Kis délelőtti séta

... de előtte még pár szóban a tegnapi szaunázásról. Este elugrottunk a srácokkal a szaunába 9 körül, mert muszáj kipróbálni, hogy milyen kimenni a -22 fokra. Ville is csatlakozott, mert egész nap matekozott és kissé zombi volt. Na, hát jó érzés kimenni, nem tudom mennyit töltöttünk kinn egy-egy kör után, de nem hiszem, hogy 3 percnél többet, minden esetre a hajam teljesen megfagyott ennyi idő alatt. Maga az 1 órás procedúra pedig nem kis bőrfiatalító hatással jár :)

A ma reggel szörnyen indult, mert éjjel sokáig fenn voltam és ma 7.50-kor kellett kelnem :) Hopp közben töltöm le a képeket a gépből és rájöttem, hogy február van, most már tényleg. Szóval szörnyen is folytatódott, ma egy db. órám van 9-10-ig, thin filmből, ahol a oszttársak adnak elő, hát a mai különösen unalmas volt, de legalább időben felkeltem. Ragyogó napsütés, -20 fok körül van még mindig, sőt az előrejelzés most durvult, -30 - -35-öt írnak péntek szombatra, kb. 300 km-el északabbra most is annyi van. Végigszenvedtem az órát, majd itthon eldöntöttem, hogy ilyen szép időt kár kihagyni, irány le a tóhoz, mert már rég jártam arra. Igazából ezen olyan sokat nem kellett gondolkodni.

Vigyázat, a továbbikban a nyugalom megzavarására alkalmas panoráma képsorozatok (MEGINT? VÁÁ!)  jönnek a változatosság kedvéért hóval, fenyőfával és tóval, ami akár egy mező is lehetne, de nem az!

Sétám elejét pont az ovi és a napközi sétáltatós idejére sikerült időzítenem, így sikerült pár képet lőnöm a finn gyerkőcökről. Szinte biztos vagyok benne, hogy fagyálló folyik a kis lurkók ereiben. Eddig is láttam kisgyerekeket a játszótéren, de akkor csak -10 volt max, most meg azért mégiscsak a duplája van. Mindenesetre ez itt senkit nem izgat. Óvónénik állnak a játszótéren a kis pufókák meg ugyanúgy csúszdáznak, mintha +20 lenne, kúsznak-másznak, fetrengenek, havat esznek. Az általános sulinál a foci ment éppen nagyban.

Jól esett ezután az erdő nyugalma, így gyorsan leértem a partra. A tó felett megint a szokásos leírhatatlan, lefényképezhetetlen jelenség volt, a tó alkotta mélyedésbe beülő pára megfagyott formában kavargott és szikrázott a napsütésben. Bele is gyalogoltam gondolkodás nélkül, elég sok nyom volt már a tavon. Út közben már motorosszán nyomokkal is találkoztam, a tó közepén, így gondolkodás nélkül mászkáltam. Nem egy léket is találtam, letakarítottam a havat és láttam, hogy ott bizony szép vastag a jég. Ez a magabiztosság egészen addig tartott, amíg két motorosszán nyom között átvágtam és egyszer csak elmerült az egyik cipőm. Azonnal hátrébb léptem, de igazából semmi vész nem volt, nem repedt a jég, csak valahogy a tetejében volt egy vízzárvány. Minden esetre bokáig merültem, ami megint szörnyen hangzik, de megintcsak nem az. Mivel jól be volt waxolva a bakancsom, a nagyja azonnal lepergett, a maradék meg kb. 3 perc alatt jégpáncéllá fagyott a cipőn. Mindenesetre a továbbiakban maradtam a motorosszán nyomon, gondolván, hogy ott ahol egy ekkora cucc nem szakad be, én sem fogok. (Még közben gyorsan azt is átgondoltam, hogy vajon mekkora felületre jut a súlya, mekkora lehet a felületi terhelése :D:D, biztos, ami biztos). Mászkáltam tovább, mígnem egy olyan részre jutottam, ahol szemmel láthatólag megint vizesedni kezdett a jég teteje valamint a motorosszánoknak is akadt gondja. Itt egy keményebb sávon haladtam, ami látszott, hogy már egyszer vizes volt és újrafagyott, de simán elbírt, mígnem újból beszakadt az egyik lábam. Újabb hátraarc, mivel a part 10-men belül volt gondolkodtam, hogy kimegyek, de ekkor megjelent egy finn kutyasétáltató leány, aki szemből közeledett felém. Kettőnk között egy nagy, vizes rész volt, ahol látszott, hogy a szánok is legalább 15 centin besüllyedtek, nem is tudom hogy jöhettek ki. A leányzó szintén beszakadt, de szemmel láthatólag nem izgatta magát, kicsit kijjebb ment és kikerülte a vizes foltot majd szó nélkül elment mellettem. Miután felmértem kettőnk lehetséges tömegkülönbségét arra jutottam, hogy ez bizony nekem kedvez, így a nyomában átvágtam a pocsolya mellett, gond nélkül. Érdekes volt a motorosszán-beszakadós rész, még gőzölgött vagy párolgott a víz onnan, a jég egész friss volt, pedig a nyomok szerintem nem maiak voltak. Biztos, hogy vannak hőforrások a föld alatt vagy valami, mert ilyen foltokban van ez a jelenség és az az érdekes, hogy annak ellenére, hogy besüllyed az ember, meg beszakad, elbír, ilyen több rétegű, szivacsos a jég.

Miféle élőlény hagyhat ilyen nyomot?

A tett színhelye. (lékhorgászat :) )

El tudnám fogadni...

Itt bizony akadtak problémák

Készül a jég.

Hazafelé még fel akartam menni a víztoronyba, igazából ezért volt ez az egész tavas irány, hogy ne az erdőben kelljen kerülővel visszamenni. A torony lábánál pont elkaptam a korcsolyapálya készítést, ami itt azért annyira nem bonyolult. Sajnos a pizzázó a toronyban (és ezzel a torony) 12-kor nyit, de 12.17-kor nem jött a lift, így nem tudtam felmenni. A maradék pár száz méteren még találkoztam egy kutyasétáltatóval, aki két szelídebb farkast terelgetett.

 

Ennyi volt a séta, most ebéd, aztán korivásárlás aztán Finnish Society and Culture az UTA-n és este átjönnek Bramék elvileg, kipróbálunk valami kis trükköt ebben a hidegben.

Kilátás a mai napon.