Utolsó óra a TUT-n, na meg a grill

Elérkezett hát a vége, már a keddi finn is elég világvége szagú volt, de a kegyelemdöfés szerdán érkezett. Vége az óráknak, amikhez már egészen hozzászoktam. Ha sokszor nem is voltak különösebben izgalmasak, azért kellettek, ha nem is unalmasak (na jó, azért nem) lettek volna a mindennapok, de azért sok mindent hozzá adott az itteni élethez a TUT. Jójó, hülyén hangzik, elvégre "tanulni" jöttem ide. És végülis ez is meg volt. Tanultam hasznos dolgokat, kényelmes tempóban, nem olyan őrültek házában, mint otthon. Már csak egy évig lóghatok mindenféle egyetemeken, így biztos, hogy emlékezetes marad az utolsó félévek közül a külföldön lehúzott. Kedden még vizsgáztam egyet Wear of materialsból, ami azóta ki is derült, hogy ötös lett, ebből látszik, hogy a mindenféle akciójelenetekkel dúsított lazára vett tanulós hétvége ellenére is meglehetősen jól lehet teljesíteni, hiába... erasmus kurzus. Szerdán még megtartottuk Andrással és másik 3 emberrel közösen a prezentációnkat Fenntartható fejlődésből, ami több szempontból is mókás volt. Először is, mert kedd éjjel még nem álltunk kb. sehogy, másrészt az egyetlen csoporttalálkozóra 5/4 ember jelent meg, ebből kettőnknek volt elképzelése a témáról :) A prezentáció ennek megfelelő volt, szintén csak 5/4 ember jelent meg, mert egyikük elaludt, én nem emlékeztem mi van a diámon, a francia lányon is látszott, hogy nem vitte túlzásba a készülést. A slussz poénhoz kicsit írni kell magáról a prezentáció témáról is. Szóval adott a képzeletbeli finn parlament, 3 csoport (Greenpeace, fakitermelő vállalt és mi, a Számi emberek színeiben) és a lappföldi erdők hasznosításáról kell vitatkozni. Azért volt némi benyomásunk Andrással a lappföldi túra után a számikról, a rénszarvasokról és a helyzetről. Nekem pl. teljesen az jött le, hogy ez a Számi mese elég felfújt dolog, gondoljunk csak a totál üres Számi parlamentre, a rénszarvasfarmosra, aki félszámi, de persze semmit nem tud számiul vagy a rengeteg motorosszánra az erdőben... Ahogy keresgéltük az érveket, szép lassan kiderült, hogy igazából túl sok rénszarvas van, a számi kisebbség kb. egy jól kiszínezett turistaattrakciós mese és a tenyésztés sem a legfenntarthatóbb. Ennek örömére rengeteg érvvel vágtunk bele éjszaka a prezentáció készítésbe, András igazából már szenvedett vele egy ideje, de nagyon nem ment. A lelkesedésünket is eléggé elveszítettük a butacuki RÉNSZARVASOK után, akikre inkább VADÁSZNI kéne. Ennek fényében vágtunk neki a prezentációnak, amit végülis kibekkeltünk. Persze a Greenpeace-s szekció jött a mentsükmegakacsákat dumával, ami egy röhej, de a végén mi is bevallottuk a tanár nőnek, aki azért képben volt, hogy bizony a rénszarvasokat inkább nagyobb mennyiségben kéne kitermelni, a számi tenyésztők meg használjanak rénszarvasszánt, ha az őserdőkben akarnak furikázni. Vagy legalább menjenek be a plenáris ülésre :)

Néha kicsit ijesztő a tanár nő :)

Szóval a szerdának is vége lett hivatalosan, már csak egy finn vizsgám van 18-án, de igazából megvan a kötelező kredit, így annyira nem izgulok, mondhatni inkább sétálni fogok, ha jó idő lesz, mint tanulni. Délután Andrással bevásároltuk a söröket és a húsokat az esti grillhez, amit már terveztünk egy ideje, hiszen valamivel ünnepelni kell a sok komoly munka végét (bár neki még akad valami leadandó, most szenved vele). Chiara és Ana nagyon lelkesek voltak, Bram is szakított időt a diplomaírásból, amit már mindenhová kíván, még itt a végén szivatják kicsit, van pár napja leadni a műt, de megint egész napokat tölt az egyetemen, Yoon pedig már végzett. Szóval a 7-re tervezett 8-ra várt és végül 9 körül megvalósuló indulással leugrottunk Suolijärvihez, ahol egy tutin kiépített kis tóparti tűzrakóhely volt. Andrással előrementünk tüzet rakni, ami most jobban sikerült, mint nemrégiben :) Bár lehet, hogy azért, mert nem volt honnan kifüstölni magunkat :) Minden András ragaszkodott ahhoz, hogy vigyünk kis fát a Paawola faraktárából, így végigcipelt egy bevásárlószatyornyit, amit néha még megtöltöttünk az utcán talált ezzel-azzal :) Low cost tűz :) Ez amúgy később igazán jól jött a parázsmennyiséghez. Miközben én a tüzet mentoráltam, András összetúrt valami másik tűzrakóhelyről pár grillrácsot, mert ugye frankó steakek voltak, csak rács nem, amin megcsináljuk. Közben megjöttek a többiek is, Brammég hozott két német és egy spanyol srácot, akikkel már találkoztunk párszor ilyen mindenféle kajás estéken. A többi meg már ment magától, a lányok is megjöttek, Ana természetesen tequilával meg két csomagmályvacukorral, amit nem értem miért kell megsütni, mert magában sokkal finomabb :) És a legjobb, hogy még Ivy is eljött, így igazán hangulatos volt az este, ropogó tűzzel, frankó sültekkel, sörrel, nevetéssel, tóparttal, minden ami kell. Végül hajnali 2 körül indultunk visszafelé, térdre kényszerítve a finn rendszert, az út közepén :) Chiara eléggé felöntött a garatra, na meg mindenkinek jó kedve volt már azért, így a visszafelé út is jó hangulatú, de mindenesetre rohadt hosszú volt, így a hajnali 3-as fekvés még egész szerencsésnek mondható.

Még karban is tartják, volt tüzifa!

A távolbarévedős, sziklánfeszítős.

Ungabunga, tűűűűz.

Official asian V.

Persze ma reggel már annyira nem volt jó, mert eligazítás volt arról, hogyan hagyjuk el az országot a lehető legkevesebb problémával, mindenféle sulis papírmunka főleg. Utána rendrakás végre a szobában, egyik kupacba, ami hazaindul, másikba ami jön velem és Kamillával kalandozni nemsokára. András meg itt szenved egész nap valami beadandóval, csak közben, ahogy ő fogalmazott, még a hittérítők is megzavartak, így előkerültek a lahtis videók és egy laposüveg pálinka lazításképp :) Ezek a videók igazi gyöngyszemek, jól lefestik azt a lahtit, ami annyira ronda, céltalan és szörnyű, hogy csak idióta dolgokkal lehet elütni az időt. Na majd otthon kaptok belőle, nem kell félni. Betelt közben a Picasa-m, így már nem fognak ömlesztetett, kezelhetetlen mennyiségű képtömegek felkerülni, de ide mindig jön kis lényeg. A következő pár napban még talán tekkarisauna és rengeteg utazástervezés következik, de tervezek pár lazítógyakorlatot is.

Gyertek májusba Finnországba, ha tudtok, mert szép.