Ma bizony éhen maradunk...

Sétálni indultam ebéd után, szokás szerint le a tóhoz, mert nagyon szép napsütéses idő volt. Teljes turistaút van már rajta, így azon sétálgattam céltalanul, utam lékek sorozata mellett ment el, de mindegyik havas volt, párat megnéztem csak úgy. Ahogy mentem tovább egyszer csak feltűnt, hogy az egyik lék szélénél feltűnően friss jég van, odamentem megnézni, hát látszott, hogy frissen fagyott, mai termésről van szó, de be volt fagyva. Nézegettem, majd hátha betörik alapon elkezdtem rugdosni, és láss csodát, betörött, kb. 2 cm jég volt csak rajta. Találtam egy darab gallyat nem messze és a lehető legjobban kitágítottam a törést, majd nyargaltam hazafelé. Zakatolt az agyam közben, legalább fél óra amíg hazaérek, meg gyorsan elő a horgokkal és cináklival, amit bedobtam még otthon a cuccba. Hazaértem és hála a mutánsnak hitt oposszumtetemnek, volt annyi eszem, hogy átvettem a farmeromat a Columbiára, felkaptam a horgászcuccot, a svájcit,  betáraztam kis kinkkuval és edami sajttal, még egy zacsit is bedobtam a zsebembe, mint optimista horgász, majd robogtam is visszafelé. Totál stressz volt az út, -15 körül van most, nem akartam, hogy megint befagyjon a lék, ez a kis forduló pedig legalább egy 40-50 percembe kerül. Szó szerint rohantam a tóhoz, közben folyamatosan azon agyaltam, hogy ha esek, akkor a jobb oldalamra :)

Leértem, persze be volt fagyva a lék, de pár határozottabb rúgással megjavítottam. Gyorsan elő a cuccot, persze mivel a Balcsin használtam utoljára még rajta volt az úszó, így kezdtem egy kis makraméval a -15-ben, ami egy nagyon kellemes tevékenység. Persze utána sem lett jobb, mert mikor letekertem kiderült, hogy csak kb. 1 m damil van rajta, ami azért a fenékhez kevés lesz. Kb. 2-3 perc alatt megoldottam a problémákat, majd felcsaliztam. Volna, ha addig nem fagyott volna meg a zsebemben a sajt és a sonka :) Meglehelgettem, előrágtam a halaknak, mint egy gondos anyuka, majd tényleg felcsaliztam és már vígan dobtam is be a horgot. Azaz dobtam volna, ha 2 perc alatt nem fagyott volna megint be a lék. Teljesen hihetetlen volt. A faággal kitisztítottam, majd ment le a szerelék a mélybe és csak vártam. Lemértem, hogy kb. 90 mp elég arra, hogy behártyásodjon a lék teteje, annyira, hogy a damil bele is fagy. Fantasztikus látvány volt, a víz felszínén a jégkristályok szinte szemmel követhetően növekedtek, nyilván magát a növekedést sosem láttam, csak az az érzésem volt, hogy ahogy nézem, folyamatosan nő és tényleg :) Innentől kb. 40 perc küzdelem következett, a nap lemenőben volt, a szél elég jól fújdogált a tavon, hordta kicsit a havat és közben 1,5 percenként léket kellett tisztítani. Amikor kivettem a cuccot a vizes damil azonnal lefagyott, a sonka pedig pillanatok alatt kőkemény lett. Az első 10 perc ezért kicsit küzdelmes volt, de aztán kialakult a technika és végülis lógattam a cajgot. Aki horgászik, az tudja jól, hogy más nem számít, csak lógjon a cucc a vízben. Én lettem volna a legjobban meglepődve ha fogok valamit, de persze a felkészületlenség miatt esélyem sem volt. Trehány horgász vagyok, nem volt összekészítve a nagyhalazó :) Mindenesetre egy szűk óra után megfutamodtam, ennyi elég volt a jégen térdelésből. Fázni amúgy nem fáztam annyira, de melegem sem volt, nemsokára pedig órára kell mennem.

Ma is tanultam valamit. Lékhorgászás alapokat. Az pedig száz, hogy ezentúl a kabátomban nem csak az állvány, pótakku és fényképezőgép lesz az állandó tartozék, hanem egy horgászcucc is, amit a héten valamelyik nap megcsinálok. Aztán már csak a lékcápázás van hátra :)

Na így fagy be 90 mp alatt a víz.

Csendélet.

PS: A gallyal megmértem, hogy milyen vastag a léknél a jég, csak úgy kíváncsiságból, majd méretre törtem és itthon az IKEA-s szalaggal (ugye megmondtam, hogy jó lesz ez még valamire) validáltam. 35 cm adódott. Na erre már lehet, hogy rá lehetne menni egy Hummerrel :)