Party time

Tehát kedd az utolsó fogódzkodó a Kedves Olvasóközönségemnek csöppnyi életünk rejtelmeiről. Azóta csak úgy zajlottak a dolgok. A kedd napközbenre már nem nagyon emlékszem, hogy milyen volt, valószínűleg érdektelen. Este elmentünk biliárdozni egyet, mert Ivy visszautazott Kínába egy hónapra, szóval el kellett valamivel búcsuztatni. Az egyik pálinkás üveg még félig volt, így azt odafelé menet legurítottuk, csak hogy jobban menjen a célzás. Sokáig maradtunk, talán éjfél körülig, sőt Andi ott maradt még ilyen finn vérprofikkal játszani. Először velem volt egy csapatban ellenük, de miután secperc alatt legyaláztak, mondtam, hogy talán jobban jár, ha az egyik elborult arccal alakít csapatot. Hazafelé egészen felerősödött a szél, így a fákra fagyott havat (ami már egy ideje rajtuk van) nagy darabokban fújta le a szél, esés közben meg szétporladtak ezek a tömbök, úgyhogy elég szép volt. Csütörtök reggel ennek megfelelően kisebb hóvihar volt, az egész környéket ellepték a hótolók és próbálták az összefújt havat valami katonás rendbe kényszeríteni, több-kevesebb sikerrel.

Szerdán suli csak délig tartott, utána meg elmentünk vásárolni közösen, hiszen az este az International Food Party-é volt, amin mi paprikás csirkét készítettünk. Még kedden Andrással körbejártuk az öszes szupermarketet, az alapvető élelmiszerek árait táblázatos formában, precíz, mérnöki módon feljegyzeteltük az IKEA-ból újított ceruzáinkkal egy pár nappal korábbi, gyűrött blokk hátuljára. Sok számolgatás után 15 combot készítettünk el, ezeket ketté vágtam, így gyakorlatilag 30 adag étel készült. Volt természetesen pár bökkenő. Ugyanis mindegyikünknek csak kicsi lábosa van, így 5 lábosban főztünk egyszerre, ám ennyi főzőlap meg nem volt, úgyhogy voltak trükközések. A következő probléma a nokedli volt, ugyanis nem volt nokedliszaggatónk, így elég sokáig tartott elkészíteni és mivel még tésztaszűrőnk sincs, ezért kénytelen voltam a sajtreszelőt egy újabb funkcióval felruházni. De jól sikerült végülis. Maga a Food Party az egyetem pincéjében volt, ami floorball pálya is egyben, és ezeregy százalék, hogy amúgy óvóhely, mert benn van a sziklában 3 emelet mélyen és zsilipes acél ajtórendszere van. Kíváncsi vagyok, hogy kiktől félhetnek ennyire, gondolom az Oroszoktól. A rendezvényen a csirke jól fogyott, mindenkinek nagyon ízlett, közben körbejártam a többi pultot is, de nem mertem ész nélkül zabálni. Voltak azért jó dolgok, pláne a kanadaiak mindenféle juharszirupos sütije, amiből jól be is lakmároztam. Az ázsiai különítmény meglehetősen durva dolgokkal készült, mindenféle lében úszkáló gyanús dolgok, de szerencséjükre sok bátor ember volt. Próbáltam fényképezni is, de elég nagy volt a tömeg és a kaják is gyorsan fogytak. Volt elvileg zsűri is, a portugálok nyertek, de ilyeneket pontoztak, hogy tálalás, amit meglehetősen reménytelen igényesen elkészíteni a mi eszközeinkkel :) A kostoló tömegek persze a csirkecsontról nem rágták le a lényeget, úgyhogy maradt nekünk is pár finom falat. Volt egy srác, talán ausztrál, aki 3 teljes tányért evett és nagyon ízlett neki.

International Food Party

Majdnem kinyalták

Mehíííkóóó

Lettország színeiben

És a magyar csapat. (Áron, El Loco, La Sensuale, El Bastardo, Gábor és El Guelo)

Csütörtökön délután elmentünk korit nézni, találtunk is pár jót itt a second-hand boltokban. Nagyon megy itt a finneknél ez a bolházás, mindenféle hulladék fel van halmozva és árulják pénzért, teljesen Devecser feeling. Sajnos én nem találtam még magamnak méretben jót, de Alexnek nagy mázlija volt, akasztott egy kissé kopottas bauert 4,5 euróért. Később én kiszúrtam egy mikrót 10 euróért, úgyhogy megbeszéltük Villével, hogy ő is beszáll és megvesszük. Nagyon kéne, mert ez a melegítősdi lábossal elég szenvedés ezen a villanytűzhelyen. Na meg fenn felejtettem rajta a teát és úgy legéett, hogy 2 óra polirózás után sem az igazi még. Néztem használt sífutó cuccokat is, találtam is egy tök jó állapotú lécet 20 euróért meg egy pont jó régi börcipőt 5-ért, de nem vettem meg, gondoltam előbb kikérdezem Villét a sifutó lécek rejtelmeiről. Azt mondta, hogy először próbáljam ki az övét, aztán ráérek gondolkodni, mert nagyon hülyén néz ki, amikor valaki tanul :) Úgyhogy lehet, hogy párszor kipróbálom és ennyi, inkább valami jobb korit szerzek 10 euro alatt, azt legalább haza is tudom vinni.

Közben végérvényesen el kellett már döntenem, hogy megyek-e az esti Xchange student partyra, már szenvedtem rajta egy bő két hete, de végül András rádumált, így megvettem az elővételben két eurós jegyet. Meglehetősen fáradt voltam délután, kb. semmi kedvem nem volt diszkóba menni, de a többiek már nagyon készülődtek. Így hát fogtuk a maradék 1 liter pálinkát, elszürcsölgettük 8-tól 5ödömagunkban, majd még előkerült egy üveg Vilmos is Andrástól, amin muszáj volt bemutatni Anának, hogy mi a különbség a hazai és a bolti anyag között. Ana amúgy nagyon kemény, látszik, hogy Tequilához van szokva, mert az 50%-os házi sokkal jobban tetszett neki, mint a pancs Vilmos, amíg mindannyiunk arcát berántotta egy kupica, addig ő fapovál lehúzta :) Közben persze ment a társalgás, így meglehetősen jó kedvünk kerekedett, a buszon már ott tartottunk, hogy spanyol beceneveket kaptunk Anától, így lett András El Loco (A Bolond), Alex El Guelo (A szőke), Ana La Caperusita (Piroska), Andi La sensuale (A szexi) és jómagam El Bastardo. Mikor megérkeztünk rögtön jött a hidegzuhany, hogy csupán 3 euro a kötelező ruhatár, de legalább kaptunk egy welcome pezsgőt. Mivel mindannyiuknak jó kedve volt és egyre több ember volt, így hamar táncra perdültünk, hirtelen nekem is jó kedvem lett és nagyon jól éreztem magam. A zene igényes diszkó volt, Daft Punk is akadt sőt még a Ghostbusters is elhangzott valamilyen remix formájában, egy egész jó DJ/MC pedig nyomta a sódert. Szinte mindenki ott volt, így mindenféle lánnyal lehetett táncolni a világ minden tájáról és még a francia leányzókat is sikerült megpuhítani.

Juhhéj, buszozunk!

Valami ilyesmi képeket kell csinálni egy partyban úgy hallottam. Van még pár, de az vállalhatatlan :)

Kicsivel 3 előtt a zene elkezdett kissé minimál discoba átmenni, meg el is fáradtam, Alex már korábban lelépett, a többiek is fáradni kezdtek, úgyhogy úgy döntöttem, hogy nem várom meg a hajnali fél 5-ös buszt, elvégre csak 5-6 km-re lakunk a centrumtól, így vettem a kalapom és belevágtam a finn éjszakába. Teljes erővel csapattam, 5-6-os átlagot mentem, végig szépen ki volt rakva az irány Hervanta felé, meg nagyjából tudtam az utat is, mígnem egy idő után feltűnt, hogy az utolsó Hervanta - 2 km tábla óta gyanúsan sok idő telt el és nem kezd ismerős lenni a táj... Mivel bekapcsoltam közben a sportstrackert, így egész konkrétan láthattam, hogy már 4,5 km telt el a 2 km helyett :) Valószínűleg az utolsó tábla nem igazán a jó irányba mutatott én meg megláttam egy kéményt kb. 2 km-re, ami ugyanolyan volt, mint amit az ablakból látok, így rácuppantam erre az irányra mint bamba éji bogár a pilácsra. Hát igen, senki ne akarjon egy iparvárosban kémények alapján tájékozódni. Mert ez a kémény nem az a kémény volt, közben már kezdett vicces lenni, hogy Pirkala (a reptér) már csak 7 km :) Hát elkavartam, méghozzá durván. Olyan jól esett falni a kilométereket, hogy valahol elnéztem egy irányt. Na mindegy, szóval kinn voltam a halálban, valahol Tampere külvárosában, n5 körül volt, sehol senki, ismeretlen autópályák, irányok Turkuba és Helsinkibe. Találtam nagy nehezen egy buszmegállót, amin megtudtam, hogy kb. hol lehetek, így belőttem a helyes irányt és nyílegyenesen arra vettem az irányt, erdőn át, sífutó úton, mindenhol. Szerencsére ismerve magamat a parti felszerelésem alapja a túrabakancsom volt és egy aláöltöző a belső zsebemben (amit végül nem vettem fel, hisz tök meleg volt éjjel, -3 körül lehetett). Sikerült lestoppolnom egy Csókát egy Toyota Priussal, kedves családapa volt, hátul gyerekülés a hifiben meg bömbölő heavy metal :) Mondta, hogy megy dolgozni, úgyhogy nem tud elvinni, de mindenesetre ne adjam fel, mert az irány jó. Közben András írta, hogy hazaértek és kérdezte, hogy én hazaértem-e, így lebuktam, hogy rohadtul nem, és csak kábéra tudom, hogy merre vagyok. Kértem tőle GPS koordinátát, küldött is, csak persze még mindig nincs Finnország térkép a telefonomon, a papír térképről meg már réges rég lementem (mondjuk ezen Hervanta sincs rajta). Szóval hát csapattam tovább, mígnem felderült szívem, ugyanis kilyukadtam az IKEA-nál. Hogy hogy, azt akkor még el sem tudtam képzelni, hisz ez kábé a lehetetlennel volt egyenlő, hogy ebből az irányból közelítsek Hervanta felé, de miközben ezen filóztam ELÉMUGROTT EGY GIGÁSZI VÉRRÉNSZARVAS, CSAPZÓ SZÁJJAL, VÉRBEN FORGÓ SZEMEKKEL és jól megkergetett. Megnyugodtam, majd Andrással telefonáltam, hogy no para, innen már tudom merre van az arra, csak itt bemegyek az erdőbe, 1,5 óra és otthon vagyok a tóparton. Szerencsére lebeszélt, pont indult az első busz 6.05-kor, így azzal bebuszoztam a centrumba. Pontosan oda, ahonnan 3 órával azelőtt elindultam. Sajnos a hazabuszt pont lekéstem, így volt egy laza 20 percem gondolkodni. Nem voltam mondjuk különösebben fáradt annak ellenére, hogy 5 órát táncoltam és 3 órát illetve kb. 15 km-et gyalogoltam :) Az idegesített, hogy egyszerűen hihetetlen, hogy így eltévedtem, még sosem tévesztettem irányt ennyire, Áron múlthéten részegen hazatalált, úgyhogy tiszta gáz. András megintcsak jófej volt és hiába mondtam neki, hogy mostmár húzzon el aludni, megvárt egy csöbör meleg teával, így n8 körül frissan fiatalosan érkeztem haza. Nagy kaland volt az biztos. Andrással megnéztük amúgy a térképet hogy hol kavartam el és meglehetősen övön aluli volt, egyszer visszamegyek és megnézem, hogy volt-e valami tábla amit elnéztem vagy csak ennyire megigézett az a kémény. Szerencsére órám ma csak 1-4-ig volt és azt is teljesen frissen végigültem, úgyhogy semmi káros mellékhatása nem volt a dolgoknak. Alex reggel elmesélte, hogy ő is szívott egy sort, mert hiába várt hajnalban az éjszakai buszra, kiderüt, hogy az csütörtökön nem jár, így ő is hazasétált. Csak neki sikerült is elsőre :) Mentségemre legyen mondva, hogy Villével találkoztam reggel és amikor kérdezte, hogy mivan, ennyire jó volt a buli, akkor elmeséltem neki a sztorit, mire mondta, hogy számtalanszor eltévedt már itt a környéken. Pedig ő még katona is volt, ráadásul elit alakulatban és még őslakos is :)

Itt még örültem :)

Gondoltam csinálok egy utolsó portrét az utókornak.

Ennyi volt a móka mára, még megpróbálunk keríteni egy szánkót, hogy el tudjuk hozni a mikrót a boltból, aztán lehet, hogy még egy kis levezető szauna is ránkférne. Hétvégén mostmár tanulás lesz, mert kezd az idegesség faktor átlépni egy egészséges határt ez ügyben. Ja még egy (számomra legalábbis) slusszpojén: kitöltögettem igényesebben az arctár profilomat, beállítottam, hogy bezony vár rám otthon egy tüzes magyar menyecske, erre az egyik ázsiai csaj 3 mp-en belül nyomta neki a LIKE-ot :D:D Hát ezzel egyszerűen nem tudok mit kezdeni, hogy ennek mi a lényege, értelme? Alex megnyugtatott, hogy ne akadjak fenn ilyeneken, mert itt mindenki likeol mindent. Mondjuk ezt a tényt én is likeolom ;)


Szerk: Ez annyira vicces, hogy muszáj megosztani. Sárga az általam bejárt út, kék az útvonal, ahol végül hazabuszoztam és pirossal amerre mennem kellett volna :) Az a 90 fok differencia nem gyenge :)