HALO

Reggeltől management tanulás volt. Hjaj, nem egyszerű.

De legalább a kergetőző mókusok az erkély előtt megszínesítették a délelőttöt. Ügyet sem vetettek rám, az egyik aludt a fán, a másik kettő ölte egymást. Lefelé úgy közlekednek, hogy egyszerűen a gravitációra bízzák magukat és erőteljesen reménykednek, hogy lesz egy ág még eggyel lejjebb.

Andrással 2-3-ig kényelmesen megebédeltünk, majd besétáltunk a UTA-re, közben megtaláltam azt a táblát, aminél anno eltévedtem, hát nem egyértelmű még világosban sem. Az óra most nagyon jó volt, finn kisebbségekről volt szó, számikról északon, a 10 féle finn dialektusról és az ebből adódó ellentmondásosságról, hogy keresik a nagy finn gyökereket, de igazából elég szedett-vedett az ország. Na meg persze a cigányokról is volt szó, akiket jóval romantikusabban képzelnek el, mint mi. Talán nem véletlen, hisz itt kb. 2000-en vannak és a zenét hozta fel róluk a koma, ami ugye azért más réteg.

Hazafelé mákom volt, pont lekaptam a UTA előtt a Holdat HALO-effektel, úgyhogy álljon ez itt emlékül.
Na meg közben szökünk egy évet is.