Happy Borzday!

Ezt csak úgy az elejére.

Akik vagánykodni akarnak vagy unják az életüket és másokat szórakoztatnak, azok szokjanak le a sípályán gyalázásról és a leszálló feletti wingover húzogatásról, kössék fel a gatyát és csatlakozzanak a leghétköznapibb tavasz eleji finn extrém sporthoz. Mi kell hozzá? Nem sok minden, túrd fel a papád szekrényét, vedd elő a trapééézgatyááát, hímezz rá sok-sok virágot, ja nem, ez amúgy más, de a lényeg, hogy szerezz egy százéves tornacipőt, focicipőt, tiszacipőt, ami már laposra van koptatva és a nedves egyetemi márványlépcsőn is halálos, majd vedd fel, kösd meg szorosan és irány ki a tamperei utcákra. Felejthetetlen mozdulatsorokban lesz élményed, nem csak saját részedről de az utcán közlekedő többi versenyzőtől is. Amellett, hogy fegyelmezi az elmét és tarkítja a káromkodás repertoárod, folyamatosan karban tartja az egyensúlyi szervrendszert. De nagyon élvezetes minden esetre.

Kedden átsegítettük Andrást és Da Jungot a 22. életévükbe meg csatlakozott hozzájuk Chiara (az új olasz lány) és Alex is, de ők már olyan öregek, hogy illetlenség lenne leírni. Hát az átsegítés elég keményre sikerült, egy idő után már mindenki születésnapját ünnepelte mindenki. Szóval 4-ig volt aznap óránk Alexszal, aki hétfő délelőtt még focizott és szép színesre és nagyra dagadt lábbal érkezett haza. Így kedden, óra után rábeszéltem, hogy bizony nem ártana egy röntgen annak a lábujjnak. A buli 8 körül kezdődött, 7-kor nekiláttam tortát sütni, mert milyen szülinapi buli az, amin nincs torta, úgyis mindenki csipszet fog hozni meg sört. Szépen be is fejeztem n9 körülre, egy egész tepsi lett, még 22 is volt rajta lekvárból. Ville-t beizzítottam, hogy menjünk, felmentünk, persze még nem volt kb. senki. András 11 embert hívott, aztán csak gyűltek a népek, fogytak a székek, előkerült a teljese litván és észt dutyfree bolt alkohol választéka, zenét is vittem, így a végén már 26-an voltunk és meg sem lehetett mozdulni a lakásban. Mindenki jókat dumált, a sütinek meg nagy sikere volt :) Éjfél körül a dél-koreaiak megint indulni készültek a szokásos éjjeli korcsolya szeánszukra, kiderült, hogy Chiara meg még nem is korizott, de szeretne, úgyhogy mondtam, hogy akkor épp itt az ideje, mert már nem sokáig lesz jég. Úgyhogy éjfél körül egy óra korizás következett, kis fejszellőztetés, felkészülés a további megpróbáltatásokra. Még visszamentünk Andráshoz, ahol közben újabb arcok jelentek meg, Duarte és Michael is megjött, Ana meg betolt megint egy üveg pálinkát :) Én 2 körül leléptem mert reggel 8-tól órám volt, mint ahogy amúgy Anának és Andrásnak is, de őket ez akkor annyira már nem zavarta :)

22

Ez már nagyon hajnal...

Na meg a másnap reggel

A túlélőszék :)

 Reggel bementem az órára, testben és félig lélekben is ott voltam, ez új lesz amúgy, fenntartható fejlődés, ráadásul a véleményünkre kíváncsi a fiatal, lelkes kislány, aki tartja, úgyhogy azt hiszem kezdhet rettegni. A lényeg, hogy 10-kor már otthon durmoltam megint, majd beszaladtam ebédelni 2 körül, hívtam Andrást, hogy mivan, de csak annyit válaszolt, hogy; Jaaaaj ennniiiiii, azt most kössz, inkább nem. Mondtam, hogy jó, majd felugrok ha visszaértem, de amikor 3 körül hívtam csak annyit mondott, hogy jajj visszaaludtam kicsit :) Na végül fél5 körül Alexszal kivakartuk a szemétből :) hogy tudja fogadni a Németh család felmenőit este. Kedves András, aki legény éjjel, legyen legény nappal is ;) Minden esetre a buli nagyon jó volt és reggel megtaláltuk a fényképezőgépet is :) Én nem vittem, Andrásnál vannak képek, meg Mirkánál, majd egyszer elkérem.

Tegnap este meg tök jó előadás volt finnish societyből a finn innovációról és technologiákról, előtte kivetítették, hogy március 1-14-ig volt Tannhäuser a tamperei Operában, úgyhogy kicsit ideges lettem, hogy pont lekéstem, minden esetre megnéztem most a jegyárakat és rögtön meg is nyugodtam. Itt nincsen 500 ft-os kakasülő, csak 55 euros kakasülő :)

Hjaj de nincs is szebb egy szerda esti lefolyótakarításnál 10-11 között. Mióta itt vagyunk haldokolt a wc-ben a csap, nem nagyon akart lemenni a víz, Alex meg unatkozott este és szétszedte, kitakarította az ülepítő részt, majd egy fél órás szenvedés után kopogott az ajtón, hogy össze kéne rakni. Hát beálltam én is vízszerelőnek, összeraktuk. Majd boldogan megnyitottuk a csapot. És ugyanúgy nem ment le a víz :) Na hát mit lehet még itt szétszedni, nézzük csak, hát van még a földből kijövő fél méteres acél cső. Ezt is kirángattuk és igen, tényleg itt volt a bibi. Még szerencse, hogy van egy törött partvisnyelünk, mert ennek köszönhetően 5 perc múlva nyakik álltunk a sz@rban. Majd egy újabb 15 perces szenvedés után sikerült addig állítgatni ezeket a nagyszerű csatlakozásokat és a százéves tömítéseket, hogy a víz is lefolyt és még csak nem is a padlón kötött ki :) Élvezet volt feltakarítani, viszont most már csillog-villog minden, spóroltunk egy csomó pénzt és aznap is tanultunk valamit.

Most meg gyorsan felvarrok egy kokárdát és bemegyek a városba, keresek valamit, ami ellen lehet tüntetni, megpróbálom kicsit feldobni a hangulatot, felgyújtani pár kukát, ilyesmi :)