Lapzárta után érkezett

Megyünk Lappföldre :) Juhhéj, birkabőr. Április 5-9., rettegjetek rénszarvasok, jövöööök!

Szóval a terv:

Indulás Tamperéből 1.15-kor interrail tickettel Rovaniemibe, ahová 10.40-kor érkezünk 9 és fél óra vonatozás után, majd 11.45-kor csatlakozunk a buszhoz és újabb 5 óra után 17.00-kor leszállunk Inariban, 1100 km után, és gyaloglunk 2 km-t a lefoglalt weekend házig, ahol eltöltünk 4 napot. Még kacérkodunk a gondolattal, hogy innen már csak 5 óra buszozásra van a North Cape, de ár/értékben valószínűleg jobban megéri egy jó nagy túra az inarii tó parján. Közben RÉNSZARVASVADÁSZAT és sarki fény nézés, ha Uránia is úgy akarja. Hazafele hasonló módon jövünk, hajnali 6-ra ér a vonat Tamperébe, de mivel ekkor még csak kedd lesz és szerda is szünet, ezért lehet, hogy ezzel a jeggyel még elugrunk Turkuba és megnézzük, így 23.00-ra már onnan is visszaérünk :)

"Voltam Keleten,
Jártam Nyugaton.
Déli legelőn
Északi ugaron,
Sorstalan utakon."

Egy kis szocializálódás II.

A mai nap meglehetősen jól sikerült. Délelőtt ez még annyira nem látszódott, elkezdtem főzni, majd a serpenyő magától lecsúszott a főzőlapról a fél ebéddel, beborítva olajjal a konyhát. Így kénytelenek voltunk takarítani :) A lényeg, hogy végül az ebéd is jól sikerült és a kecó is tiszta lett, sőt még mostunk is, úgy gondoltam, hogy ez mind, akár egyenként is, remek indok arra, hogy ledöfjem végre Dezsőt, az ananászt, így végül ez is megtörtént. Az ebéd amúgy a jól bevált kapros húsos recept volt, ami azért sajnos annyira nem lett jó, mint otthon. Ugyanis itt a boltban minden zöldség plasztik, tökéletes színek, tökéletes formák, tökéletes plasztiktündéreknek, tökéletes műkajákhoz. Így egy tisztességes, jóízű  paradicsomos-paprikás alapot készíteni missön impásszíbile, ennek ellenére végre ettünk valami olyat, ami végre tömített is :) és még holnapra is maradt.

Nézzed mán ez meg hogy került a kezembe, hö?

Szomszéd ébredezik.

Teregetés

Kaja után leléptünk Alexszal egy kis sétára a tóhoz, eleinte kicsit bizalmatlanul mentünk a jégre, de aztán egész sokat haladtunk rajta  mindenféle para nélkül. A parton mindenhol ilyen kis weekend házak vannak, bár most üresen állnak, azért nem szívesen mászkál át az ember a telkeken, a tó viszont szabad préda. Már egészen benn jártunk a dzsungelben, amikor hívott András, hogy Andinál palacsintázás van, amiről ugyan tudtunk, de napközben annyira nem volt róla szó, hogy nem voltunk benne biztosak, hogy lesz-e. Végülis egy röpke 1,5 órás késéssel megérkeztünk, cserébe egy fél liter pálinkával. Voltunk vagy 10-en, szlovák, cseh, kanadai, portugál, belga. Mindenkinél volt egy kis kontyalávaló, a palacsinta is nagyon adta, úgyhogy jól el voltunk, majd Gábor, a szlovák és a cseh srác szorgalmazta, hogy érjük még el az esti szaunát egy tömbbel arrébb, úgyhogy gyorsan felpattantunk is mentünk izzadni. Szerk: gyorsan - értsd n10-kor.

Moonwalk.

A szauna az F tömbben épphogy csak meleg volt, 50-60 fok körül volt a hőmérséklet, de jó kis multikulti szocializálódásra volt lehetőség megint. Voltak ausztrálok, egy horvát srác, pár kolbászlóbáló iráni/pakisztáni/indiai, egy originál francia néger srác, talán Kamerunból, na meg persze mi, Közép-Európából.  Természetesen mentek a mindenféle öltözős poénok meg persze pár érdekesebb dolog is, a hó kint pedig egyszerűen fantasztikusan jó volt ma, így -8-ban nem tapad annyira, olyan, mint egy kis üdítő zuhany :). Volt pár sztereotípia is a francia lányokkal kapcsolatban, de ezt inkább hanyagoljuk most. Holnap vasárnap, lehet, hogy elzúzunk valahova túrázni.

Winter is coming!

Igen, a tél közeleg. Kezd bedurvulni az idő, esik a hőmérséklet és egyre erősebben fúj a szél, sötétednek a napok, a vadak egyre közelebb merészkednek, dúlnak a járványok és kitört az éhínség jaöö ez nem az, de tény, hogy fúj a szél és gyün a hideg. Most nem írok a tárgyakról, lényeg, hogy tegnap is volt órám meg ma is, mindkettő jó volt meg kell írni majd ezt-azt belőlük, szerintem ráér szólni róluk pár szót, ha teljesítettem őket, akkor talán valami átfogó bölcsességet oszthatok meg Veletek.

Inkább írok kicsit arról, hogy tegnap a tegnapi történéseket egy kis testmozgással kezdtük, Alexszal elmentünk futni suli után, meg tornáztunk egyet, ami nagyon jó volt a benn rohadás után. Utána kezdődött 'Get together party' az egyetemen, ami Mrs. Heidi Fordell szervezett talán személyesen, mindenesetre jelen volt. Ez az a Hölgy, akiről már korábban is említést tettem, aki minden gondunkkal, bajunkkal foglalkozott emailben és akiről azt hittük, hogy 50 éves, mígnem kisült, hogy max 26, ezért is meglepő, hogy ennyire türelmes és kedves volt velünk. (Nem úgy mint odahaza a kedves erasmus irodában a CSAJ, akinek mindenki BELELÉPNE A SZÁJÁBA, minimum egyszer :) ) Kicsit elkanyarodtam. Szóval ez az est gyakorlatilag egy kis előadás volt nekünk. Először volt egy finn kórus fiatalokból, akik elég jól énekeltek, majd egy Momentán társulathoz hasonlító 3 fős csoport, akik angolul csináltak egy kis stand upot. Nem volt rossz de anno a Momentános Budapesten jobban tetszett. (igaz, kedves olvasók, volt aki akkor velem tartott :) ) Utána volt ingyen kaja, ami mindenkinek nagyon tetszett, így annyit ettünk, amennyit csak bírtunk, közben volt kis beszélgetés, ez-az. Mivel 8-kor vége lett és tegnap még meleg volt (-2 fok körül), a hó tapadós volt és délután lekéstem Ana első hóemberét, így kitaláltam, hogy építsünk egy gigászi nagyot, majd megpróbáltam beizzítani a többi embert is, hogy ugyanmár ne lépjen le mindenki. Egyre duzzadt a csapat, egész sokan lettünk, kimentünk, elkezdtünk építkezni, aztán 5 perc múlva 30 ázsiai gyűrűjében voltunk 4-en magyarok meg Ana, meg Fabian, a többiek mind leléptek. Nem tudom, olyan fura, hogy itt vannak ezek az arcok és így nem sok mindenre vehetők rá, szerintem nem gáz 24 évesen multikulti környezetben hóembert építeni... az ázsiaiak meg nagyon barátságosak, jól mutatja a következő, japán horrorba illő kép, amelyet gyenge idegzetűeknek nem ajánlok :)

Hazafelé kicsit bosszankodtunk, hogy milyen nyulak az emberek, de igazából nem törődtünk vele. Jünnel elkezdtünk birkózni a hóban, ennek örömére jól meghúztam a combomat, de hazafelé azért még tudtunk Andival, Fabival, Anával, Jünnel, Andrással, Alexszal hógolyózni egyet.

A mai nap suli volt, majd este fél 6-kor kezdődött a 'campus olympics'. Kicsit késve érkeztünk, András, Alex, Jün, én, majd hozzánk csaptak két franciát is. A játék során 10 csekkpojnton kellett különböző feladatokat teljesítenünk, mint csapat és elvileg a max. pontot csak valamilyen hülyéskedéssel lehetett elérni. Rögtön az első helyen hócsata volt, így az éjszaka rendbe jött combomat az első pillanatban sikerült meghúznom megint. Nagy nehezen kitaláltunk egy csapatnevet is, Pig Killers lett :) Nekem már az elvette kicsit a kedvemet a játéktól, hogy hiába nyertünk a szabályok szerint, a másik csapat több pontot kapott, mert megkínálták a zsűrit vodkával... szóval a seniorok, mentorok itt is ugyanaz a kategória. MIndegy mentünk tovább, 'viccesebbnél viccesebb' pontokra, de csapatszellem nem nagyon volt, köztünk lett volna, de a két francia kábé így szerintem nem ismeri azt a fogalmat, hogy csapatjáték. A lány arcán folyamatosan a lesz*r*marrogancia ült ki, a srác se erőltette magát nagyon. Fura ez a népség, eleve maguktól be sem mutatkoznak, ha kérdezik őket akkor igen, majd ha az ember megpróbál velük beszélgetni arról, hogy áá igen Franciaország, Loire, ilyenek, rá se rántanak, nem értem minek jöttek el idáig ezért. És tényleg, az összes ilyen. Egyre jobban fagytunk szét, és a játékok sem voltak túl jók, meg a kedvünk sem, így végül 5 pont után én leléptem, mert a maradék feladat mind ugrálós volt, ami nem hiányzott. András később mondta, hogy a két francia utána se szó se beszéd, eltűnt. Hát igen, nehéz dolog lehet elköszönni. A játékok között volt azonban egy, amit érdemes megemlíteni, csak hogy lássuk, mennyire betegek a finnek. A neve Kykka volt (talán), a lényege, hogy kis fahengerek vannak egymásra rakva (kb. 3 decis sörösdoboz méretűek), ezek sorba rakva, a sor mögött pedig egy láda van. A cél, hogy egy sodrófa szerű dolgot kell úgy eldobni, kb. 5 méterről, hogy úgy találjuk el ezeket a hengereket, hogy belerepüljenek a dobozba. Jün reakciója csak annyi volt, hogy 'impossible'. Na igen és tényleg. De mint kiderült, itt Hervantában lesz valamikor nemsokára a világbajnokság belőle, úgyhogy majd tudósítok róla. Azért érdemes egy pillantást vetni ide, annak, akinek a leírás után még mindig az van a fejében, hogy What The Folk?!. Ez után léptem le, kicsit sok volt már, hogy egy nagydumás, piás jópofizó gyerek magyaráz nekem, hogy nem kapunk pontot, mert nem üvöltözünk és iszunk, majd amikor megjegyeztem, hogy szerintem nem csupán az ivás az egyetlen út ahhoz, hogy jól érezzük magunkat és csapatot építsünk, akkor ezt be is kellett volna bizonyítanom.

Kicsit kényeztettem magam a héten és vettem egy ananászt :) Még nem vágtam le, de már nagyon érik a dolog, talán a vasárnapi vacsorán.
Ja meg a hóemberes sztorihoz tartozik, hogy reggelre beledöngölték a földbe, szerintem ez itt egy gigászi parancsmegtagadással volt egyenlő, ami nem megengedhető az egyetem presztízsét tekintve. Az egyetem az egyetem, akármelyik részén a Földgolyóbisnak.

UI: Minden kedves olvasómnak, akinek tegnap volt a születésnapja még egyszer kívánnék, hátha nem értesült róla.

Ki korán kel, (hamis) aranyat lel!

Natehát belevágtam tanulmányaimba végre, de előtte egy másik mesével kezdeném. Ma reggel nagyon megörültünk Alexszal, mert lefelé menet a közös helységnél, ahonnan a porszívónk és András szakadt kanapéja származik, találtunk egy mikrót! Nagy volt az öröm, hisz gyakorlatilag csak erre volt már szükségünk egy normális életvitelhez. Persze rögtön visszaszaladtunk vele a kecóba. Miután gondosan ellenőriztem a vezetéket meg minden egyéb alkatrész integritását, bedugtuk és biztonságos távolságba vonulva bekapcsoltuk. És lőn világosság és zúgás, komfortérzetünk rögtön jelentősen megemelkedett! ezt követően elszaladtunk a ma reggeli óránkra, de ha már váltok a tanulásra, akkor kicsit visszaugranék az időben.

Szóval tegnap vala a második TUT-os órám. 11 órakor kezdődött a gyakorlat a 3 kredites Thin Film Technologies c. tárgyból. Reménykedtünk, hogy a hazai viszonyokhoz hasonlóan itt is elmarad az első, úgy tűnt mások is, ezért csak kb. 6-an voltunk a 30-ból. Mint kiderült ez egy posztgraduális képzés is egyben, így lesznek elvárások, de ez legalább csak 3. periódusos tárgy. Az órát egy 30- PhD-s hölgy doktorandusz tartja, aki rendkívüli módon hasonlít Kaszás Csillára szerintem :) Szóval kellett egy témát választani, amiből kell egy 5 oldalas beszámolót írni valamint egy 15 perces prezentációt tartani. Mivel a témák a prezentáció napja alapján voltak felsorolva, rögtön a vége felé kezdtem kutakodni, és végülis találtam egy könnyebbnek tűnőt (a nagy részéről csak halvány rémképeim voltak, ilyet sosem tanultam még), így a fóliák mechanikai teszteléséről kell majd írnom és február 15-ig kell leadnom. A hölgytől pont most kaptam meg a 72 oldalas angol segédanyagot hozzá, elég masszívnak tűnik :). A tárgy végén biztos, ami biztos, még egy vizsga is van.

2-től következett a Wear of materials c. órám, ami 6 kredites és az előző tapasztalatok alapján kissé idegesen mentem be, hogy vajon 6 kreditért mit várnak el. De egyelőre ez nem tűnik nehéznek, lesz két labor meg egy kidolgozandó feladat + egy vizsga majd májusban. A vizsga pedig "mind map" módszerű lesz, vagyis nem értelmetlen magolásról fog szólni, mint sokszor Kedves Szeretett Egyetememen, hanem úgy kell válaszolni egy kérdésre, hogy felrajzoljuk a gondolataink "térképét", így a kulcsszavak és a köztük lévő asszociativitásokat kell megjeleníteni, majd ezt kifejteni egy esszében. Mindjárt adtak is egy tavalyi mintapéldát, amin egy teherautó volt, ami sódert borít le és erről kellett a kopás kapcsán mind map-et készíteni. Az első óra apropóján rögtönkértek tőlünk egyet, annak kapcsán, hogy mi jut eszünkbe a kopással kapcsolatban. Hát sok minden eszembe jutott, de sajnos a kulcsszavak angolul annyira nem, pl. a leppelés, hónolás, köszörülés és hasonló finomságokat annyira nem tudtam leírni, de gondolom a félév végére képben leszek.

A mai nap rögtön a filmes tárgy laborjával kezdődött, az egyik pHD-s csóka tartott előadást a thin filmekről a napkollektorokban, igazából kb. 6 diában mondta el a lényeget, majd lementünk a pincébe, ahol egy 1000 éves orosz szerszámbevonatolót alakítottak át ilyen thin film készítéshez. Épp mondta a srác, hogy igaz, hogy ezer éves de legalább működik, amikor egy giga szikrával az Argon ionizáló megadta magát annyira, hogy még a tápkábel is leégett :) Sajnos így nem láttam a plazmasugarat a gép vákuumkamrájában, de ez van, mutattak pár elkészült darabot, semmi extra, volt nagy nevetés. Ezután Újabb tárgy jött; Failure Analysis, 5 kredites, lényegében féléves feladatról és labormunkáról van szó, választunk egy feladatot ketten és ahhoz kapunk darabokat meg anyagot és ennek a kutatását kell végigcsinálni. Mi egy dízel motor dugattyúrúdjának a törését fogjuk kutatni, ez még érdekes, hasznos is lehet. A csóka tart az elején két előadást a tönkremenetelekről (meg is volt az első), meg vázolja, hogy hogy is kell, hogy kinézzen a munka, utána kapunk meg keresünk anyagot hozzá, lesz egy laborgyakorlat, ahol megnézzük elektronmikroszkóppal a dolgokat és a végén ezt kell prezentálni hogy mire jutottunk. Ez elég érdekesnek tűnik, remélem tényleg jó lesz.

Ennyi volt a tanulás egyelőre, de van még pár mesélni való. Az egyik, hogy kifigyeltem, hogy hiába vagyunk az 5-en, egy emelettel magasabban a legközelebbi, 5 méterre lévő, fenyőfától, így is összejárták az erkélyünket a mókusok, így most kihelyeztem pár tacot mókuscsalinak, hátha ideszoknak :) Mókusvadászat! Amúgy teljesen elképzelhetetlen helyeken vannak nyomaik, a panelablakok 30 mili széles párkányán egy emelettel lejjebb, szép nagyokat ugrálhatnak. Közben ma egész nap esett/esik a hó, így a tacok kezdenek eltűnni, de majd eszközölök egy kis karbantartást. Mivel ennyire szépen esett a hó dél körül is és végeztünk már a sulival, Alexszal elmentünk megnézni az ablakából látszódó síugró-sáncot, ami kb. 15 perc sétára van, valamint itt található a tamperei sípálya is :) Sokat nem tudnék róla írni, a képeket érdemes megnézni.

A nap legszomorúbb pillanata az volt, amikor hazaértem és betettem a mikróba egy pohár vizet, majd 5 perc múlva még mindig hidegen vettem ki. Szépen világít meg búg, de sajnos nem véletlen volt lenn. Viszont úgy látszik, hogy ez a mikrók napja, mert találtunk egy másikat, régi orosz darab, kb. 40 kg. Sok reményt nem fűzök hozzá, de azért megpróbáljuk, mindenesetre előbb megvárjuk, hogy megszáradjon. Ja nem, volt szomorúbb: a vacsi új laptomban felmondta a szolgálatot a mikrofon, így még jó, hogy hoztam headsetet...

Tegnapi írás elmaradt, mert hajnali 1-ig tervezgettük Andrással a lappföldi utunkat. Mivel itt a HÖKös arcok valami 4 nap 400 eurós túrát emlegettek, úgy döntöttünk, hogy ennyiből mi a Földet is meg tudnánk kerülni, így főleg András azonnal rábukott a tervezésre. A terv egyelőre úgy néz ki, hogy március végén, április első pár napjában lesz egy szünnapos hosszú hétvége, amikor kijön András haverja és hoz nekünk Interrail vonatjegyet, amivel 3 megjelölt napon 78 euróért akármennyit utazhatunk. Ez elég jó, mert amúgy meglehetősen drága a vonat. Szóval ezzel elmegyünk Rovaniemi-ig, ahol a Mikulás lakik pont a sarkkörön, majd onnan 8 óra buszozással Inariba, ami egy nagyon nagy tó partján van, nagyon északon. Itt eltöltünk két napot, fohászkodunk a sarki fényért meg a rénszarvasokért, majd hazazúzunk, másnap meg suli. Egyelőre ennyi mára, este elvileg kocsamtúra, de az árak tudatában lehet, hogy inkább a pihenést vagy valami nagy sétát választok.

Szörnyű vagyok, január 11-ig 204 kép keletkezett kb. 700 mb-nyi mennyiségben.

Az első órám a TUT-on!

Egy major failure volt :) Ugyanis vettem fel szakmai angolt, gondoltam, ha már itt vagyok akkor ne csak az erasmus szintű angol menjen jól, hanem tanuljak is valamit, pláne, hogy otthon aranyért mérik a nyelvórát. Szóval Andrással bementünk a nyelvórára, voltunk kb. 30-an, bejött a tanárnő, felolvasott 25 nevet, majd a többieknek megköszönte a jelenlétet és kirakott minket... Merhogy itten nincsen ám maximális jelentkezési limit, felveszed a nyelvórát, aztán majd megmondják mennyi hely van. Kissé ideges voltam utána, mert nagyon kell a kredit, hogy ne kelljen visszafizetni az ösztöndíjat. Így átnéztem az órarendem és kiderült, hogy jópár eddig meg nem hírdettet időpont most elkezdte ütni egymást, úgyhogy gyorsan megreformáltam a dolgokat és felvettem 8 kredit b*llsh*t managementet :). Így most 31 kreditem van, amiből 21-et muszáj teljesítenem, remélem nem érnek további meglepetések a héten, mert 15 perce lejárt a jelentkezési idő :)

Az este megint jó volt, Finnish movie night volt, megnéztünk egy nagyon beteg, nagyon vicces, nagyon irónikus finn filmet a télapóról, ajánlom mindenkinek: Rare Exports. Beteg és abszolút finn. Utána Összegyűltünk a kis konyhánkban és f9től mostanáig beszélgettünk, pálinkáztunk Anával és a finn sráccal, akivel végül egy hét után megjegyeztük egymás nevét, Ő Ville. Ez volt az áttörés úgy érzem a kapcsolatunkban, mert egész este velünk beszélgetett és már az ajtóját is nyitva hagyta. Mondjuk a mosogatóban rohadó répahéjat és rízst 2 nap után még mindig nem takarította ki, de ahogy elnéztem a szobáját elég kemény lesz ez az egymás tűréshatárát tesztelgetés :) Ittunk amúgy Glögi-t vagy mit, ami itt a lokál, alkoholmentes forralt bor szerű karácsonyi ital, amiből alkoholos verziót csak Karácsonykor árulnak. VEttünk Anának Andrással ajándékba Jalapena nevű paprikát, mert le volt értékelve a lidliben és ma eszegettünk  is belőle kis tacoval, szóval eléggé multikulti este volt. Ennyi volt csak mára, holnap már elvileg lesz egy értelmes tárgyam is, szurkoljon mindenki, hogy jobban sikerüljön, mind a mai.

Napsütés!

Mielőtt írnék arról, hogy milyen jó, hogy süt a nap, mesélek a tegnap estéről. 11 körül elindultunk Andrással világot látni, közben dumáltunk, aztán eljutottunk ahhoz a tóhoz, ami délről keretezi Tamperét, itt készültek a tegnap esti képek. Elég sokáig sétáltunk, visszafelé f1 körül jöttünk itt a Telepen, amikor lelassított mellettünk egy rendőrautó (az amúgy kihalt utcán). Zzzzz leengedte az ablakot, kitette a bácsi a könyökét és odavetette, hogy Are u finnish? Mivel András teljesen fekete cuccban volt, feketet kötött sapkában én meg teljesen beöltözve, az arcomba húzott sállal, kb. a legdurvább arcok lehettünk az elmúlt 10 évben itt Tamperében. Aztán mondtuk, hogy csak magyar cserediákok vagyunk, amire csak annyit reagáltak, hogy áhh, magyarok és tovább mentek. Nem tudom eldönteni, hogy ezek alapján jó-e, hogy magyarok vagyunk vagy sem :). A képeket már láttátok, úgyhogy el tudjátok képzelni mennyire szép volt. Sajnos az állványt nem vittem, így a teliholdas havas tájat nem tudtam megörökíteni, most meg már nincs erőm kimozdulni. Jöjjön akkor a mai nap.

Igen, a mai nap végre láttam a Napot. 3/4 10-kor vakító napsütésre ébredtem, ekkor már több, mint fél órája fenn volt a Nap! Eléggé eltököltük az időt, de talán 1 körül elindultunk sétálni, arrafelé, amerre tegnap Andrással. NAgy nap volt a mai, mondtam Anának, hogy ne törődjön semmivel, csak hozza a lakótársa (aki ekkor még javában aludt) szánkóit és menjünk. Mentünk hát és Ana életében először szánkózott, amit HÁDÉ minőségben meg is örökítettem :) Gyorsan kialakultak a szabályok: a sétáló finnek 10 pontot, a kutyák 5 pontot érnek :) A tónál csináltam jó pár panorámát, a jégre meg még nem nagyon mertünk rámenni, bár András (the Second) és én (the first) rámerészkedtünk. Nagyon érdekes, hogy hiába volt -16 fok, mégis vizes volt a hó a jégen, amikor rátérdeltem fotózni, de simán elbírt, ugráltam is rajta (hehe milyen okos, ügyes, bölcs nagyfiú vagyok én :) ). Ana nagyon hősiesen bírja a hideget, igazából nekem úgy tűnik, hogy még jobban mint mi, így tovább sétáltunk a tóparton, majd be az erdőbe. Nagyon nagyon szép volt. Ez a vidék nyáron ilyen mocsaras lehet, és a víz itt is elég meleg lehet, mint a szaunánál, mert a rohadt hideg ellenére nem fagyott be a leeresztő patakocska. Közben Ana talált két rénszarvast, így ahol lehetett Andrással húztuk a szánkóval. Kb. egy órás séta lehetett, de lehet, hogy több volt, nem tudom, végül oda lyukadtunk ki, ahová először vitt minket Ivy (ahol először fotóztam fürdő lemmingeket). A nap már alig pislákolt, lemenőben volt, így beszéltünk róla, hogy el kéne érnünk a kilátót és megnézni a naplementét, de végül leragadtunk egy second-hand boltnál, amiben érdekesebbnél érdekesebb dolgok voltak. Majdnem vettem egy originál angol Kázmér és Huba képregényt, de végül úgy gondoltam, hogy félreteszem azt a 1,5 eurot az utazgatásra. Még jó, hogy benéztünk a szomszéd boltba, mert akciós volt a kötözött sonka, így gyorsan vettünk is 2 kilót :). Utána hazajöttünk, megsütöttem ugyanúy a csirkét, ahogy tegnap, közben rohangáltunk Alexszal a mosodába, mígnem a végén Alex kizárta magát a szobájából. Hát egy ideig próbálkozott bejutni, közben már javában sötét volt, így miután kiteregettem a cuccainkat (mert nem száradt meg a szárítóban... és még jó, hogy hozta spárgát, mert tudtam improvizálni viszont a száradással kapcsolatban vannak fenntartásaim...) én elmentem a kilátóba (a gombába itt az előző képen), hogy csináljak egy kivilágított panoráma képet, amíg még ilyen szép az idő. Marha jó a flexibilis állvány, köszi a Jézuskának, rá tudtam tekerni a korlátra a gépet (a tátongó mélység fölé) és így nagyon jól sikerült a kép. Vicces volt, hogy a szingapúri Ivie is csatlakozott hozzánk, aki elmesélte, hogy most zárta ki magát a szobájából :) potom 40 euróért beengedték (Alexnak ez elvileg ingyen lesz, csak el kell mennie holnap a TOAS irodába reggel). Ez rövid séta lett, mert én jöttem haza szkájpolni meg egyébként is még nedves volt az aláöltözőm, a kilátón meg -16 volt és fújt a szél :) de magamon legalább megszáradt gyorsan. Szóval ennyi, nem nagy sztori, holnap beindul a tanulás egyelőre egy délutáni angolórával, kíváncsi vagyok milyen lesz. Persze ki más segítette volna ki Alexet, ha nem Ivy, akitől kapott matracot meg takarót, így a konyhában alszik.

Ja még egy vicces utóirat: lassan egy ebayes accountot kéne nyitnunk. Tegnap ugyanis szereztünk egy 15" LCD monitort, egy DVD lejátszót és egy asztali lámpát. Az asztali lámpa elég jó, sokkal nagyobb most az értéke, mint egy DVD lejátszónak, viszont majdnem sikerült meghalnom :) Ugyanis nagy boldogan bedugtam, örültem, hogy működik, majd kihúztam és észrevettem, hogy sérült a kábelen mindkét ér. Így kb. 2,5 cmre voltam egy sokkoló élménytől, de még szerencse, hogy van nálam szigszalag, mert így orvosoltam a problémát. Most kéretik szépen, hogy a szülők valamint a szűk családi és baráti kör ne forduljon le a székről, a DVD lejátszóval majd jobban vigyázunk ;)

Some night shots without any comments

 

/click for larger/