This is the beginning of a beautiful friendship (maybe).

Ott búcsúztam el  utoljára, hogy irány a Tekkari sauna. Na hát irányba is vettük csütörtök este, de nem volt valami nagy durranás. Igazából ezek az erasmusos bulik egy idő után nem túl változatosak, tekintve, hogy ugyanaz a 90 ember van mindig. Mondjuk most ahogy ezt így írom, eszembe jut, hogy mégiscsak egy igen komoly lépcső volt egy kapcsolatban, mondhatni egy egész folyamatban. Ugyanis mikor mentünk el, megkérdeztem Villét, hogy nem tart-e velünk, tekintve, hogy az elmúlt időszakban itt integrálgatott egész nap meg benn ül a gép előtt folyamatosan. És jött is velünk, úgyhogy átugrottunk Anáékhoz, elkortyolgattuk Vilmos maradékát majd elindultunk a Tekkari saunába, amit legalább Ville tudott, hogy merre van. András közben hozta a formáját, ami engem is triggerelt, így megfelelő mennyiségű hülyeséggel is el voltunk látva út közben. Maga a sauna helye tényleg elég jó buli hely, van egy kb. 35 fős szauna (ez akkora, mint a public), előtte pedig egy kb. 100 m2-es kis tánctér, pulttal és üveg fallal, így táncolás közben mindenki röhöghet azokon, akik a hóban fetrengenek kinn vagy éppen az egyetem előtti obeliszkig rohannak oda-vissza egy szál kolbászban csak úgy a hecc kedvéért. Na meg pár fuksi pontért, aminek az a lényege, hogyha 300-at összeszed valaki, akkor a májusi diák avatóban ő is részt vehet a finnekkel. Egyébként ezt poén lenne csinálni, csak meglehetősen sok plusz költséggel járna, nem csupán hülyeséggel, szóval annyira azért már nem éri meg. Na visszakanyarodva, a buli mindezek ellenére nem volt jó, nagyon hangos és rossz zene szólt, de volt 5 euróért 4 db (3dl-es...) sör, ami itt az év bizniszét jelenti, így a srácok még söröztek is, sőt András meghívott egyre, ami bár nem volt esszenciális igényem rá, de jól esett, így lógok neki eggyel minimum. A kezemmel sajnos nem mertem szaunázni, így az élvezeti faktor nekem még alacsonyabb volt, fél 1-kor le is léptem, többiek még maradtak, Ville meg valamikor hajnalban érkezett haza.

Ködös reggel az erkélyről

Pénteken nem nagyon csináltunk semmit, én tovább építettem a kapcsolatot, este néztünk filmet 3-asban, megnéztük A Source Code-ot, ami egész jó volt. Szombat sem volt extra, délután Alexra rájött a sütögethetnék, először piskótát gondoltunk, de elég hamar meggyőztem, hogy felverni 4-5 tojást habosra habverő nélkül azért annyira nem móka, valószínűleg több kalóriát vesztenénk alatta, mint amennyit a sütivel nyernénk, így gyorsan váltottunk muffinra, amit viszont akárki meg tud csinálni. Hát el is fogyott már.

Vasárnap délelőtt rám meg rámtört a takaríthatnék, volt pár kellemetlen pont a lakásban, így pl. hárman körülálltuk a fürdőszoba szekrényt, és kidobtuk az összes gyanús dolgot, amiről mi eddig azt hittük, hogy Villéhez tartoznak, de kiderült, hogy még valahonnan az őskorszakból ragadtak itt a cserélődő cserediákok örökségeként. Ebéd után belevágtam a rengetegbe, vittem kamáslit, heti hideg élelmet, fejlámpát és kipróbáltam milyen csak úgy nyílegyenesen haladni a 70 cm hóban, Hát mókás :) Elcsatangoltam Tampere déli részére, mászkáltam a jégen, fotóztam vityillókat, összesen 3 órát töltöttem a -10 - -16-ban, kb. 15 km-t sétálgathattam és meglehetősen melegem volt, úgyhogy már tényleg kezdünk hozzászokni.

Vityillók

Naplemente az erdőből

Mikor hazaértem Ville pont vacsorát csinált, akkor jött meg a sífutásból, Alex még Anával valahol a belvárosban volt (felmentek a kilátóba Tampere cityben), így végülis Villével vacsoráztunk. Beszélgettünk a seregről, mesélte milyen volt 80 km-t sífutni/gyalogolni 41 órán át alvás nélkül, menetfelszereléssel, hogy kell -25-ben bivakzsákban aludni és elméletben megtanított hómenedéket építeni Lappföldön, fenyőfa nélkül, úgyhogy meglehetősen izgalmas volt. A poén az, hogy a srác olyan kaliberű mint én.

Ma menedzsmenten az előadó mondta, hogy hétvégén lékhorgászni volt és jó is, hogy említette, mert eszembe jutott, hogy mostmár a tettek mezejére kéne lépnem ez ügyben is, cuccot hoztam, korcsolyázni úgysem tudok, az idő szép, a jég tegnap elbírt és a hétre -25 fokot írnak, úgyhogy ez csak javulhat, szóval szó mi szó beindult az agyam. Hazafelé azon filózta, hogy múltkor láttam a lékhorgász csókánál a nagy fúrót, amivel lukat csinált, de hát nekem semmi ilyenem nincs, mit tudok tenni. Egyetlen ötlet jutott eszembe, ez pedig a forró víz. Láttam, hogy Ville sífutáshoz egy kb. 3-4 literes övtáskát hord, amibe mindig forró vizet tölt, így mikor hazaértem elkértem az övét és ki is fejtettem az elméletem. Na ilyenkor, amikor két mérnök találkozik, rögtön elindul az agyalás. Mondta, hogy szerinte nem elég ennyi forró víz, meg hogy könnyen ki lehet számolni. Én meg mondtam, hogy oké, de nincs más eszközöm, egy próbát azért megérhet. Egy szó, mint száz, már majdnem mondtam, hogy fogadjunk, amikor mondta, hogy amúgy neki van ilyen fúró cucca és nem is nagy dolog elhozni a vonaton, így addig dumáltam, amíg rá nem jött, hogy már évek óta nem csinálta és úgy tűnt van kedve hozzá. Úgyhogy még puhítom kicsit, meg közben Alexsznak is megtetszett az ötlet, és akkor lehet, hogy két hét múlva megyünk lékhorgászni.

Amúgy Ville kérdezte, amikor hazaértem vasárnap, hogy merre jártam meg milyen volt, aztán mondtam neki, hogy a toronyból kb. 10-15 kmre láttam egy "hegyet", valamelyik hétvégén el akarok oda ugrani. Kérdezte, hogy tudok-e arra utat, mondtam hogy még nem, de ha nincs az sem baj, mert van kamáslim (ezt kénytelen voltam megmutatni, mert nincs az az ember, aki tudja angolul :) ), mire felcsillant a szeme és mondta, hogy sajnos jövő hétvégén hazamegy, de amúgy szívesen velem tartana. Ami nem lenne rossz, ki tudja, a végén még arra is ráveszem, hogy csináljunk egy hómenedéket, amit e seregben tanult...