A mai nap (is) emlékezetes nap marad. Suli után segítettem Andrásnak lazacot sütögetni, majd megérkeztek a felmenői, így Alexszal és a Németh családdal ebédeltünk, s mint kiderült vannak rajongóim :)
7 körül már készülődtem síelni, elkértem Villétől a cuccot, mert megbeszéltem Brammal, hogy ma este is csapatjuk. Lesétáltam hát a pályához, felcsatoltam és elsiklottam a Suolijärviig, ahol az öltöző van. Ez amúgy totál ingyenes, van benne zuhanyzó, wc, meg egy nagy terem, nagyon igényes. Kicsit várnom kellett Bramra, mert késett, közben betoltam egy fél tábla csokit, úgyhogy újult erővel vágtam neki, immáron professzionális tempóban. Persze zakó azért akadt, de alapjába véve már adta eléggé, élveztem is, így 25 perc alatt lenyomtunk egy kört. Sajnos félreértettük egymást és Bram lelépett, mert azt hitte, hogy később van, 20.40-et mondtam, amit 20.14-nek értett és meggyőzött, hogy nem állítottam át az órát a sports trackerben finn időzónára. Mivel én lelkes voltam, mondtam, hogy tolok még egy kört, azért majd figyelje a telefonját, hogyha nagyon összetöröm magam, akkor ráírok. De persze nem volt semmi, a második kör is jól ment, már a brutál kanyart is simán bevettem 40-el. Nagyon jó volt, tök egyedül voltam. A nyugis siklás közben pont azon filóztam, hogy tisztulgat az ég, milyen jó lenne ma Aurorát látni, de persze hiába lestem az eget, nem történt semmi. Befejeztem a kört a tó körül, csak biztos, ami biztos, majd visszafordultam a Paawola irányába (mert amúgy ez egy kis kerülő, oda-vissza volt). Az ég már totál tiszta volt, így gyorsan átvettem a cuccom és már zúztam is hazafelé, hívtam Andrást, hogy mivan, mondta, hogy ők már a buszon ülnek a tó felé. Hazaértem, csekkoltam a menetrendet, 5 perc alatt átvedlettem, bedobáltam a hűtőből a kaját a táskámba jó igényesssen, majd rohantam le a buszmegállóba. Még az utolsó pillanatban elbizonytalanodtam, mert észak felé igencsak felhős volt, de szerencsére nem fordultam vissza.
 |
| 10,5 km, 50 min, max speed 43 km/h. |
30-assal berobogtam a centrumba és vártam a 2-est, ami 20 perc múlva jött. Gondolkodtam , hogy gyalogolok, de kb. ugyanannyi lett volna és 15 km síelés után annyira nem volt kedvem. Álldogáltam, néztem az eget, majd egyszer csak megláttam megint. Annyira erős volt, hogy még így a főutcáról is láttam, sajnos pont ekkor jött a busz, aminek az ablakai nagyon fénylettek, így nem tudtam tovább nézegetni. Persze minden nénikének pont most kellett buszoznia, így minden megállónál megálltunk, András meg hívott, hogy mivan már, egyel előbb szálltam le mint kellett volna... Aztán rohantam mint állat, majd kiköptem a tüdőm, közben folyamatosan a tó felé nézegettem és láttam is folyamatosan az Aurorát. Majd leértam a sötét részhez és még egy 5 percig pont elkaptam a végét. Találkoztam Andrással és szüleivel, akiknek azt hiszem, hogy írtózatosan borzalmatos nagy mákjuk volt, pont volt is aurora, meg a felhők is pont eloszlottak. Ott volt még Atacan, a török gyerek és a barátnője Daphné, Atacan nagy aurora fan és rengeteget fotózik, így miután András lelépett szüleivel én még velük ott maradtam a tónál, hátha visszajön. Mármint az Aurora. De nem jött, pedig nagyon vártuk, annyira, hogy végül a 20-25 perces sétát a centrumba az utolsó 30-asig 15 perc alatt kellett lefutnunk, hogy elérjük a buszt. Mondanom sem kell, eleget sportoltam ma. De megérte. Holnap is kimegyek, akármi lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése