Egy hónapja Finnországban...

Ennek a ténynek semmi köze nem lesz ehhez a bejegyzéshez, csupán egy ténymegállapítás. Egy hónap telt el és még 4 maradt élvezni a klímát. Próbáltam összefoglalni, de semmi értelme, közben meg pörögtek az események, úgyhogy akkor következzen az elmúlt napok históriája!

A látogatós hétvége

Talán csütörtök körül veszett el a szál megint és az események láncolata pénteken indult be újból, innen érdemes tehát kezdeni. Ezen a napon megérkezett András haverja, Peti. Malév géppel, ami ugye egy külön történet, ezért ide rögtön egy CSILLAG kerül a mondatba. Valamint megérkezett Csabi is, aki gépész évfolyamtársunk és Lappenrantában tanul, ami szintén érdemel egy CSILLAGot. Most a CSILLAGoktól eltekintve, unalmas lineáris, narratív technikával folytatom. Tehát megérkeztek, így közös programot szerveztünk. A legutolsó Finnish Society and Culture (ami innentől csak FSC lesz) órán mondták, hogy a Vapriikki múzeum péntekenként 3-6-ig ingyenes, így eléggé kézenfekvőnek tűnt, hogy ide megyünk délután. Alexszal 4-ig van óránk, utána még ment a tökölés, így végül 5-re voltunk a múzeumnál, maradt egy óránk megnézni. Igazából pont elég volt, de szívesen visszanézek majd még egy-egy ingyenes estén. Hogy mi volt benne? Hát ilyen tipikus, amit találtak a tamperei pincékben és padlásokon, egy teljes cipőgyártó sor, sok-sok hokicucc, egy adag csinos motor, kis háborús kesergés, kis büszkeség a vízi erőművel kapcsolatban (ha jól sejtem Tampere volt az első város, ahol az egész városban volt villany közvilágítás vagy valami hasonló, de a lényeg, hogy mivel van 18 méter a két összeérő tó szintje között, itt állandóan van, és könnyedén van, villany). Ja és volt egy dinó makett is, ami persze kötelező tartozék minden múzeumban. Szóval érdekes volt, látványos és igényes, egy csomót fotóztam, amiből a képregény kedvelők mindjárt kapnak is párat.

Álarcos bál. Régi hoki kapus cuccok.

Mindig is tudtam, hogy a lelkem mélyén ez vagyok.

Elég szép darab.

Ez se kutya.

Utána mi más következett volna, ha nem a public sauna CSILLAG , ami azért sokat változott az utolsó alkalom óta, ugyanis a tó befagyott, a hőfoka 8-ról 1 fokra esett, míg a kinti hőmérséklet -20 körül járt. Isteni volt megint, most kipróbáltuk a száraz szaunát is (amiről eddig nem tudtam, de itt van az épület másik végében) és 3x is megmerítkeztünk a tóban, amiben csinálnak egy kis vízmozgást a lépcsőnél, hogy ott ne fagyjon be. Vicces, ahogy az ember haja és szemöldöke tényleg 2-3 perc alatt keményre fagy, az élmény meg leírhatatlan(ul jó). Este Csabival dumáltunk, míg András Petivel felült a vonatra és elmentek Ouluba, majd Rovaniemibe.

Na de héélóó, hát most hol lehet így úszkálni?

Szombaton gyakorlatilag az első program az ebéd volt CSILLAG. Alex meg Csabi bementek a városba megnézni aztat, nekem annyira nem kívánta a testem, így inkább hazazúztam és befejeztem talán valami házit vagy nem csináltam semmit. Ja amúgy nem ez volt, mert szombat reggel -28 fokra ébredtünk, így eljött az idő, hogy kipróbáljuk a Mpemba effektust, melynek a lényege, hogyha kidobsz az ablakon 2 dl forró vizet, akkor az nem ér le víz formájában, egyrészt elgőzölög irdatlan gyorsan, másrészt meg a porlasztott víz/gőz mondhatni vízgőz azonnal hóvá fagy. Mivel hihetetlen, ezért meg is örökítettem, így imígyen nosza hát vala, tessék lehet ámulni-bámulni, itten van no nézzétek felebarátaim HáDé minőségben:

Mpemba

Most kis hétköznapok a Szabó-családban következik. Szóval épp elnök választás volt az elmúlt időszakban és ami ebben itt jó, hogy ha nem mondják, akkor nem veszed észre. Nem lép minden nap egy aláírásgyűjtő a szádba és nagy vigyorgó fejek sincsenek mindenhol. Amúgy ezek a giganagy, gigaronda plakátok itt ábszolúte nem jellemzők.
A persze sztori a finn-magyar hasonló szavakkal kapcsolatban. Történt a minap az Úrteremtő Sárkány évének 636. napján, hogy Alextól megkérdezte reggel Ville CSILLAG, hogy vehet-e a teából, mire Alex gondolkodás nélkül rávágta, hogy persze. Kissé meghűlt a levegő, Ville kérdezte, hogy mi? Alex mondta, hogy ja bocs, ez magyarul volt, mire kiderült, hogy finnül ez s*gget jelent és egy gyenge káromkodás. Mármint a persze. És persze csontra ugyanígy ejtik. Úgyhogy kedves nyelvszakértő olvasóim, vannak közös szavak, igen vannak, leástam a gyökerekig és kiderült hogy léteznek ilyenek, csak kissé eltorzult a jelentésük az évek során.
Eljött a mosás napja tegnap, így meglepő módon kimostam a cuccaimat. A probléma csupán az, hogy egyik szárító sem működik, sőt a centrifuga is meghalt, a mosógép, amivel csapattam, az meg nem tudja eme igencsak praktikus funkciót, így 21.50 perckor kissé tétlenül ácsorogtam a mosodában, miután egy óra szárítózás után csurom vizes volt mindenem. Majd végigteszteltem az összes mosógépet és kiderült, hogy kettő is tud külön centrifuga programot, aminek nagyon megörültem. Szerencsére pont megjött Ville, aki hasonló cipőben járt és szerencsétlenségére betette az egyik csilivili masinába a cuccát centrifugázni, míg én egy régebbit választottam. Közben csorogtak a percek, 22.05 volt, így könnyen kiszámítható, hogy hány percet töltöttünk anyázással. Mindenesetre már boldogan forogtak a dobok, amikor pjüüüüüüüü elment a villany, ugyanis záróra volt. Hála a mutánsnakhittoposszumtetemnek, az én gépemet mechanikusan ki lehetett nyitni, azonban Ville, hát ide nem tudok megfelelően cizellált szót tenni, beszopta, az övé csak elektromosan nyitható, így kénytelen volt ma reggelig várni, mire kivehette. Azért a centrifuga nem volt annyira tuti, este hallottam, ahogy kopogott a linoleumon a víz, néha pedig egy kettő a nyakamba is hullott, de a lényeg, hogy már majdnem szárazak.


Csillagok, csillagok, mondjátok el nekem...

Szóval egyenes ágon a csillagok.
Malévval jött a srác, majd újabb 160 euro befektetéssel haza is tud repülni, valami mással. Egy nappal később. De legalább elmondhatja magáról, hogy egyike volt az utolsó utasoknak. A lényeg, hogy a Ryanair rácápázott, így van most már Budapesten is. Stay tuned, ahogy a művelt bangladesi mondja, mert akár 20 euróból meg lehet fordulni Malagában. És hogy ezt most így honnan? Következő bejegyzésből kiderül ez is...

Szóval Lappenranta szívás, örülök, hogy nem oda kerültem. A szép finn álom is foszladozik azért, épp itt volt az ideje. Csabi mesélte, hogy napi 7 km-et biciklizik a -25-ben, 80 euro a havibérlet a buszra, egy hónap után kapott diákot. Amivel ugyanúgy 80 euro a helyi tömegközlekedés, mert csak a helyi diákoknak van kedvezmény. Azért a vonatokra és buszokra megvan az 50%-a, de azért ez micsoda szívás már.

Eszembe jutott a szaunában, hogy mondják, hogy a finnek intim szférás buborékja meglehetősen nagy, még Jouni is mesélte. Teljesen elkezdett érdekelni, de hiába kerestem a neten, egy nagyokos bölcsésznek nem jutott még eszébe ezt valahogy megmérni, kimutatni. Vagy csak én voltam béna. A lényeg, hogy mennyire érdekes, hogy a szaunában ez teljesen megdől. Mindenki hozzácuppan a másikhoz, még beszélgetnek is és Ville mondta, hogy családon belül, baráti társaságban mindenki mindig meztelen, teljesen természetes ez. Mintha ez is valahogy ilyen ősi gyökér lenne, hogy a meleget, biztonságot adó épületekben azért nem azok a jégemberek.

Ez kicsit személyes, de hurrá, nagy csoda történt. Stabilan átléptem a 60 kg-ot, ez a minden nap fél kg saláta meg nyugi azért elég jó hatással van az emberre. Persze felvetődhet a kérdés, hogy ezt honnan tudom, de ezért jó, ha az ember second hand shopokba jár és kipróbálja a mérlegeket, hogy melyik mennyire jó :) Sajnos a színe egyiknek sem adta, így nem vettem egyet se. De lehet, hogy a jövőhéten...

Ville sajnos nem tudott hozni lékfúrót, így most ez elmarad :(

Sok dolog van még, azt a következő bejegyzésben...

Ragyogás

Ezen látható. Csak nagyítsd ki, ha érdekel. A sok kis fehér pixelhiba (nem a hó :) ) valójában csillogó szemcse a levegőben :)

Kis délelőtti séta

... de előtte még pár szóban a tegnapi szaunázásról. Este elugrottunk a srácokkal a szaunába 9 körül, mert muszáj kipróbálni, hogy milyen kimenni a -22 fokra. Ville is csatlakozott, mert egész nap matekozott és kissé zombi volt. Na, hát jó érzés kimenni, nem tudom mennyit töltöttünk kinn egy-egy kör után, de nem hiszem, hogy 3 percnél többet, minden esetre a hajam teljesen megfagyott ennyi idő alatt. Maga az 1 órás procedúra pedig nem kis bőrfiatalító hatással jár :)

A ma reggel szörnyen indult, mert éjjel sokáig fenn voltam és ma 7.50-kor kellett kelnem :) Hopp közben töltöm le a képeket a gépből és rájöttem, hogy február van, most már tényleg. Szóval szörnyen is folytatódott, ma egy db. órám van 9-10-ig, thin filmből, ahol a oszttársak adnak elő, hát a mai különösen unalmas volt, de legalább időben felkeltem. Ragyogó napsütés, -20 fok körül van még mindig, sőt az előrejelzés most durvult, -30 - -35-öt írnak péntek szombatra, kb. 300 km-el északabbra most is annyi van. Végigszenvedtem az órát, majd itthon eldöntöttem, hogy ilyen szép időt kár kihagyni, irány le a tóhoz, mert már rég jártam arra. Igazából ezen olyan sokat nem kellett gondolkodni.

Vigyázat, a továbbikban a nyugalom megzavarására alkalmas panoráma képsorozatok (MEGINT? VÁÁ!)  jönnek a változatosság kedvéért hóval, fenyőfával és tóval, ami akár egy mező is lehetne, de nem az!

Sétám elejét pont az ovi és a napközi sétáltatós idejére sikerült időzítenem, így sikerült pár képet lőnöm a finn gyerkőcökről. Szinte biztos vagyok benne, hogy fagyálló folyik a kis lurkók ereiben. Eddig is láttam kisgyerekeket a játszótéren, de akkor csak -10 volt max, most meg azért mégiscsak a duplája van. Mindenesetre ez itt senkit nem izgat. Óvónénik állnak a játszótéren a kis pufókák meg ugyanúgy csúszdáznak, mintha +20 lenne, kúsznak-másznak, fetrengenek, havat esznek. Az általános sulinál a foci ment éppen nagyban.

Jól esett ezután az erdő nyugalma, így gyorsan leértem a partra. A tó felett megint a szokásos leírhatatlan, lefényképezhetetlen jelenség volt, a tó alkotta mélyedésbe beülő pára megfagyott formában kavargott és szikrázott a napsütésben. Bele is gyalogoltam gondolkodás nélkül, elég sok nyom volt már a tavon. Út közben már motorosszán nyomokkal is találkoztam, a tó közepén, így gondolkodás nélkül mászkáltam. Nem egy léket is találtam, letakarítottam a havat és láttam, hogy ott bizony szép vastag a jég. Ez a magabiztosság egészen addig tartott, amíg két motorosszán nyom között átvágtam és egyszer csak elmerült az egyik cipőm. Azonnal hátrébb léptem, de igazából semmi vész nem volt, nem repedt a jég, csak valahogy a tetejében volt egy vízzárvány. Minden esetre bokáig merültem, ami megint szörnyen hangzik, de megintcsak nem az. Mivel jól be volt waxolva a bakancsom, a nagyja azonnal lepergett, a maradék meg kb. 3 perc alatt jégpáncéllá fagyott a cipőn. Mindenesetre a továbbiakban maradtam a motorosszán nyomon, gondolván, hogy ott ahol egy ekkora cucc nem szakad be, én sem fogok. (Még közben gyorsan azt is átgondoltam, hogy vajon mekkora felületre jut a súlya, mekkora lehet a felületi terhelése :D:D, biztos, ami biztos). Mászkáltam tovább, mígnem egy olyan részre jutottam, ahol szemmel láthatólag megint vizesedni kezdett a jég teteje valamint a motorosszánoknak is akadt gondja. Itt egy keményebb sávon haladtam, ami látszott, hogy már egyszer vizes volt és újrafagyott, de simán elbírt, mígnem újból beszakadt az egyik lábam. Újabb hátraarc, mivel a part 10-men belül volt gondolkodtam, hogy kimegyek, de ekkor megjelent egy finn kutyasétáltató leány, aki szemből közeledett felém. Kettőnk között egy nagy, vizes rész volt, ahol látszott, hogy a szánok is legalább 15 centin besüllyedtek, nem is tudom hogy jöhettek ki. A leányzó szintén beszakadt, de szemmel láthatólag nem izgatta magát, kicsit kijjebb ment és kikerülte a vizes foltot majd szó nélkül elment mellettem. Miután felmértem kettőnk lehetséges tömegkülönbségét arra jutottam, hogy ez bizony nekem kedvez, így a nyomában átvágtam a pocsolya mellett, gond nélkül. Érdekes volt a motorosszán-beszakadós rész, még gőzölgött vagy párolgott a víz onnan, a jég egész friss volt, pedig a nyomok szerintem nem maiak voltak. Biztos, hogy vannak hőforrások a föld alatt vagy valami, mert ilyen foltokban van ez a jelenség és az az érdekes, hogy annak ellenére, hogy besüllyed az ember, meg beszakad, elbír, ilyen több rétegű, szivacsos a jég.

Miféle élőlény hagyhat ilyen nyomot?

A tett színhelye. (lékhorgászat :) )

El tudnám fogadni...

Itt bizony akadtak problémák

Készül a jég.

Hazafelé még fel akartam menni a víztoronyba, igazából ezért volt ez az egész tavas irány, hogy ne az erdőben kelljen kerülővel visszamenni. A torony lábánál pont elkaptam a korcsolyapálya készítést, ami itt azért annyira nem bonyolult. Sajnos a pizzázó a toronyban (és ezzel a torony) 12-kor nyit, de 12.17-kor nem jött a lift, így nem tudtam felmenni. A maradék pár száz méteren még találkoztam egy kutyasétáltatóval, aki két szelídebb farkast terelgetett.

 

Ennyi volt a séta, most ebéd, aztán korivásárlás aztán Finnish Society and Culture az UTA-n és este átjönnek Bramék elvileg, kipróbálunk valami kis trükköt ebben a hidegben.

Kilátás a mai napon.

Jó reggelt!

Napsütéses jó reggelt kívánok minden Kedves Olvasónak!

Ez a hideg egy nagyon szép jelenséggel jár együtt, amit sajnos nem tudok lefotózni. A köd, ami itt gomolyog, megfagy és milliónyi kis szikrázó jégszemcse lebeg a levegőben. Olyan, mint a porcukor, nem esik le, csak kavarog és tündöklik rajta a napfény.

This is the beginning of a beautiful friendship (maybe).

Ott búcsúztam el  utoljára, hogy irány a Tekkari sauna. Na hát irányba is vettük csütörtök este, de nem volt valami nagy durranás. Igazából ezek az erasmusos bulik egy idő után nem túl változatosak, tekintve, hogy ugyanaz a 90 ember van mindig. Mondjuk most ahogy ezt így írom, eszembe jut, hogy mégiscsak egy igen komoly lépcső volt egy kapcsolatban, mondhatni egy egész folyamatban. Ugyanis mikor mentünk el, megkérdeztem Villét, hogy nem tart-e velünk, tekintve, hogy az elmúlt időszakban itt integrálgatott egész nap meg benn ül a gép előtt folyamatosan. És jött is velünk, úgyhogy átugrottunk Anáékhoz, elkortyolgattuk Vilmos maradékát majd elindultunk a Tekkari saunába, amit legalább Ville tudott, hogy merre van. András közben hozta a formáját, ami engem is triggerelt, így megfelelő mennyiségű hülyeséggel is el voltunk látva út közben. Maga a sauna helye tényleg elég jó buli hely, van egy kb. 35 fős szauna (ez akkora, mint a public), előtte pedig egy kb. 100 m2-es kis tánctér, pulttal és üveg fallal, így táncolás közben mindenki röhöghet azokon, akik a hóban fetrengenek kinn vagy éppen az egyetem előtti obeliszkig rohannak oda-vissza egy szál kolbászban csak úgy a hecc kedvéért. Na meg pár fuksi pontért, aminek az a lényege, hogyha 300-at összeszed valaki, akkor a májusi diák avatóban ő is részt vehet a finnekkel. Egyébként ezt poén lenne csinálni, csak meglehetősen sok plusz költséggel járna, nem csupán hülyeséggel, szóval annyira azért már nem éri meg. Na visszakanyarodva, a buli mindezek ellenére nem volt jó, nagyon hangos és rossz zene szólt, de volt 5 euróért 4 db (3dl-es...) sör, ami itt az év bizniszét jelenti, így a srácok még söröztek is, sőt András meghívott egyre, ami bár nem volt esszenciális igényem rá, de jól esett, így lógok neki eggyel minimum. A kezemmel sajnos nem mertem szaunázni, így az élvezeti faktor nekem még alacsonyabb volt, fél 1-kor le is léptem, többiek még maradtak, Ville meg valamikor hajnalban érkezett haza.

Ködös reggel az erkélyről

Pénteken nem nagyon csináltunk semmit, én tovább építettem a kapcsolatot, este néztünk filmet 3-asban, megnéztük A Source Code-ot, ami egész jó volt. Szombat sem volt extra, délután Alexra rájött a sütögethetnék, először piskótát gondoltunk, de elég hamar meggyőztem, hogy felverni 4-5 tojást habosra habverő nélkül azért annyira nem móka, valószínűleg több kalóriát vesztenénk alatta, mint amennyit a sütivel nyernénk, így gyorsan váltottunk muffinra, amit viszont akárki meg tud csinálni. Hát el is fogyott már.

Vasárnap délelőtt rám meg rámtört a takaríthatnék, volt pár kellemetlen pont a lakásban, így pl. hárman körülálltuk a fürdőszoba szekrényt, és kidobtuk az összes gyanús dolgot, amiről mi eddig azt hittük, hogy Villéhez tartoznak, de kiderült, hogy még valahonnan az őskorszakból ragadtak itt a cserélődő cserediákok örökségeként. Ebéd után belevágtam a rengetegbe, vittem kamáslit, heti hideg élelmet, fejlámpát és kipróbáltam milyen csak úgy nyílegyenesen haladni a 70 cm hóban, Hát mókás :) Elcsatangoltam Tampere déli részére, mászkáltam a jégen, fotóztam vityillókat, összesen 3 órát töltöttem a -10 - -16-ban, kb. 15 km-t sétálgathattam és meglehetősen melegem volt, úgyhogy már tényleg kezdünk hozzászokni.

Vityillók

Naplemente az erdőből

Mikor hazaértem Ville pont vacsorát csinált, akkor jött meg a sífutásból, Alex még Anával valahol a belvárosban volt (felmentek a kilátóba Tampere cityben), így végülis Villével vacsoráztunk. Beszélgettünk a seregről, mesélte milyen volt 80 km-t sífutni/gyalogolni 41 órán át alvás nélkül, menetfelszereléssel, hogy kell -25-ben bivakzsákban aludni és elméletben megtanított hómenedéket építeni Lappföldön, fenyőfa nélkül, úgyhogy meglehetősen izgalmas volt. A poén az, hogy a srác olyan kaliberű mint én.

Ma menedzsmenten az előadó mondta, hogy hétvégén lékhorgászni volt és jó is, hogy említette, mert eszembe jutott, hogy mostmár a tettek mezejére kéne lépnem ez ügyben is, cuccot hoztam, korcsolyázni úgysem tudok, az idő szép, a jég tegnap elbírt és a hétre -25 fokot írnak, úgyhogy ez csak javulhat, szóval szó mi szó beindult az agyam. Hazafelé azon filózta, hogy múltkor láttam a lékhorgász csókánál a nagy fúrót, amivel lukat csinált, de hát nekem semmi ilyenem nincs, mit tudok tenni. Egyetlen ötlet jutott eszembe, ez pedig a forró víz. Láttam, hogy Ville sífutáshoz egy kb. 3-4 literes övtáskát hord, amibe mindig forró vizet tölt, így mikor hazaértem elkértem az övét és ki is fejtettem az elméletem. Na ilyenkor, amikor két mérnök találkozik, rögtön elindul az agyalás. Mondta, hogy szerinte nem elég ennyi forró víz, meg hogy könnyen ki lehet számolni. Én meg mondtam, hogy oké, de nincs más eszközöm, egy próbát azért megérhet. Egy szó, mint száz, már majdnem mondtam, hogy fogadjunk, amikor mondta, hogy amúgy neki van ilyen fúró cucca és nem is nagy dolog elhozni a vonaton, így addig dumáltam, amíg rá nem jött, hogy már évek óta nem csinálta és úgy tűnt van kedve hozzá. Úgyhogy még puhítom kicsit, meg közben Alexsznak is megtetszett az ötlet, és akkor lehet, hogy két hét múlva megyünk lékhorgászni.

Amúgy Ville kérdezte, amikor hazaértem vasárnap, hogy merre jártam meg milyen volt, aztán mondtam neki, hogy a toronyból kb. 10-15 kmre láttam egy "hegyet", valamelyik hétvégén el akarok oda ugrani. Kérdezte, hogy tudok-e arra utat, mondtam hogy még nem, de ha nincs az sem baj, mert van kamáslim (ezt kénytelen voltam megmutatni, mert nincs az az ember, aki tudja angolul :) ), mire felcsillant a szeme és mondta, hogy sajnos jövő hétvégén hazamegy, de amúgy szívesen velem tartana. Ami nem lenne rossz, ki tudja, a végén még arra is ráveszem, hogy csináljunk egy hómenedéket, amit e seregben tanult...

Vadászat az Aurorára

... ami jelen esetben nem az orosz cirkáló, nem a Vörös Október, hanem a sarki fény. De egyelőre ne ugorjunk ennyire előre. Látva blogom népszerűségének rohamos csökkenését, a statisztika monoton fogyó jellegét, pikk-pakk jobban lett a kezem. Marketing okokból muszáj folytatnom, hisz most veszíthetem el tekintélyes olvasóközönségem egy jelentős hányadát. Amúgy meg már nem is fáj annyira, fáslizom, meg kenegetem minden nap, úgyhogy 2 hét türelmi időszak és aztán eldönthetem, hogy iszik vagy korizik.

Kicsit elsötétedett az életem :)

 Majdnem egy hét telt megint el, méghozzá ez volt a 4. és azért már akadt tanulás is. Hétfőn csak délig volt órám, így ebéd után, 4 körül leültem és neki estem a Thin Film Technologies házimnak, amit a filmek teszteléséről kell írnom. Már említettem, hogy a tanár nő 72 oldalnyi anyagot küldött, de mivel több forrást is kell használni, ezért kihasználtam az egyetem adta lehetőségeket és a springerlinkről letöltöttem kb. még 70 oldalnyi anyagot. Ez eddig szép és jó, még a téma is érdekes, csak írás közben szembesültem a problémával, hogy ezt bizony 3-5 oldalban összefoglalni lehetetlen, így vért izzadva is 7 oldalas lett. Nem szeretek ilyen  munkát csinálni, mert idegesít, hogy egy külső olvasó számára úgy tűnik, hogy huh ez a gyerek aztán nem vitte túlzásba a dolgokat, jó nagy rizsa az egész. Na mindegy, éjfél körülre megvolt teljesen, szépen megformázva az itteni diploma szempontok alapján, színes-széles vásznú referenciával, remélem ennyi elég is lesz. A héten végül megcsináltam hozzá a prezentációt is, ami szintén elég jónak tűnik, majd azért kicsit be kell gyakorolnom, mert sajnos ami magyarul a legnagyobb erősségem, hogy egy képről vagy egy szövegrészletről egy ránézés után is tudok annyit rizsálni, hogy meg legyen a továbbjutás, angolul nincs meg. Hjaj, az a drága fizika vizsga, most nosztalgiázom kicsit...

A keddi nap egy fájó pont az életemben. Történt ugyanis, hogy napközben már be voltunk zsongva, mert 3-kor volt az elmúlt 10 év egyik legnagyobb napkitörése, aminek egyenes következménye, hogy sarki fény várható még itt, Tamperében is. Már mindenféléről vízionáltunk, megszerveztünk egy kis csapatot sok ázsiaival meg Bram-el, az újonnan megismert állandóan optimista belga gyerekkel (aki olyan, mint ha egy Monthy Pytonból lépett volna ki...) és kitűztük az indulás időpontját 8 körülre. Körbekérdezgettem, a többi csoport 9 körül akart indulni, már mindenki lázban égett. 4-ig volt sulink, utána még összegyűltünk kicsit a menedzsment házival kapcsolatban, ami akkora trágya, hogy az hihetetlen, 16 oldalnyi szöveget kaptunk, aminek tényleg semmi értelme. Na ebből para lesz 3 oldalt összehozni, de majd csak megoldjuk. Amúgy a menedzsmentet nem mazochizmusból csapatjuk, hanem még jól jöhet otthon töltelék kreditnek...

Szóval 8kor startoltunk és kimentünk Tampere északi oldalára a Näsijärvi partjára, oda ahol a public sauna is van. Innen északra nincsenek városi fények, csak kb. 40 km tó, így szép sötét horizontot látni. Az idő is adta, -16 volt és alig felhős. Álltam, s reménytelenül vártam őt, de f12-ig nem történt semmi. A csoport nagy része már karikára fagyott (hála a jó égnek a hegymászós hiperszuper aláöltöző nagyon tudja a dolgát), pl. Bram egy farmerban álldogált és mivel az utolsó busz 23.40-kor ment a centrumból, leléptek. Andrással maradtunk, visszaszaladtunk az erdőbe, mindenfelé cserediákok bolyongtak, mint a holdkórosok. Sajnos hülyék voltunk és 23.20 körül megfutamodtunk, hogy ne kelljen 15 km-et gyalogolni hazafelé, így mi is hazamentünk a centrumból a busszal. Persze mire hazaértünk már fenn volt arctáron, hogy wuhuu láttuk a sarki fényt. Mármint az a pár ember, aki maradt. Tiszta hülyék voltunk, nem is ismerek magamra, régebben simán végigálltam volna az egész éjszakát akár mezítláb is, úgy érzem öregszem :) Na mindegy, hát ezt elcsesztük, Andrással másnap meglehetősen idegesek voltunk, én az éjszaka kb. 3x ébredtem fel és rohantam az ablakhoz, de persze nem volt semmi. Mondjuk ez a sarki fény nem az az igazi volt, amikor az ember feje felett van, a távolban látták a tó felett. Utána néztem kicsit a neten és 2005-ben olyan sarki fény volt itt, hogy még Hervantában az utcai lámpák mellett is simán látszódott az égbolt közepén. Persze ettől nincs jobb kedvem.

Mi ezt láttuk

Pedig ezt kellett volna :(

Szerdán este 6-8-ig van a Finnish Society & Culture c. tárgyunk, ami 3 kredit, semmi szükségem nincs rá, de érdekel, így felvettem. Nem hiszem, hogy kemény lesz, 10 előadáson kell ott lenni és karikázós a vizsga :) A lényeg, hogy az UTA-n van, ami a University of Tampere, benn a belvárosban. Andrással megbeszéltük, hogy ha már úgyis megyünk be, körbenézünk előtte kicsit, így 4 körül bezúztunk és sorra vettük a második kéz (használt cuccok :) ) boltokat, amiknek itt elég komoly hagyománya van. Olyanok mint a devecseri bevásárló- és otthonteremtő központok, minden sz@r van mindössze 20 centért :) Ez elég hangulatos volt, találtunk hokiütőt 2 petákért, úgyhogy alig várom, hogy lekerüljön a kötés a kezemről. Ja igen, amúgy az eredeti cél természetesen a kori volt.

Érdekes kompozíció

Kis finn románc a VHS korszakból :)

Hopp! Hopp! Aki keres, az talál!

Wuhuu X-man finnül :)

Nőknek ajánlanám ezt a boltot...

Még a városba menet találkoztunk Balázzsal, aki egy magyar srác és mint kiderült 2 éves korában költöztek ide a családjával. Folyékonyan beszélt magyarul, ami meglepő volt, de mondta, hogy magyarul beszélnek és minden nyáron Debrecenben van a nagyszüleinél. Amit mesélt, abból kiderült, hogy szakmunkás szülők gyermeke, neki nincs is szakmája, gimi után dolgozik. Mellesleg van házuk, autójuk és szemmel láthatólag nem gáz a túlélés nekik... Erről jut eszembe, hogy Ville mondta, a kezdő fizetés idekint 3000 euro egy végzett mérnöknek. Ja, az állam pedig havi 500 eurót fizet minden fiatalnak, 7 féléven át, ha gimi után elmegy tanulni. Hát elég kemény az otthoni állapotokhoz képest, ahol ha elbukom a Égmeszelés menedzselése c. 2 kredites humán-gazdasági tárgyat, akkor fizetnem kell érte.

Szerk.: Hogy miért fontos ez? Talán ráférne Kis Hazánkra egy kis gondolkodás. Itt sincs kolbászból a kerítés, de úgy tűnik, elég nagy a létbiztonság, magasabb az intelligencia. Talán ha Magyarország politikai elitje az elmúlt 20 évben nem azzal lett volna elfoglalva, hogy hogy lopja szét az országot valamint a magyar értelmiség egy jelentős része kicsit jobban megerőltette volna/megerőltetne magát és nem húz el az országból, mint a vadlibák, mondván, hogy ott a mesés nyugaton mennyivel jobb, akkor mi is itt tarthatnánk. Az ország jelentős ingyenélő részét már meg sem említem, mert jobbára a rossz politika és a lustaság, amit megengedhettek maguknak, szülte őket.

Mert mi van itt a finneknek, ami nekünk nincs? Semmi. 5 millió ember a fagyos erdőkben. Csak a finn nénike a 4 euros plasztik paradicsomot veszi, mert rá van írva, hogy Suomi. Ja, meg nem minden vacsi új, viszont nincs szétverve. Nem az a menő, ha Q6-ossal csapatod 90-el a városban. Ecetera. Ezek után kötve hiszem, hogy van olyan cserediák, akinek nem fordul meg a fejében, hogy mi a francért menjünk haza küzdeni a sok idiótával. Milyen szép lenne, ha komolyan vennék az emberek a BME eskü utolsó pár sorát; "Megszerzett tudásomat embertársaim és hazám javára használom fel."

Jó lenne, ha ilyenkor mindenki arra gondolna, hogy azért mert lehet, hogy az én családom akkor már nyugodtabban és biztosabban élhet a Balatonnál, a Mecsekben, a Hortobágyon vagy valahol Kis Hazánkban.

A boltok után bementünk az UTA-ra, ami hasonlóan impresszív, mint (minden egyetem?), mint a TUT. Az órán mindhárom tamperei egyetemről voltak diákok (TAMK, UTA, TUT). Az első óra finn történelem volt, egy elég jó előadó tartotta. Meglehetősen színes és érdekes volt egy történelem órához képest, bár a közepe kicsit kezdett hosszúra nyúlni. Meglepő módon az egyik francia lány úgy döntött magában, hogy mégsem lehetünk emberevő barbárok és megtisztelt minket jelenlétével, így hazafelé már beszélgettünk is vele, ez igazán meglepő volt. Várom a következő órát, jól esik egy kis mesedélután így szerda esténként.

Szőlő az UTA-n

Ma este van a Teekkari (mérnökhallgató) szauna, ami egy irdatlan nagy parti állítólag. Az egyetem alagsorában van pár nagyobb szauna (35 fős kb.), előtte pedig klubhelység, így a szaunából kijövő táncolhatnak törölközőben illetve a keményebbek lóbálhatják ritmusra, mindenesetre kíváncsi leszek, fél 10-kor mi is elugrunk csak a poén kedvéért. Sajnos én a szauna részt tutira kihagyom, nem akarom komolyabb hőfeszültségnek kitenni a csontjaim :) Ja igen, lehet, hogy az ugrálós részt is.

Egyelőre ennyi, welkám bekk mindenkinek, akit nem vesztettem el, igyekeztem a csillog-zenél-beúszik bejegyzéssel a meggyőzés minden eszközét bevetni :)

üzemszünet - avagy a kisbetűs bejegyzés

sajnálattal kell közölnöm a műkedvelő közönséggel, akik az elmúlt 20 napban több, mint 1000 látogatást tettek itt, hogy egy kis ideig szünetelni fog a szolgáltatásom.

történt ugyanis, hogy tegnap kipróbáltuk alex koriját és vagy valamire rámentem a jégen, amit nem láttam a hótól vagy csak simán, de mindenesetre dobtam egy hátast. az éjszaka folyamán már a hidegvizes fásli nem tette meg a hatását, így kénytelen voltam advil ultrára fanyalodni, majd ma meglátogattam a tamperei kórházat. amely egy teljesen hasonló intézmény, mint az otthoni :) reggel már jobb volt a helyzet ugyan, és hiába pompázott szivárvány színekben a kezem, a kéztőcsontom volt bedagadva, amivel úgysem tudnak mit csinálni. azért a kedves finn doktornő 3 óra várakozás után megerősített ebben, megkérdezte, hogy szeretnék-e gipszet, mondtam hogy nem. úgyhogy el van törve a bal kezem kéztőcsontja, de nincs elmozdulva, úgyhogy pár hét nyugi és kész. közben beindult a suli is, úgyhogy amiatt is pötyögnöm kell elég sokat, de nem szeretném megerőltetni itt az első hétben, ilyenkor történik a forradás java, úgyhogy a blogot nem hiszem, hogy a megszokott sűrűséggel fogom vezetni.

lehetett volna rosszabb is, ez van, fájni olyan hú de nagyon nem fáj, úgyhogy majd meggyógyul.

hú ezt most végigolvastam és ember legyen a talpán, aki elsőre megérti, hogy mi van :)