni, mert nincs az az ember, aki tudja angolul :) ), mire felcsillant a szeme és mondta, hogy sajnos jövő hétvégén hazamegy, de amúgy szívesen velem tartana. Ami nem lenne rossz, ki tudja, a végén még arra is ráveszem, hogy csináljunk egy hómenedéket, amit e seregben tanult...