Rénszarvasvadászat: 40000 év nem volt elég...

Az olvasottság riasztó mélyponton van, mely jól tükrözi, hogy az írások az utóbbi időben nem szólnak semmiről, unalmasak vagy egyáltalán nem is léteznek :)

De azért csak folytatom. Ugyanis ma reggel hivatalosan is megerősítette a dokinéni, hogy kimozdult az egyik porckorongom hála a túlterhelésnek és a szokatlan mozgásnak ja és az egész napos napozásnak meg azért a szauna sem kellett volna, egy kis bemelegítés is elfért volna a síelés előtt.. szóval na, összejött, ez van. Minden esetre a rendszer nagyon jól működik, mármint az egészségügyi. Legalább ezt is megtapasztaltam arról nem is beszélve, hogy DE HÁT KI VAN FIZETVE :) Szóval ugye pénteken az ápolónővel beszélgettem, ma meg kaptam időpontot hajnali 9.50-re, ide a TUT rendelőjébe, ami egy kisebb kórházzal egyenlő és csak diákoknak van. Felvettem a városba menős ünneplőmet és 9.45-re ott voltam, majd láss ezer csodát, halálosan pontosan hívott be a mosolygós finn orvos és teljesen képbe volt, hogy mi van velem, látszott, hogy előre felkészült a pénteki beismerő vallomásomból. Azért meghallgatta még egyszer, megint very good volt minden, hála az internetnek legalább annyira felkészült voltam a porckorong problémák gyakorlati oldalát tekintve, mint ő. Jól megtornáztatott az öreglány, megvizsgálta, hogy mindenféle lábizmommal szimmetrikusan tudok-e taposni, ilyenek, de persze ez mind rendben volt. Majd mondta, hogy ja hát elmozdult valószínűleg a síelés folyamatos csípőmozgásának köszönhetően, de megmaradok. Kedvesen hozzátette, hogy egy 20 éve ezt még megműtötték volna és kivették volna a porcot, de ma már nem csinálják, mert nem ez a helyes eljárás. Hiába, az emberi test az elmúlt 40 000 évben maximum a koponya űrtartalmában (már akinél...) és a klikkelgető izmok drasztikus erősödésében változott, de a gyógyítási módszerek elég lassan konvergálnak az ésszerűség felé. Na mindegy, kaptam gyogyótornát finnül :) meg egy hét napos gyenge fájdalomcsillapítót, meg pár instrukciót. Mondtam, hogy megyek majd Lappföldre, mondta, hogy oké, majd ha síelni kezdek, akkor... de a mondatot már nem tudta befejezni, mert mondtam, hogy nem, köszi, nem fogok most egy ideig.

Külön bekezdést érdemel, hogy amikor 100 évesen cavintont kell szednem, akkor is emlékezzek rá, mikor a finn élményekről filózom, hogy ezeregy köszönet Andrásnak, aki sokszor jobban aggódott, mint én, ellátott magnézium tablettával és segített bevásárolni, amikor háztartásunk kenyérkészletei kiapadtak és mindenki másnak baromi fontos dolga volt.

Tallinnt azért most kihagyom, a jegyet ingyen át lehet íratni másra, de egyelőre nincs senki, aki menne. Ha ez nem meg, akkor eltolom áprilisra és majd megyek Andrással vagy egyedül vagy ahogy alakul. Hämeenlinnáig azért azt hiszem elugrom csütörtökön, de majd meglássuk. Kéne, különben elvesznek az olvasók :)

Közben a tombol a tavasz, esett megint 10 centi hó és most fagy is kinn, de pár virág azért kibújt már. Na megyek, mert az üldögélés nem kellemes, inkább jól megropogtatom a csontjaim!