XC

Wuhuuu megvolt az első XC élményem nem siklóernyővel! És nagyon frankó volt!

De először az előzmények, mert az is legalább olyan jó volt!

Ugyanis kiugrottunk délután szánkózni egy közeli dombra. A nap vakított, a hó szikrázott, az idő kellemes volt és megfelelő mennyiségű műanyag teknőnk volt, így neki is vágtunk. A pálya elég ugratós volt, így párszor azt hittem, eltöröm a testem rajta, de baromi jó volt, néha fél méterekre szakadtam el a talajtól, mondhatni repültem :) Ana is nagyon felbátorodott, bár a kontrollálás annyira nem ment neki, így többször hátrafelé sikítva esve-kelve csúszott le, néha már összenéztünk, hogy hhu azért ez kemény volt, de vigyorogva mondta, hogy azt hiszi, lesz pár kék foltja holnap :D Hát igen, Ana kemény mexikói leányzó, nem csak a pálinkát bírja :) A közepe felé megjött Bram is a sífutó lécével és mivel Ville megengedte, hogy használjam az övét és a hétvégén amúgy is lőni volt (ez külön sztori :D ), visszanyargaltam, felkaptam a cuccom és mentünk is Suolijärvihez Brammal. Hát az első 20 perc nagyon vicces volt, először a tavon mentem, freestyle technikával, mert Ville léce csak arra jó, ez a korcsolyázós mozgás, majd Brammal ráálltunk a tó körüli útra. Hát mit mondjak, nem gondoltam, hogy a repülés, a síelés, hegyekben mászkálás után még lesz valaha halál félelmem. Minden esetre volt. A léc sokkal keskenyebb, mint a normál, irdatlan gyors, nagyon könnyű és kicsit máshol van a súlypont vagy nem tudom, de minden áron hanyatt akartam esni az első métereken. arról ne is beszéljünk, hogy a sarkad mozog :) Szóval a tavon, síkon elég jól ment, lényegében korcsolyázni kell, a mozgást meg amúgy is sokszor csináltam normál léccel, így "csak" arra kellett koncentrálnom, hogy sokkal keskenyebb a léc, meg mozog a sarkam, a botok meg olyan nagyok, mint én. Vagy inkább olyan kicsik, nézőpont kérdése :)

Ők voltak az ellenfelek :)

Ana épp ugrat

Aztán megjöttek a local heroe-k is

A piros magától annyira nem csúszott, ezért újítani kellett :)

Na ráálltunk a pályára, az első finom dimbes-dombos rész nagyon jól ment, csapattuk elég gyorsan, AMIKOR EGYSZER CSAK ELÉM VÁGOTT EGY VÉRRÉNSZARVAS SÍTALPAKON ÉS FÚJTATVA ELNYARGALT MELLETTEM, majd jött egy bazi lejtő. Bazi lejtő = kék pálya. Mondta Bram, hogy vagy hóeke vagy bele kell állni a nyomba és golyó, nem kell félni. Persze nem mertem beleállni a nyomba, nem a sebesség miatt, hanem mert nagyon nem tetszett a gondolat, hogy nyílegyenesen 50-el menjek egy vályúban, úgyhogy a hóekét választottam. Azonban ezeknek a léceknek nincs élük, a hóeke még ment, de a lejtő alján megeresztettem a léceket, amik persze rögtön szétfelé mentek, amit reflexből éllel akartam megtartani. Csak épp az nem volt. Így akkorát zakóztam, mint állat :) De gyorsan tanul az ember, a következő lejtőnél már beleálltam a nyomba, utána pedig már a hóekés fékezés + nyomba lépés+nyomból kilépés, korcsolyára váltás is egész jól ment. Bram amúgy nagyon meg volt elégedve. Egész hamar egész jól ment, az idióta hosszú botokat nem tudtam megszokni, meg hogy néha elfelejtettem, hogy sífutó lécen vagyok és lassú sebességnél majdnem hanyatt estem. De mégsem :) Még egy nagyot zakóztam, amikor elvétettem egy nyomba lépést, úgyhogy kicsit féloldalasan ülök a széken, de minden rendben :)

Egyébként ez az esések után van, mégis vigyorgok :)

Wuhuu csapassuk

A mester

Thumbs up!

Amundsen & Scott

Miután kalandokra vágytunk a tavon folytattuk az utat, letértünk a pályáról és csak úgy szimplán átvágtunk, mint Amundsen és Scott. Még csomóan lékhorgásztak meg volt pár sífutó is. Az út második felében már eléggé kifáradtam, azért nem vagyok hozzá szokva ehhez a mozgáshoz, de Bram kb. 50 perc alatt szokta teljesíteni ezt az utat, amikor csapatja, most kb. 80 volt kettőnknek, úgyhogy meg vagyok elégedve :)

Ja és amúgy ez teljesen hihetetlen, de sokkal jobb, mint a sima síelés. Sokkal. Sosem gondoltam volna. Ha valaki tud, akkor érzem, hogy ez nagyon nagyon jó lehet, gyorsan, dinamikusan fel-le. Arról nem is beszélve, hogy mennyire fárasztó. Ville már felkelt itt este a másnaposságból, aztán beszéltünk a síelésről, mutatott pár mozdulatot itt a konyhában, remélem lesz még alkalmam kipróbálni, de most pár napig azért összekaparom magam. Most meg irány a szauna, aztán beszaladok Bramhez az Egyedembegyedemre, mert hajnalig kutat és a mérések között van csomó ideje, amikor foglalhatunk Helsinkibe Couchsurfinget.